Joseph Boyden regénye már évek óta a polcon várakozott, hogy elolvassam,
én azonban mindig találtam helyette valami mást. Hiba volt. ☺ Zseniálisan megírt,
melankólikus hangvételű regény, ami arról szól, milyen embernek maradni a
háború, majd a morfium borzalmai után, egy megcsonkolt testben.
Niska levelet kap arról, hogy
unokaöccse, Xavier, meghalt a háborúban, ám annak barátja, Elijah, életben
maradt. Úgy dönt, Elijah mellette élhet, ki is megy elé a vonathoz, ám
legnagyobb meglepetésére rokona, Xavier mászik le a járműről, egyik elvesztett
lába miatt mankókkal. Ezután megkezdődik háromnapos utazásuk a folyón az
otthonukig.
Rá lehetne húzni a történetre,
hogy ez egy indiános, háborús regény, ám mégsem csak az. A regény nagy része a
harcokról szól, de nem éreztem, hogy a háború lenne a középpontban. A
középpontban Xavier állt, annak ellenére, hogy az E/1-es, jelenidejű narráció
váltott szemszögű, vagyis egyes fejezetek Niska szempontjából íródtak. Ez a
mesélési mód nem mindig megfelelő választás, itt azonban tökéletes.
A regény és a könyvborító
fülszövege szerint a kanadai krí indiánoknál a „háromnapos út” a halált
jelenti. (Hiába kutattam, sajnos nem találtam semmit erről a témáról.) A beteg,
morfiumfüggő Xavier esetében mintha valóban ezt jelentené ez az utazás a
folyón. A halál közelsége, a drog lebegtető, gondokat és fájdalmat száműző
hatása – az E/1 jelen erre még inkább ráerősít, így afféle látomás vagy
hallucináció hangulata lesz a szövegnek, miközben pontosan tudjuk, hogy ez a
valóság.
Elmondható, hogy a történet nagy
része valójában mesélés. Mármint szó
szerint: Niska történetekkel szórakoztatja Xaviert az út során. Ezekből
ismerhetjük meg Niska életét, és Xavier gyermekkorának és fiatalkorának egy
részét. Xavier pedig önmagának mesél,
vagyis felidézi a háborúban történteket. Sőt, még ezekben a
visszaemlékezésekben is előfordul néhány kisebb-nagyobb történet, melyeket
legtöbbször Elijah mondd el.
Mindhármójuk karaktere érdekes,
valódi, és az olvasó kíváncsivá válik a sorsukra. A történet elején Xavier tér
haza Elijah helyett, és tulajdonképpen elég hamar sejthető, mi történt vele,
igazából nem is a rejtélyen volt a lényeg. És persze azt is tudjuk, hogy mi
történt Xavierrel, hogy nyilván túlélte, még ha nem is teljes épségében, ez azonban
mégsem jelenti azt, hogy ne izgulnánk végig a bevetéseiket. Az, hogy az
elejétől kezdve tudjuk, Xavier milyen megtörten tér haza, csak még inkább
fokozza szomorkás, keserű hangulatát a visszaemlékezéseknek.
Fotó: Petőházi Emese |
Niska egy idős, indián asszony,
aki még mindig az erdőben él, nem költözött a többiekkel a rezervátumba. Apjától természetfeletti képességet örökölt. Bár
egyértelműen Xavier a történet igazi főszereplője, Niska is jelentős szerepet
kap. Kedveltem ezt a talpraesett, bölcs asszonyt, aki csöndesen, minden
látványosabb dráma nélkül, de elszántan meg akarja menteni unokaöccsét.
Xavier ugyanilyen csöndesen,
láthatatlanul próbál boldogulni a háborúban. Végigkövethetjük kálváriáját az
idegen világban, és végül a hazafelé tartó úton. Ritkán hallhatunk tőle
bármiféle értékítéletet bármiről is, mégis, egy-egy apró megjegyzéséből tudthatjuk,
mi játszódik le benne. Nem a háború borzalmai állnak a középpontban – ezek
szinte mellékesek, mint ahogy a katonáknak is az kellett, hogy legyen, ha túl
akarták élni, és ha nem akartak teljesen összetörni a barátok, ismerősök halála
és sebesülései miatt.
Elijah az a fajta ember, akinek való a háború. Számára az egész vadászat
és kaland, a siker és elismerés hajszolása.
Nem kérdés, hogy mindenkinek
ajánlom ezt a művet. ☺ Nem rövid történetről van szó, és fel kell készülnötök, hogy végig melankólikus
hangulat uralkodik benne, tehát semmiképpen se olyan hangulatban kezdjetek
neki, amikor egy letört virág látványától is sírva fakadtok. ☺ Annyit még elárulok,
hogy egészen másra számítottam a történet végével kapcsolatban – de ez miatt
nem panaszkodom.☺
Szerintem az alapvető üzenet a háború borzalma, hogy emberek tízmilliói veszthették el emberségüket.
VálaszTörlés