Egy celEB árnyékában. Interjú Archibálddal, az óriás uszkárral

A médiából nap mint nap zúdulnak ránk az információk a hírességekről, de annál kevesebbet tudunk a körülöttük élő családtagokról. Nózit, a kábítószerkereső rendőrkutyát az egész ország ismeri, kalandjait hamarosan mesekönyv formájában is olvashatjuk. Ezen a héten azonban mégsem őt, hanem egyik családtagját, Archibáldot kaptuk csont-, azaz mikrofonvégre. :)

Az egész ország úgy ismer, mint József (művésznevén: Nózi) lakótársát. Egy óriás uszkárnak milyen tulajdonságokkal, adottságokkal kell rendelkeznie, hogy napi szinten el tudjon viselni egy nyugdíjba küldött rendőrkutyát? :) 

Mint azt megtudhattuk József (vagyis Nózi - muszáj így szólítanom, mostanában nagyon háklis erre) visszaemlékezéseiből is, nem tűri jól, hogyha nála nagyobb kutyákkal kell egy légtérben tartózkodnia, így természetes módon nehezen viseli, hogy fizikai adottságainál fogva mindig fel kell, hogy nézzen rám. Pontosabban fel kellene. Merthogy egyáltalán nem néz rám. A helyzet csak súlyosbodott azután, hogy körülbelül egy évvel ezelőtt nyugdíjazták. A mellőzöttség tudata mellett még azzal a gondolattal is meg kellett birkóznia, hogy ezentúl az egész napot együtt fogjuk tölteni.

És hogy miként lehet ezt elviselni? A legfontosabb adottság szerintem a helyes fókusz megtalálása. Az élet nehézségeire a megfelelő magasságból kell letekinteni. Ez két okból is fontos. Egyrészt fentről minden kisebbnek látszik, másrészt a magasból nemcsak maga a probléma, de annak holdudvara is láthatóvá válik, így átfogó képet kaphatunk. Szerencsére e tekintetben könnyű dolgom van, a problémákat mindig fentről nézhetem.

Archi és Nózi

Mit szólsz ahhoz, hogy Józsefnek művészneve is van? Téged szólítanak másképp otthon? Egyáltalán, hogy kaptad a neved?

József akkor találta ki a Nózi nevet, amikor elkezdte megírni a memoárját. Nagyon élvezi, hogy mindenki így szólítja, ezt tőlem is elvárja. Amióta pedig tudja, hogy ezzel a névvel főszerepet kapott egy mesekönyv sorozatban, már eleve így is mutatkozik be a környék szukáinak. Szóval néha túljátssza a szerepét.  Itt jegyezném meg, hogy József a családtól egy kevésbé hízelgő becenevet is kapott, amelyet az étkezési szokásai ihlettek. Otthon mindenki csak JociPocinak szólítja, de ezt természetesen nem reklámozza.  

Én szeretem a nevemet, és meg vagyok elégedve vele. Az Archibáld név a francia nemesi származás és a kifinomult stílus védjegye. Az pedig, hogy otthon általában Arinak, vagy Arcsinak szólítanak, csak azt mutatja, hogy én is fontos vagyok a kétlábúnak. 

József (Nózi) szerint kettőtök közül ő a dominánsabb kutya. Miért hagyod meg őt ebben a tudatban? :) 

Azért hagyom meg őt ebben a tudatban, mert kutya jól szórakozom azon, ahogy előttem pattog, akár egy zsinóros labda. Persze az elfogadást nekem is tanulnom kellett. Hat hónapos lakli kölyökként kerültem a családba évekkel ezelőtt, amikor Nózit már a környék legnagyobb sztárjaként ünnepelték. Tévéstábok, újságírók adták egymásnak a kilincset, hogy láthassák, mit tud. Érthető módon a kétlábúak is óvták őt mindentől, és féltek, nehogy valaki, vagy valami kárt tegyen benne. Mint például egy nagytestű kutya. Nózi hamar felismerte az ebben rejlő lehetőségeket, és tudatosan törekedett arra, hogy engem elpateroljanak a családból, de később már azzal is beérte volna, hogyha legalább a házból kiebrudalnak. Ennek érdekében hatásos taktikát alkalmazott. Vicsorgott rám, hogyha a közelébe mentem, de hogyha én válaszként rámordultam, azonnal elvágódott, és éktelenül hangos, panaszos sírásba kezdett. Mintha legalábbis kifordítottam volna az ezüst kabátjából. Oscar díjas alakítás, meg kell hagyni. A gazdák – legalábbis eleinte – hittek neki, engem pedig villogó szemmel kiparancsoltak a kertbe. No de jön még kutyára dér, gondoltam, és igazam lett. Többször is tetten érték a kétlábúak, amint vicsorogva provokál, majd eljátssza a halott ebet. Azóta már csak legyintenek rá, én meg fetrengek a röhögéstől, valahogy így:     

József (Nózi) szerint Te vagy az, aki az ő árnyékában él, holott ez már azért is képtelen ötlet, mert óriás uszkár lévén Te vagy a nagyobb és magasabb. Szerinted Józsefnek gyengül a látása? :)

Nyugdíjas korban bizony előfordulhat, hogy gyengül a látás, homályosabbá válik a kép, illetve romlik a memória. Nózinál azonban ennek éppen az ellenkezője zajlik. Minél régebben történt, ő annál jobban emlékszik a hőstettei legapróbb részleteire is. Önmagáról kialakított pozitív képe pedig sosem volt még olyan éles, mint ma. És ez minden egyes nappal csak még élesebb lesz. Az, hogy ez a valósággal fordítottan arányos függvényt mutat, cseppet sem zavarja.  

József (Nózi) jobb napjain a segédjének nevez. De ha utánanézünk az óriás uszkárok tulajdonságainak, olyan jellemzőkkel találkozhatunk, mint ,,impozáns, büszke megjelenésű, végtelenségig nyugodt kutyafajta, amely nagyon könnyen tanul és kivételes szellemi képességekkel rendelkezik”. Ez nem egy segéd jellemzése, inkább egy vakmerő vezetőjé. Te hogy gondolod?

József lakótársaként a leghasznosabb tulajdonságom az, hogy tényleg végtelenül nyugodt vagyok. Ha nem így lenne, akkor azt hiszem, már csak poszthumusz díjra lehetne őt jelölni. A szellemi képességeimet nem tartja túl sokra, szerinte azokat a trükköket, amiket megtanultam, nem nagy kunszt elsajátítani. Gyorsan el is mesélem a kedvenc mutatványomat, a lánykölyökkel szoktunk ilyet játszani. Nos, felemelem a két mellső lábamat pitizésre, ő pedig az orrom hegyére tesz egy virslikarikát. Hosszú másodpercekig egyensúlyozok ebben a pozícióban, arra várva, hogy a lány tapsoljon. A tapsra az orrommal feldobom a virslit, és bekapom. A műsorszám elengedhetetlen része, hogy Nózi gúnyos képpel valami csimbumcirkuszt emleget, és dohogva eloldalog. Ezek után kicsit furcsa volt, mikor egyszer rajtakaptam, hogy éppen a pitizést gyakorolja a tükör előtt.  

Melyek József (Nózi) legidegesítőbb és legjobb tulajdonságai (már amennyiben vannak ilyenek)? :)

legidegesítőbb tulajdonságok:

- hogy gyorsan tanul, és már ő is tud pitizni (így osztozni kell vele a virslin)

- hogy a mai napig mindenhol mániákusan kábítószert keres, emiatt már többször hozott minket kényelmetlen helyzetbe. Egyszer egy parkban a délutáni séta közben megtalálta valakinek a fa odvába rejtett napi adagját, emiatt két hétig nem mertünk arrafelé sétálni.

- hogy kicsi, ezért ő még az emeletre is felmehet

Legjobb tulajdonságok:

- hogy kicsi, ezért bármikor leverhetném. No persze én ilyet soha nem tennék.

- futás közben viccesen lobognak a fülei

- mókásan vékony hangja van, ha ugat

Ki a család kedvenc kutyája?

A család kedvence Lujza, a boxerlány. Az öreglánynak ellenállhatatlan a mosolya.

Lujza

A képeket készítette:

Göblyös Péter (Vizslafotózás.hu)