Kérdeztünk: Szaszkó Gabriella

Szaszkó Gabriella több blogon is tevékenykedik, illetve novellákat és regényeket is ír. Ezekről kérdeztük most őt. ☺ 

Egy ideje már Krakkóban élsz. Mit gondolsz, hatással van a történeteidre, hogy egy másik kultúrát is közelebbről megismerhettél?

Mindenképpen. Krakkó előtt dolgoztam két hónapig Kanadában is, akkor lettem szerelmes igazán a külföldi létbe. Szívesen ismerkedek mindenféle nemzetiségű emberekkel. Krakkó után Angliába tervezünk költözni a vőlegényemmel. 

A  többi kultúra megismerése szerintem nagyban segít a karakteralkotásban, abban, hogy kiszakadjunk a saját nézőpontunkból. A lengyelek mentalitása mondjuk igencsak hasonlítanak a magyarokéra, de vannak amerikai, kanadai és brit ismerőseink is. Általában külföldi környezetben játszódnak az írásaim, ezzel fejezem ki az elvágyódás iránti vágyaimat.

Mennyire ismered a lengyel könyvkiadást? Milyen lehetőségeik vannak azottani íróknak?

A lengyel könyvkiadást nem igazán ismerem, bár a NaNoWriMo kereteiben belül megismerkedtem pár lengyel íróval, akik hasonló dolgokat mondtak el a lengyel könyvpiacról, mint a magyarról. Bár annyit sejtek, hogy szélesebbek kicsit a lehetőségeik publikálás terén, mivel egy nagyobb piacról beszélünk, de konkrétan kiadott íróval még nem beszélgettem a nehézségeiről. A NaNosok inkább hobbiírók voltak, a mostani írókörömben pedig főleg amerikaiakkal vagyok, akik a saját piacukra írnak.

Alapítója vagy a ,,Bizzarium” nevű internetes oldalnak , de a ,,Tales fromthe Blog” nevű blogon is tevékenykedsz. Mind a kettőnek köze van a horrorhoz, a hátborzongató tartalmakhoz. Kedveled ezt a témát? ☺

Kiskorom óta nagyon szeretem a horrort. Először a Scooby Doo-val és Libabőr történetekkel kezdtem, aztán nagyon hamar elkezdtem Stephen Kinget olvasni (tizenkét éves lehettem J). A horrorfilmeket és a thrillereket is nagyon korán megszerettem, ami furán hangozhat, hogyha azt mondom, hogy nagyon félős gyerek voltam. J Ez nálam egy megküzdési forma. A saját fejemben élő félelmekkel szerintem így számolok le, addig sem azokkal foglalkozok legalább. De szegény legjobb barátnőmnek már idejekorán horrorfilmeket kellett néznie velem, ő azóta is tartózkodik az ilyen történetektől ☺.

A ,,Bizzarium” oldala – többek között – paranormális történeteket, legendákat, mitológiákat tartalmaz, de megtalálhatók rajta gyilkossági történetek, pszichiátriai esetek, de például a karmáról is szó esik. Hogy jutott az eszedbe az oldal ötlete?

Az oldalt egy egyetemi csoporttársammal, Sereg Margittal alapítottam, ő is rajongott az ilyen morbid témákért, ezért gondoltuk, hogy kellene egy oldal, ami összefogja ezeket. A pszichiátriához a tanulmányainkból kötődtünk (mindketten pszichológiát tanultunk), ő a mitológiai részhez értett nagyon, én pedig vonzódom a paranormális történetekhez. Azóta minden ehhez hasonló témát feldobunk. Először csak az ismerősök olvastak bennünket, de szerencsére az oldal egyre szélesebb olvasóközönséget vonz.

A ,,Corn&Soda” és a ,,Hír.ma” oldalakon is tevékenykedsz. Ezekről mit lehet tudni?

A ,,Corn&Sodán” egy nagyszerű csapattal dolgozom együtt, én is a tulajdonosok között vagyok. Három éve kezdtünk el egy másik filmes és sorozatos oldalon dolgozni, de utána közösen alapítottunk egy újat, ahol kulturális témákkal, könyvekkel és filmekkel foglalkozunk. Szerencsére egyre szélesedik az oldal, már a képzőművészeti és koncerthíreket is lehet olvasni nálunk. Rengeteg tervünk van a jövőre nézve. A ,,hír.ma” nevű oldalon csak cikkfordításaim jelennek meg, ide semmi kreatívat nem írok.

Több novellád is megjelent már nyomtatásban, pályázatokon is részt vettél. Melyikre vagy a legbüszkébb?

Leginkább talán kettőt emelnék ki. Az ,,Új világ” című novellámmal nyertem egy országos pályázaton (a Humanitas Alapítvány pályázatán), ez volt az első sikerem és ez nagyon a szívemhez nőtt. A második nagy élmény a 6. Sea of Words pályázat volt, ahol bekerültem a tíz döntős közé, és kijutottam Barcelonába a díjátadóra. Nagyszerű volt megismerkedni különböző nemzetiségű írókkal.

Íróként, a ,,Bizzárium” szerkesztőjeként Te is szembesülsz a kritikákkal. Hogyan fogadod ezeket?

Igyekszem őket beépíteni. Van, amikor alapvető hibákra hívják fel a figyelmeket, ilyenkor elszégyellem magam, hogy nem gyúrtam bele annyi időt a cikkbe vagy írásba, és azonnal bocsánatot kérek. Próbálok különbséget tenni az építő kritika és a belekötés között, általában ez nem annyira nehéz. De persze, amikor rossz hangulatomban ér egy-egy rossz megjegyzés, akkor én is el tudok keseredni rajta, de utána folytatom tovább a munkát.

A novellák mellett regényeket (,,Maradj velem”, ,,Beszélj hozzám”, ,,Vigyázz rám”) is írsz.Mesélnél ezekről?

Nagyon rajongok a regényírásért. A három regény egy fiú testvérpár viszontagságos sorsáról szól, akiket kisebb korukban bántalmazott az anyjuk és ez az egész életükre rányomja a bélyegét. A regények a nehéz gyerekkorral való megküzdésről szólnak, amibe keveredik egy szerelmi háromszög is, mivel mindkét fiú ugyanabba a lányba lesz szerelmes. Annyira megszerettem a három karaktert, hogy a történetük hosszan ívelt. Remélem, hogy hamarosan több olvasó is élvezheti majd a történetüket.

A ,,Bizzarium” oldalon novellapályázatokat is szoktatok hirdetni, majd a jobbakból antológiát készítetek. Általában mi az, amit ilyenkor elvártok egy írástól? Milyen szempontok alapján  válogatjátok be őket?

Alapvetően nagyon fontos számomra, hogy jó legyen a novella nyelvi szintje, ne hemzsegjen a helyesírási hibáktól. Hogyha ezek a szempontok nem teljesültek, nálam mínuszról kezd a novella. De általában igaz, hogy a jó helyesírású, nyelvi szintű műveknek lesz rendben a dramaturgiája is. Ha a történeteket emlegetjük, akkor szeretem az okos, fordulatos, ötletes és ez esetben kissé borzongató írásokat. Ebben a zsánerben nagyon sok a klisés novella, hogyha valaki csavart hoz ezekbe a klisékbe, akkor igazán jó írások születhetnek belőle.

Horrornovella pályázatokon voltál már zsűritag is. Milyen tapasztalataid vannak ezen a téren? Vannak-e általános, visszatérő hibák az írásokban?

Itt is hasonlót tudok elmondani, mint az előzőnél. Problémás, hogy nagyon sokan nem veszik figyelembe a pályázati kiírást, nem tartják be a követelményeket, rossz helyesírású, egyszer se átolvasott művet adnak be. A horror tényleg nehéz ügy, a horrorfilmekkel kapcsolatban is örülök, hogyha sikerül nagyon jót látnom. A klisés írások a megszokottak. Szeretem, hogyha a novella hangulata él bennem hosszabb időn keresztül, hogyha a sztori kicsit furcsább, érdekesebb a többinél. De mindenképpen ajánlom a pályázati kiírás figyelmes elolvasását, azzal rengeteg hiba elkerülhető.

Azt írtad a blogodon, hogy ,,látszik az írásoknál, hogy ki az, aki sokat olvas”. Miből lehet észrevenni egy történeten, hogy keveset olvas az írója?

A helyesíráson például nagyon és a nyelvi szinten is általában. De az olvasás kitűnően fejleszti a dramaturgiai érzéket is. Emellett egy szélesen olvasott író a klisés történeteknél sem érzi, hogy feltalálta vele a spanyolviaszt. ☺

Sütő Fannival közösen írtatok egy kisregényt, „Amit a tenger adott” címmel, ami online elolvasható, illetve belevágtatok a ,,Felejtő” című folytatásos történetbe.  Honnan jött a közös írás ötlete? Mik az előnyei és a hátrányai?

Fannival már régebben is voltak írós játékaink, Dixit kártyákra írtunk történeteket. Az íróiskolás képzésen egyszer kaptam egy olyan feladatot, hogy kezdőmondatokat kellett adnunk egymásnak. Megkértem Fannit, hogy adjon nekem egy mondatot , és én is adtam neki. Aztán mind a ketten lusták voltunk megcsinálni a feladatot J. De tavaly elhatároztuk, hogy jó lenne folyamatosan írni valamit az internetre, innen jött az „Amit a tenger adott”, ami Fanni első mondatával kezdődött. Azt a történetet annyira megszerettük, hogy idén elkezdtük kidolgozni az én kezdőmondatomat. ☺ Fannival szöges ellentétei vagyunk egymásnak írásban, ő színes-szépséges fantasy-jellegű dolgokat ír, én pedig a legtöbbször keményen realista vagyok. Ez előnyt és hátrányt is jelent. Most a ,,Felejtőnél” Fanni első írásánál csak néztem, hogy „jó ég, ezt én nem tudom folytatni”. ☺ Aztán egy csavarral behoztam a reális világot, és azonnal megnyugodott a lelkem. Nagyon szeretünk együtt dolgozni, sokat tanulunk egymástól.

Mik az „írói szokásaid”? Van-e kedvenc időpontod, zenéd stb., ami mellett könnyebb az írás?

A napszakjaim folyamatosan ingadoznak, mostanság délután szeretek írni. Alapvető, hogy minden regényhez van egy Pinterest-táblám, mindig képeket gyűjtök az inspirációhoz, kikeresem a szereplőhöz illő színészeket. Emellett van Spotify listám is, ahol az éppen adott kézirathoz gyűjtöm a zenéket. Teázni és kávézni szoktam írás közben, a kávé beszédesebbé tesz, és ez az írásban is segít.

Könyv- és filmajánlókat is szoktál írni. Az utóbbi időben mi volt a legjobb könyv és film, amit olvastál, láttál? Miért ajánlanád másoknak?

Most éppen Oscar-szezon van, úgyhogy lelkesen végignézegettem majdnem az összes Oscar-filmet. A listából bőven lehet szemezgetni, de leginkább ,,A szobát” (Room) emelném ki, amit olvastam is. Nagyon szeretem az ilyen filmeket és könyveket, amelyek személyes drámákat mutatnak be szuper karakterekkel. A könyveknél idén talán John Williams ,,Stoner”-je tetszett, ami egy egyetemi tanár élettörténetét meséli el.

Részt vettél már a NaNoWriMo-ban (National Novel Writing Month) is. Milyen élményeid vannak? Kiknek ajánlanád?

Mindenkinek ajánlom! ☺ Nagyon szeretem a NaNoWriMot, igazi közösségi élmény mellett bemutatja milyen is határidőre dolgozni. Ilyenkor érzem a nyomást, hogy minden nap leüljek a gépem mellé és leírjak 1667 szót, ilyenkor a regényt teljesen máshogy látja az ember, nem veszíti el a fonalat, a karakterek élni kezdenek. Számomra igazi élmény. Emellett más írókkal is meg lehet ismerkedni a fórumokon. Nem hiszek abban, hogy ez összecsapott regényt eredményez. Az első vázlat mindenképpen rossz, akkor sem lesz jobb, ha az ember két évig írja. Persze általában én se fejezek be egy regényt egy NaNo alatt, általában a középső 50 ezer szót szoktam megírni.

Egyik példaképed Stephen King, akinek még nyílt levelet is írtál. Mit tanultál tőle íróként?

King mellett nőttem fel, mondhatjuk azt is. Folyamatosan olvastam a könyveit, az ő hatására írtam le az első regényvázlatomat is, nála szerettem bele a történetírásba. Később elolvastam ,,Az írásról” című könyvét is. Abban rengeteg nagyon hasznos tanács van az író léttel kapcsolatban. Hasonlóan módszerrel írok, mint ő. Nem vázlatolok, szeretem a meglepetéseket. Általában egy-egy regényem egyetlen képpel vagy kérdéssel kezdődik, onnan pedig hagyom, hogy munkálkodjon a fantáziám. A mai napig folyamatosan olvasom a regényeit, mesterien alkot karaktereket és írásai széles körben mozognak. Aki azt hiszi, hogy csak horrort ír, annak ajánlom a ,,Remény rabjai” kötetét. ☺