A végén...

Lassan eljön a 2016-os év vége is. Ilyenkor általában számba vesszük az elmúlt év dolgait, esetleg próbálunk levonni valami tanulságot a velünk vagy a világban történt eseményekkel kapcsolatban, talán fogadalmakat teszünk, és eljátsszuk, mintha elhinnénk, hogy ezeket majd be is tartjuk. Úgy döntöttem, most nem csak az elmúlt egy évem befejezésén töprengek, hanem előveszem a könyvekét is.

(tealswan.com)

Az irodalmi alkotások vége olykor remekül eltalált, mert megnyugtat, vagy éppen tovább növeli a feszültségünket esetleg szomorúságunkat, vagy egyszerűen csak remekül illik a regényen végigvonuló hangulathoz, esetleg elgondolkodtat. Most kigyűjtöttem azt a tizenöt utolsó mondatot az általam olvasott művekből, amik szerintem zseniális befejezései lettek az adott alkotásnak. 😊

A bejegyzés végére írtam, hogy az idézetek mely művekből származnak, így aki kedvet érez rá, kipróbálhatja magát, hogy mennyit ismer fel belőlük. 😊

(A játék nyilván elég spoileres, így aki attól fél, nem kívánt információkhoz juthat egy még elolvasásra szánt könyvből, az tartózkodjon a játéktól. 😊)

1, De még mielőtt elért volna az utolsó verssorhoz, már tudta, hogy soha többé nem lép ki ebből a szobából, mert úgy volt elrendelve, hogy a tükrök (vagy trükkök) városa szétszóródik a szélben, és kihull az emberek emlékezetéből, mihelyt Aureliano Babilonia végez a pergamenek megfejtésével, és hogy mindaz, ami írva vagyon bennük, öröktől fogva és mindörökre megismételhetetlen, mert az olyan nemzetségnek, amely száz év magányra van ítélve, nem adatik még egy esély ezen a világon.

2, Tudta, hogy fákon ülő piros, kék és sárga lámpácskák árasztják őket, s hogy szobák ablakán szűrődnek ki - olyan szobák ablakán, amelyekben emlékek születnek és élnek; amelyekben családok a szeretet ünnepét ülik.

3, Én halni indulok, ti élni; de hogy kettőnk közül melyik megy jobb sors elé, az mindenki előtt rejtve van, kivéve az istent.

4, És attól fogva, hogy utoljára látta Louis Creedet, egészen addig, amíg Közép-nyugatnak nem vette útját, Steve soha többé nem tette a lábát Ludlow-ba.

5, Felhasadozó emlékezete megnyugszik, és a következő holdtöltéig a professzort nem háborgatja semmi: sem Gestas orr nélküli gyilkosa, sem a kegyetlen Ponczius Pilátus lovag, Júdea ötödik helytartója.

6, Magával ragadott a lángoló, bizonytalan, éltető erő.

7,  – Akár egy kutya! – mondta K., s úgy érezte, szégyene talán még túléli őt.

8, Mondottam ember: küzdj’ és bízva bízzál!

9, Az állatok a disznókról az Emberekre, az Emberekről a disznókra, aztán a disznókról megint az Emberekre néztek, és már nem tudták megmondani, melyik az Ember, és melyik a disznó.

10, Minden rendben volt körülötte.

11, Csak amikor gyűrűit is megnézték, akkor ismertek rá, ki az.

12, A halottak nem feleltek.

13, A hullámok hamarosan tovasodorták, s beleveszett a sötétségbe és messziségbe.

14, A hegyszorosok mélyén ahol ők éltek minden ősibb volt az embernél és minden a rejtelemről duruzsolt.

15, Mert ő tudta azt, amit nem tud ez a vidám tömeg, de a könyvekben olvasható, hogy a pestis bacilusa sohasem pusztul el, sem el nem tűnik, mert évtizedeken át szunnyadhat a bútorokban és a fehérneműben, türelmesen várakozik a szobákban, a pincékben, a bőröndökben, a zsebkendőkben és a limlomokban, s hogy eljő tán a nap, amikor a pestis, az emberek szerencsétlenségére és okulására, felébreszti majd patkányait, és elküldi őket, hogy egy boldog városban leljék halálukat.

1: Száz év magány (Gabriel García Márquez); 2: Az emlékek őre (Lois Lowry); 3: Szókratész védőbeszéde (Platon); 4: Állattemető (Stephen King); 5: A Mester és Margarita (Mihail Bulgakov); 6: Erdő Köztársaság (Sam Taylor); 7: A per (Franz Kafka); 8: Az ember tragédiája (Madách Imre); 9: Állatfarm (George Orwell); 10: Harry Potter és a Halál Ereklyéi (J. K. Rowling); 11: Dorian Gray arcképe (Oscar Wilde); 12: Pilátus (Szabó Magda); 13: Frankenstein (Mary Shelley); 14: Az út (Cormac McCarthy); 15: A pestis (Albert Camus)

-S.Melinda-