Olvastunk: A pormanó felbukkan

Volt olyan szerencsém, hogy bétaként már jó ideje megismertem Ferenczi Szilvia tavaly decemberben megjelent meséjét. A könyv hátoldalán olvasható információk szerint a történet 5 éves kortól ajánlott felolvasásra, 8 éves kortól önálló olvasásra. Igaz, én felnőttként is nagyon élveztem. :) A hozzáilló, remek illusztrációkkal pedig még élvezetesebb a mese, úgy gondolom, hamar a gyerekek kedvencévé válhat.

A történet főszereplője Vili, aki egyik éjszaka motoszkálást hall az ágya alól. Legnagyobb meglepetésére egy olyan lénnyel ismerkedik össze, akinek még nem hallott a létezéséről: egy pormanóval. Hamarosan kiderül, hogy nem is csak ez a kis, szürke pamacs az egyetlen furcsa lény a házban. A pormanó pedig egy nap bajba kerül: elvész az iskola épületében…

A tisztaságtól írtózó, szeleburdi pormanón kívül találkozhatunk a szégyenlős kéményseprűvel, aki kizárólag fejjel lefelé tud olvasni, vagy a talpraesett ereszlakóval, aki lasszója segítségével nehézség nélkül küzdi le a magasságot. Ők hárman ártalmatlan lények, ám Vili barátja, Zsolti, egy jóval kellemetlenebb kis alakot is ismer, akiről Kinga, az egyik osztálytársuk is tud.

Azon kívül, hogy a mese szórakoztató, izgalmas és vicces is, olyan dolgokra hívja fel a figyelmet, méghozzá cseppet sem erőltetett vagy didaktikus módon, ami minden korosztálynak fontos érték (vagy annak kellene, hogy legyen.) Ilyen például a felelősségérzet: ha van egy barátod, egy háziállatod (esetleg manód :)), gondoskodnod kell róla. Azonkívül, hogy a barátság fontos szerepet játszik a történetben (ember és ember, ember és manó, manó és manó között), ennél jóval többet is megmutat. Azt, hogy nem kell egyedül szembenézni a problémákkal. Azt hiszem, ez ma, amikor másról sem hallani, mint hogy mennyire jellemző a korunkra az elmagányosodás, a lehető legfontosabb „tanítás”. Vili, még ha először kicsit aggódik is, de beavatja Zsoltit a titokba a manókról, és az ereszlakó segítségét is szívesen elfogadja.

Az illusztrációkat Ráduly Csaba készítette. Azt hiszem, sikerült eltalálnia a szereplők személyiségét, egy-egy jelenet hangulatát, így a rajzok tökéletes kiegészítései a történetnek.

Én bátran ajánlom a mesét minden olvasni tudó gyereknek, felolvasásra még fiatalabbaknak is, mert biztos, hogy élvezni fogják. Ahogy a gyermeklelkű felnőttek is. :)

Ha szeretnétek beleolvasni a kötetbe, a kiadó oldalán megtehetitek.

Az írónő oldalán pedig kimaradt jeleneteket találhattok, ezeket itt éritek el:
http://szilviaferenczi.blogspot.hu 

-S.Melinda-