2017. november 21., kedd

Dániel András: A világ első kuflizenekara



Nem gondoltuk volna, hogy eljön az a nap, amikor a kuflikat ,,lecsillagozzuk'', de megtörtént. Amennyire vártuk az új könyvet, akkora csalódás lett. Az illusztrációk, az oda beszúrt megjegyzések hozták a szokásos színvonalat, de a mesékből most hiányzott az a plusz, ami miatt a kuflik kuflik. 


Az első mesében a kuflik megalapítják a Kuflikupac Kisegyüttest. Mivel a csapatból egyedül Hilda tud énekelni, így a hangszeres fellépést választják. Ezt valahol tanító jellegűként is felfoghatjuk, ugyanis egy kedvenc mese kedvet hozhat a gyerekeknek is ahhoz, hogy megtanuljanak hangszeren játszani, valamint arra is rávilágít, hogy nem feltétlenül csak hangszerekkel érhetünk el sikert (lásd: világhírű fületlenbögre-virtuóz pézsmatulok). Persze, ha a kuflikhoz hasonló eszközökkel csapnak a gyerekek "kuflizenét", a szülők már nem biztos, hogy annyira fognak örülni neki. :)

A történet tele van hangutánzó és hangfestő szavakkal, mint pl. jódlizó lepkehalak, zsurmékoló zsurlók, vinnyogó virágok. :) Ezek jópofák és megmosolyogtatóak, mégis az volt az érzésünk, hogy az első oldalon ezek felsorolása kissé túlzásba esik. Illetve néhány megszólalás is mintha nem passzolna az adott szereplő eddig megismert karakteréhez, vagy úgy általában a kuflik hangulatvilágához mondhatni, nem elég kuflis.


A második történet már jobban sikerült, de a mese nem igazán a kuflikról, hanem a macskalegyek őszi báljáról szól, amelyben olyan jópofa szereplők tűnnek fel, mint a levernyó, kócféreg és a nevetke.
Az elején aranyos Zödön aggódása Bélabáért, aki a fűben hever a réten. Végül szerencsére megnyugodhatunk, hogy az idős kuflival minden rendben, ráadásul megtalálta az unatkozás ellenszerét is. Innentől a bál bemutatása következik, és igazából ebből áll az egész mese.
Mellékesen megtudhatjuk azt is, hogy olykor jobb nem beleavatkozni mások dolgába, és hogy a nevetés sok mindent megoldhat.

Összesítve az első történet alatt mi, olvasók unatkoztunk kissé, a második alatt pedig a kuflik. :) Egyet kell értenünk az egyik mellékszereplővel:
,,Mindegy, hagyjuk! Legközelebb talán sikerül...''
Mi biztosak vagyunk benne. :)

Dániel Andrással készült korábbi interjúnkat itt elolvashatjátok, itt pedig lifteztünk.

(F.Sz. D.A.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése