Kicsibácsiék, a kuflik
és Darth Vader kelnek életre Dániel András író-illusztrátor mesekönyveiben,
ahol átlagos szereplőkből hősök, az illusztrációkból pedig rejtvények válnak.
Interjúnkból kiderül, hogy mivel jár egy növényhatározó elfogyasztása, és ki
András kedvenc kuflija. :)
Író és illusztrátor is
vagy. Mennyiben befolyásolja egyik szakmád a másikat?
Az
író képeskönyv ötletekkel látja el az illusztrátort, utóbbi pedig szívesen
illusztrálja az író könyveit. Jól megvannak együtt. Szerencsésnek tartom, hogy
mind a kettővel foglalkozhatom, mert izgat, hogyan tud szöveg és kép egyenrangú
eszköz lenni egy történet alakításában.
Van, hogy a rajzok
hatására változik a szöveg? Vagy fordítva: a szöveg miatt módosítasz az illusztrációkon?
Ha
képeskönyvhöz írok szöveget, írás közben már előre gondolkozom a rajzokon –
ilyenkor egy hirtelen jött képi ötlet befolyással lehet a szövegre, a történet
alakulására. Az utóbbira, tehát hogy a szöveg módosítaná a képet, kevéssé van
példa, már csak azért is, mert mindig akkor kezdek rajzolni, amikor a szöveg
már teljesen készen van.
Pikler Éva
illusztrálta a ,,Smorc Angéla nem akar
legóba lépni” c. könyvedet. Milyen érzés volt, hogy a ,,hóhért akasztották”? :)
Azt
a történetet direkt Évának írtam, tehát ha akasztás, akkor ez önakasztás
volt... Nem mondom, hogy nem volt szokatlan a helyzet, de a végeredménnyel nagyon
is elégedett vagyok. Persze fura volt, hiszen a szöveg írása közben elég
pontosan láttam magam előtt a szereplőket – ő meg természetesen teljesen másnak
képzelte őket. De ez egy ilyen játék. Nagyon remélem, máskor is játszunk még
ilyet! Arra feltétlenül jó volt, hogy illusztrátorként jobban bele tudjam élni
magam egy (rajzolással nem foglalkozó) szerző helyzetébe.
Az Andersen-díjas Annie
M. G. Schmidt ,,Viplala” c. mesekönyve Magyarországon a Te illusztrációiddal
jelent meg. Ilyen esetekben hogy zajlik a munkafolyamat? A külföldi kiadóval
egyeztetsz? Kapsz szempontokat, amiket figyelembe kell venned?
Én
a Pagonnyal, a magyar kiadóval voltam kapcsolatban, ők fogadták el a
figuraterveket, a borítót... Hogy ők egyeztettek-e a holland kiadóval, azt nem
tudom. Teljesen szabad kezet kaptam, legfeljebb apróbb kéréseik voltak a
figurák karakterét illetően.
Nem kedveled a sorozatok
írását, mert rutinszerűvé válhat. Ennek ellenére a ,,Kuflik” már a negyedik
résznél tartanak, és még nincs vége. :) Hogy küszöbölöd ki, hogy ne rutinból
írd a folytatásokat?
Valóban
van bennem bizalmatlanság a sorozatokkal kapcsolatban. Elsősorban azért, mert időnként
nagyon rá tudok unni saját magamra. Ezt, ha lehet, próbálom elkerülni... Másrészt
attól a helyzettől is tartok, hogy megszoknak valamilyennek, és attól kezdve csakis ezt a valamilyenséget várják el tőlem. Vagyis félek egyfajta skatulyától.
Az ember, aki mindig vicceseket rajzol
– vagy ilyesmi... Ezt talán az állandó változással lehet legjobban elkerülni, a
kisérletezéssel, az új utak keresésével. Ha sosem kiszámítható, mit csinálsz
legközelebb. Egy sorozat viszont könnyen kiszámíthatóvá válhat, még akkor is,
ha vannak benne meglepetések. Úgy alakult, hogy ebbe a kufli sorozatba mégis
belebonyolódtam, úgyhogy most egy darabig életem egy részét az elhagyatott réten fogom tölteni...
Szerencsére a kuflik világa nagyon is rugalmas (ahogy ők maguk is), sok minden
belefér. A rét, ahol élnek, végtére is egy üres
tér, amelyet bármivel benépesíthetünk, ahol bármi, de tényleg bármi
megtörténhet. Ilyen helyen könnyű elkerülni a rutinos megoldásokat. Bízom
benne, hogy sikerül! A kuflik mindenesetre támogatásukról biztosítottak!
Honnan jött a mesében
felbukkanó különböző növények: vadmarcipán, vadkavics, vadradír ötlete? :)
Lassan
egy külön lexikont lehetne összeállítani az elhagyatott rét flórájáról és
faunájáról... Ezek a mindenféle furcsa növények meg lények írás közben jutnak
az eszembe, sokszor abban a ritmusban, ahogy a mondatot írom. Kiskoromban
szerettem könyveket enni, és egyszer, amikor a szüleim rövid időre magamra
hagytak a lakásban, én egymás után magamba tömtem a Kis Növényhatározót és a Szürrealizmus
enciklopédiáját. Rosszul is lettem, próbáltak meghánytatni, meg minden, de
hiába. Azóta van ez...
A ,,kuflikbol"
hamarosan rajzfilmsorozat készül. Te részt veszel a figurák megrajzolásában?
Nem,
hogy hamarosan, hanem már javában készül is! A sorozat a kuflikról szóló
könyvekre épül. Folyamatosan írom és rajzolom az új történeteket, aztán az én
rajzaim alapján készülnek a storyboardok. A rajzolókkal minden fontos dologban
egyeztetünk. Ha úgy adódik, hogy szükség van a filmhez olyan figurákra, amelyek
a könyvben nem szerepelnek, akkor szólnak nekem. Általában elmondhatom, hogy
nagyon jó együtt dolgozni a KEDD stúdió csapatával. Nagyon tehetséges és lelkes
emberek készítik a sorozatot – tele vannak elképesztő ötletekkel! Néha még
engem is meglepnek az agyszüleményeikkel...
A ,,Mit keresett Jakab az
ágy alatt?" című könyvedben magázod az olvasókat, sőt, a narrátor ki is
szól hozzájuk. Mindez egy nagyon érdekes hangulatot ad a mesének. Mik a
visszajelzések, hogy tetszik a gyerekeknek?
Azért
döntöttem a magázósdi mellett, hogy olyan legyek a könyvben, mint egy
konferanszié, vagy egy idegenvezető, aki oldalról oldalra kalauzolja az
olvasókat, végig a könyvön. Meg persze a furcsasága miatt is választottam ezt a
formát, hiszen általában így nem szokás gyerekkönyvekben beszélni. Ahogy nézem,
a gyerekek veszik az adást, őket egyáltalán nem zavarja ez. Jellemző módon
némely szülőket meg pont, hogy igen – újabb bizonyítéka annak, hogy a szülőknek
olykor sokkal szerényebb a humorérzéke, mint a gyerekeiknek.
Jakab alakja mennyit
változott az írás során?
Nem
nagyon változott. Ha csak annyiban nem, hogy a történet végére sötétben félő
kisfiúból sötétben-már-cseppet-sem-félő kisfiúvá válik. Ebben a könyvben
elsősorban nem a főhős személyiségén, hanem a fura kalandokon meg képi vicceken
van a hangsúly. Komoly jellemfejlődésről nem beszélhetünk Jakab kapcsán. Őt egy
afféle átlagos kisfiúnak képzeltem el. Már amennyiben léteznek átlagos
kisfiúk... Ha jobban belegondolok, azt hiszem ilyenek nincsenek is!
 |
| (Dániel András rajza az OAF-nek :) ) |
Az illusztrációidban
elrejtettél rejtvényeket, illetve kultikus figurák (pl. Darth Vader) alakjait.
Ezeket a gyerekeknek vagy inkább a szüleiknek készítetted? :)
A
rejtvényeket elsősorban gyerekeknek. A Mit
keresett Jakab az ágy alatt? (és mi történt ott vele?) című képeskönyvem
sok más nagyszabású ambíciója mellett a foglalkoztató könyvek paródiája is
szeretett volna lenni. A rejtvények hol szándékoltan egyszerűek, hol direkt
túlbonyolítottak, nem is beszélve azokról, amelyeknek nincs is igazi
megoldásuk. Viccelődés az egész, ahogy a mindenfelé elrejtett kis izék is –
köztük Darth Vader meg a többiek. Úgy hevernek ezek a képeken, mint gyerekszoba
padlóján a szétdobált játékok. A felnőtt vagy belelép, aztán szitkozódva
továbbugrál fél lábon, vagy örömmel veszi fel a földről, mert neki is volt
ilyen gyerekkorában. Azt szeretném, hogy a könyveimen a felnőttek is
szórakozhassanak. Szülőként jól tudom, milyen álmosító dolog egy unalmas
képeskönyvet nézegetni a gyerekkel....
,,Jakab” 2014-ben
megkapta ,,Az év legeredetibb könyve” címét, míg a ,,Kicsibácsi és Kicsinéni
(meg az Imikém)” Szép Magyar Könyv-díjas lett. Mit jelent számodra a szakmai
elismerés?
A
szakmai elismerés természetesen jól esik az embernek, hogy aztán a következő
könyvénél ismét olyan kétkedő meg bizonytalan legyen, mintha még soha nem írt
vagy rajzolt volna egyet sem. Attól tartok, izmos, szépen fejlett önértékelési
zavaromat semmiféle díj nem tudná leszkanderozni. Adott esetben akár már egy
díjátadó másnapján simán tudom tehetségtelen balfácánnak érezni magam....
Honnan jön a szereplőid
neveinek (Zödön, Pofánka, Bélabá, Fityirc, Titusz, Imikém, stb.) ötlete?
Ahonnan
a fura növénynevek. Gyanús, hogy egy utónévkönyvet is megehettem zsenge
gyermekkoromban... Na jó, szóval a kuflik neveit akkor találtam ki, amikor már
készen voltak a figuratervek. Nézegettem a rajzokat, és próbálgattam hozzájuk
mindenféle neveket. Elég sok változatot elvetettem, mire meglett a hét végleges
név. Ez mindig másképpen van. Hol egyből eszembe jut egy név, hol dolgozni kell
vele, hogy megtaláljam a megfelelőt.
Ki a kedvenc szereplőd?
Egy
szülő nem mondhatja egyik gyerekéről sem, hogy az a kedvence. Még ha esetleg
volna is ilyen... De ha most egészen
biztos, hogy nem hallanak a kuflik, akkor nagyon halkan Fityircet mondanám. Az
ő kissé szorongó, ám szarkasztikus karaktere közel áll a szívemhez.
A könyveidnek nem
mindennapi címeket adsz. Honnan jön az ötlet az elnevezésekhez?
Szeretem,
ha egy gyerekkönyvnek különös vagy vicces címe van. Már csak azért is, mert jó
játék kitalálni ilyeneket! A megelégedettség ritka érzésével tölt el, amikor
egy különösen lehetetlen címet kinyomtatva látok egy könyvem borítóján! A cím
többnyire már a könyv megírása közben eszembe jut. De erre sincsen szabály,
hogy is lehetne! A Smorc Angéla nem akar
legóba lépni címe például már a történet ötletével együtt megszületett, míg
a Könyv, amibe bement egy óriás
esetében meglehetősen próbára tettem a kiadó türelmét, mire kitaláltam a
megfelelő címet.
Magazinok címlapját,
plakátokat is terveztél. Nem hiányzik?
Nem
hagytam fel teljesen a tervező grafikai munkákkal, úgyhogy még nem érzek ezzel
kapcsolatban leküzdhetetlen nosztalgiát. Ami a sajtót illeti, valóban sokat
dolgoztam újságoknak, de úgy gondolom, időben hagytam el (némi külső
rásegítéssel) ezt a területet. Elnézve a magyar sajtó állapotát, nem nagyon
bánom, hogy más területekre tévedtem. Az egyik ezek közül az infografika
műfaja, amit két kollégámmal együtt művelünk - ilyen munkáim azért még
fel-felbukkannak újságok oldalain.
Mikor fogsz újra festeni?
Ez
bármikor megtörténhet. Most az írás fontosabb helyen van az életemben,
valószínűleg ott is marad, de vannak ötleteim, amiket szeretnék megfesteni,
megrajzolni. Hiányzik ez a fajta munka, remélem sikerül ennek is időt
varázsolni az életemben. Addig is izgatottan olvasom az ember klónozás legújabb
eredményeiről szóló tudományos híreket...
Kicsibácsi és Kicsinéni a
Pagony Cafe bögréin is megtalálhatók. Nem panaszkodtak még, hogy tea- és
kávéfoltosak lettek? :)
Szerintem
Kicsibácsi meg Kicsinéni, nem is beszélve Imikémről, a felhúzhatós bádognyúlról
nagyon élvezik ezt! A kávé- meg teafoltokat már a rajzasztalomon volt idejük
megszokni. Ezen a végtelenül rendetlen helyen állandó a kiboruló-bögre veszély!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése