Rácz-Stefán Tibor: Túl szép
Életem első LMBT könyvét tartottam a kezemben a héten. Amikor tavaly kikerült a regény első néhány fejezete a szerző honlapjára, már akkor tudtam, hogy el szeretném olvasni. Nem is csalódtam. :)
A történet a túlsúlyos és emiatt gátlásos, zűrös családi hátterű Márk és a magabiztos, de doppingoláson ért volt élsportoló, Olivér egymásra találását meséli el. A hangsúly nem feltétlenül a cselekményen, hanem inkább a karakterek fejlődésén van: míg Márk nyitottabb és magabiztosabb lesz a kötet végére, addig Olivér is meglátja az embert a külső mögött:
,,Amikor megismertem, én is kövérnek gondoltam. Nem láttam tovább a testén, nem tudtam, hogy milyen.” (Olivér)
A regény váltott szemszögű, E/1-ben megírt történet, amelyben jól elkülöníthető a két főszereplő (bár Olivér szájából a ,,cuki” szót hallani elég furcsa volt :) ). Személy szerint úgy éreztem, hogy – bizonyos jeleneteket leszámítva – ez a történet akár egy fiú és egy lány között is lejátszódhatna: a szereplők életében olyan problémák merülnek fel, illetve a kapcsolatuk úgy alakul, amely mindkét nemre igaz lehet.
A történet nem egyszerűen egy szerelmi történet, hanem különböző társadalmi problémákat is érint. Ilyenek a másság (szexuális és fizikai), ezek felvállalása, a bullying, a fogamzásgátlás és a korai gyermekvállalás kérdése, valamint a családon belüli erőszak (én legalábbis Márk apját ez utóbbi kategóriába sorolnám).
A regény egyik fő alappillére Márk fizikai mássága: a fiú kórosan túlsúlyos, ezért már évek óta bántalmazás éri, amely legtöbbször szóban nyilvánul meg, de akár a tettlegességig is fajulhat. A történetben Tibi annyira jól felvázolja a túlsúlyossággal küszködők problémáit, megbélyegzésüket, és az ebből fakadó kisebbségi érzést, hogy szerintem bárki, aki valamilyen – szemmel látható – fizikai mássággal küzd, bele tudja képzelni magát Márk helyébe.
Tibi nagyszerűen bemutatja Márkon keresztül, hogy annak, aki hasonló fizikai problémákkal küzd, mennyire nehéz leráznia magáról a sértéseket, amit egy erősebb személyiségű (mint pl. Olivér) akár fel sem vesz:
,,Hidd el nekem, kövéren ugyanolyan önbizalomhiányos ember lennél, mint én. Te is képtelen lennél elhinni azt, hogy valaki szerethet. [...] Nem lennél az, aki most vagy. Egész életemben azt hallottam, hogy ronda vagyok, és sosem fogok kelleni senkinek, ha nem fogyok le. Szerinted pár nap alatt le tudom vetkőzni mindezt, csak mert felfigyeltél rám?” (Márk Olivérnek)
A regény érdekessége, hogy a másik szemszöget is bemutatja: milyen az, amikor egy szép és látszólag tökéletes ember (Olivér) kapja meg az előítéleteket:
,,Mintha az előnyös külső és a jó észjárás nem járhatnának párban. Nem is tudom, mi lenne, ha szőke lennék. Kirendelnének mellém egy flancos vakvezető kutyát?” (Olivér)
A másik felvetődő probléma a regényben a szexuális különbözőség. Érdekes módon Márk az erre irányuló sértéseket könnyebben kezeli, mint a testsúlyára vonatkozókat. Gondolom azért, mert ez külsőleg nem látható, és jobban eltitkolható:
,,A buzizások leperegnek rólam, a gimnáziumban megedződtem.” (Márk)
Érdekes megfigyelni, ahogy Márk megnyílik szerelmi téren is a regény végére: sokkal nyitottabb és bátrabb lesz, jó látni, ahogy egy időre leteszi a mások problémái miatti aggódást, és végre a saját boldogságára figyel.
Márk mellett két jó barát is megjelenik a történetben. Az egyik Viki, aki nagyon szimpatikus, kár, hogy nem bukkan fel gyakrabban a történetben. A másik Dorina, Márk gyermekkori legjobb barátja, akivel egy albérletben él. A lány önállóan meghoz egy élet-halál döntést, majd amikor megbánja, amit tett, Márkot hibáztatja a történtekért. Innentől kezdve egyáltalán nem tudtam vele szimpatizálni. Ennél már csak az volt elképesztőbb, amikor még Dorina szülei is Márkot okolták.
És akkor említsünk meg egy negatívumot: ezek pedig a popkultúra elemeire történő utalások. Biztos, hogy akik hasonló zenéket hallgatnak/sorozatokat néznek, mint Márk, azoknak ezek az utalások hozzátesznek némi pluszt a történethez, de engem kifejezetten idegesítettek. Remélem, Tibi egyszer előrukkol egy olyan regénnyel, amelyből ezeket kihagyja, mert a ,,Túl szép” van olyan jó regény, hogy enélkül is tökéletesen megállja a helyét. :)
A regény több fontos tanulsággal zárul. Ha hibát követsz el az életben, akkor is van kiút. Olivér doppingol, kiesik az élsportból, de a regény végére megtalálja azt a hivatást, amelyben több örömöt lel, mint a versenyszerű úszásban:
,,Nem akarom újra azt az életet élni. Azt hittem, jó volt, de visszatekintve rájöttem, hogy nem volt az.” (Olivér)
Kiderül, milyen sokat jelent, ha a család és a barátok elfogadnak olyannak, amilyen vagy, mennyit számít az ő támogatásuk. Nekik köszönhetően Márk elkezd megváltozni, lefogyni, megnyílik, és kiállni saját magáért:
,,Változnom kell, elfogadni magam olyannak, amilyen vagyok. Kövér? Igen. De nem rossz ember.” (Márk)
A regényben megismerhetjük a mássággal és egyéb előítéletekkel küszködők életét, akik végül előre lépnek a változás felé. Hiszen ,,[...] mi értelme van az életnek, ha mindig csak rettegünk valamitől?” – teszi fel a kérdést Márk, és igaza van. :)
,,Mese nincs, élet van” – állapítja meg a fiú a regény elején. Én a regény végére úgy éreztem, hogy az ő életében mindkettő elfér egymás mellett. A vége happy end, ezt kár is tagadni. :)
(FSz)
http://www.goodreads.com/review/show/1481389051
https://www.instagram.com/p/BEn89N9Rv_b/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése