Neil Gaiman történetével első
körben a Coraline és a titkos ajtó c. bábfilmben találkoztam. Akkor még nem is
tudtam, hogy ez a különleges mese egy könyv alapján készült, aztán persze alig
vártam, hogy elolvashassam. Mégis csak most, hogy az Agave Könyveknél újra
megjelent, jutottam el odáig, hogy belevessem magam.
Coraline családjával egy új házba
költözik, ahol az egyik ajtó nem vezet sehová, mert a falba nyílik, és néhány
furcsa lakó él ott, akik mind rosszul ejtik a nevét (Caroline). Ilyen például a
felettük lakó bajszos öregúr, aki egy egércirkusz igazgatója.
Coraline épp a nyári szünetét
tölti. Úgy tűnik, barátai nincsenek, a szülei nem érnek rá foglalkozni vele,
így jobbára kedvenc játékával, a felfedezősdivel múlatja az idejét. Így végül
azt is felfedezi, hogy az a sehová sem vezető ajtó mégiscsak vezet valahová. Ez
a hely szinte pontosan olyan, mint ahol él, még másik anyukája és apukája is
létezik, és eleinte úgy tűnik, igazán kellemes ott.
Aztán mégis jönnek a bonyodalmak,
és Coraline-nak segítőjével, egy fekete macskával fel kell vennie a harcot egy
gonosz és magányos lénnyel.
Az biztos, hogy izgalmakban nem
szenvedünk hiányt az olvasáskor. Az érdekes karakterek, majd Coraline küzdelmei
végig fenntartják a figyelmet. Nem egy tündérmeséről van szó, néha találkozhatunk
félelmetes jelenetekkel, így leginkább azoknak a gyerekeknek ajánlom, akik nem
ijednek meg a saját árnyékuktól, vagy ha mégis, akkor szeretnek megijedni a
saját árnyékuktól. 😊
A felelősség kap nagy hangsúlyt a
regényben, ami szerintem nagyon is fontos téma, és nem baj, ha a gyerekek
találkoznak ezzel a témakörrel. Coraline segíteni próbált azokon, akik már nem
tehettek semmit rossz helyzetük ellen. Hogy ez végül mennyire sikerült neki, az
kiderül a regényből.
 |
| (www.tektek.hu) |
A mese a már olvasni tudó
gyermekeknek ajánlott, de a meséket kedvelő idősebbek és felnőttek is nyugodtan
a kezükbe vehetik. A talpraesett, bátor Coraline története mindenkinek a
kedvence lehet, aki szereti a kissé borzongató, különleges regényeket. Én az
elejétől a végéig imádtam. Azt pedig külön ki kell emelnem, hogy a borító zseniális, remekül tükrözi az egész történet hangulatát.
-S.Melinda-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése