Varga Bea íróval, a Könyvmolyképző Kiadó szerkesztőjével, az Aranymosás pályázat vezetőjével beszélgettünk ezen a héten. Szóba került az írás folyamata, a sci-fi és a fantasy kérdése, idén megjelenő regénye, a sokak által várt ,,Artúr”, valamint a kertjében tanyázó denevérek. :)
Novellaírással kezdted, majd On Sai néven egymás után jelentek meg a regényeid, a ,,Calderon” és a ,,Szivárgó sötétség” sorozatok. De amíg az előbbi inkább egy humoros, szórakoztató olvasmány, addig az utóbbi már egy komolyabb, vallási sci-fi. Mennyire más a két sorozat írása?
Nagyon különbözik. A Szivárgó sötétség sorozat jóval komplexebb. Ez egy űrháború története, ahol Isten és a gonosz beszivárog a döntési helyzetekbe, és kihat az emberekre. Nem mindig a csaták vannak középpontban, hanem a lélektani kérdések, emberi döntéshelyzetek, mindez izgalmas kalandokba csomagolva.
Az űrbeli főnemes kalandjai viszont napfényesek, vidámak, Rejtőre gondoltam, miközben a Calderon, avagy hullajelölt kerestetik kötetet írtam. Van benne romantika, így a nők is szeretik, sokaknak első sci-fi könyve. Olyan, mint valami bohózat, nekem is pihentető írni.
Jelenleg a ,,Szivárgó sötétség” sorozat harmadik részén, az ,,Artúron” dolgozol, amelynek megjelenése idén várható. Az oldaladon arra kérted az olvasóidat, hogy küldjék el neked a regényhez kapcsolódó kéréseiket. Melyek eddig a legérdekesebbek, amiket bele is fogsz építeni a regénybe?
Jó volt látni, mit várnak izgatottan, hiszen ez azt jelenti, hogy az előző könyvekben jó helyen voltak az apró titkok, utalások. Ezek mind alapból benne vannak, pl. Scar és Chester találkozása, vagy épp Don jelenlegi helyzete. A történelmi dolog kapcsán viszont eltűnődtem, mit tegyek még bele.
Ami nagyon meglepett, az a bromance kérése. A fiúk közti romantika manapság divatos téma, de ebbe a sorozatba egyáltalán nem illik bele, a főhősök nagyon heterók. El is vetettem a dolgot, de a tudatalattimban valahogy megmaradt, mert miközben írtam a regényt, Késes, a biszex arénaharcos önállósította magát, és nekiállt ugratni az egyik férfi szereplőt. Komoly meglepetést okozott, hogy kicsodát… Nem árulom el, hadd legyen meglepetés… :)
Artúr nagy személyiségfejlődésen megy keresztül a történet során. Már a sorozat megírása kezdetén eltervezed, hogy a szereplőid milyen változásokon mennek át, vagy ez inkább írás közben formálódik?
Mindkettő igaz. A történet eseményeit előre tudom, így a szereplők változásait is, de menet közben még mélyülnek a karakterek, sok dolog belekerül a végleges verzióba. Meghökkentem, amikor egy kutyatámadás után Artúr felmarkolta a sérült állatot, és elvitte, ezt korábban nem terveztem. Látszólag apróság, de az a lazaság, ahogy később Kócosnak hív egy combig érő harci kutyát, meg póráz nélkül átviszi a kalózhajókra, megváltoztatja a többi ember reakcióit, így a jelenetek is megváltoztak.
,,A fajellenőr” c. novellád és a ,,Szivárgó sötétség” sorozat egyik fontos eleme a vallás. Téged mennyire érdekel a hit kérdése? Mennyire fér meg mindez a sci-fi világában?
A sci-fi csak egy tükör, amivel felnagyítva lehet nézni a jelen eseményeit. Az írásaim fele hittel vagy világnézetettel foglalkozik, szeretem ezt a témát, főleg egy kis humorral fűszerezve. A fajellenőrben Krisztust védi egy ateista kommandós, ebből jó helyzetek adódnak. De vannak kissé komolyabbak is, mint az Emlékkufár, ahol egy építészlány a Sátánnal üzletel, hogy a párhuzamos világokon élő hasonmásainak az emlékeit megkapja, és megtudja, vajon más életúttal boldogabb lett volna.
Bruti, Késes, Acél, Csótány – csak néhányan a ,,Szürke szobák” c. kisregényed (a ,,Szivárgó sötétség” sorozat 2,5-ik kötete) szereplői közül. Hogy adsz neveket a szereplőidnek?
Belegondolok, honnan lehetne a nevük, és hogyan alakulhat ki. A Szürke szobák a titkosszolgálat különleges, automatizált börtönében játszódik, ahová a hazaárulással gyanúsított ügynököket csukják. Mivel profik, a valós nevüket még a börtönben sem árulják el. Először rabszámot akartam, de belegondoltam, hogy az emberi közösségek nem így működnek, inkább gúnynevek alakulnak ki.
Miért lett a ,,Szürke szobákból” külön kötet?
A tetralógia úgy épül fel, hogy a négy főszereplő nevét viselik a kötetek: Scar, Lucy, Artúr és Don. A cselekmény ideje szerint négy hónap telik el a 2. és 3 kötet között, mindenki küzd a sorsával, de nem keresztezik egymás útját. Ezeket a sztorikat utólag akartam megírni novellákban, kisregényekben. Scar azonban sokat változik a börtönben, és a harci képességei is kibomlanak, így muszáj volt előre hozni. Van egy olvasói Facebook csoportom, és nekik fejezetenként megírtam a jeleneteket. A kiadóvezetőnek annyira megtetszett, hogy megjelentette a Könyvhétre.
Elsősorban sci-fi író vagy. Mennyire nehéz ebben a műfajban nőként érvényesülnöd?
Hát, sok lány elbizonytalanodott, letetette a tollat, vagy átment a fantasy terepére, ahol több elismerést kapott. Én azért maradtam, mert el se tudtam képzelni, hogy ne sci-fit írjak, meg eleve erős, kialakult személyiséggel kerültem bele ebbe a közegbe, sok dolog lepergett rólam. Már sikeres író vagyok, de egyes sci-fis körökben csak szerkesztőként kezelnek; vagy simán kategórián kívül helyezik a könyveimet azzal, hogy „jól ír, de nem sci-fit”, így nem kerülnek fel az írásaim a különböző könyves listákra.
Néha homlokráncolva figyelem, de legtöbbször vállat vonok, és az időre bízom a dolgot, hiszen rajtuk kívül ott vannak az olvasók, méghozzá sok ezren. Nekik mindegy az író, tőlük akár űrlény is lehetnék, ha lebilincselő a történet. Most már előny női írónak lenni, például meglátszik a nyelv használatában, hiszen egy jövőbeli szlenget bármikor megalkotok, de fülön csíphető az élő, érdekes karakterekben is a másféle szemlélet.
A sok sci-fis nyűglődésnek az lett a hatása, hogy én is fél lábbal már máshol járok, és nyitottam a fantasy irodalom felé.
Tavaly jelent meg az ,,Apa, randizhatok egy lovaggal?” c. ifjúsági regényed. Mennyire volt más a sci-fi után az ifjúsági fantasyhez nyúlnod? Volt, amikor emlékeztetned kellett magad arra, hogy fiatalabb korosztálynak írsz? Mennyire könnyebb vagy nehezebb nekik írni? :)
Olyan értelemben könnyebb, hogy lelkesebb az olvasóközönség, és ha elszúrok valamit, akkor toleránsabbak. De maga az ifjúsági korosztály új és nehéz terep volt. Elsőre elcsúszott minden, mert a szokásos módszereimmel próbáltam írni, pl. az agykutató apánál sokkal több idegrendszeri kifejezés szerepelt, a dólények meg igazi thrilleres szörnyekké váltak. Ezeket mind ki kellett dobni, és átgondolni az arányokat.
A romantikával is bajban voltam. A felnőttek közti erotikus villanásokat jól tudom ábrázolni, de mit csinál két kamasz az ágyban? És ami fontosabb: mit nem? Gyakran éreztem, hogy felvilágosító oktatás kéne. Kósza karaktere komoly fejtörést okozott, így nagy izgalommal vártam, mit szónak hozzá az olvasók. De jól fogadták.
Később szeretnék egy jóval romantikusabb Vörös pöttyös fantasy regényt írni, és kipróbálni, milyen női és férfi E/1-ben mesélni, de ez a jövő zenéje.
Egyszer azt mondtad: ,,Az igazán jó fantasy új utakra lép. Talán regényben tudnám ezt nyújtani, de novellában eddig nem sikerült; sokkal nehezebb.” Azóta megjelent egy fantasy regényed. Sikerült megvalósítanod, amit korábban nem?
Ez még nem eredeti fantasy, hanem az álom toposz feldolgozása. Van benne pár egyedi ötlet, de inkább csak egy szerethető történet. Megíráskor a korcsoportra és a romantikus részre fókuszáltam, a világteremtés kapcsán most még a szokott eszköztáramat használtam. A sci-fis módszerek jól látszanak benne, a legtöbb megoldás a valóságra épül, hiszen a négyes metró adott, a Mondocon szintén, a fantasy szál pedig klasszikus középkori világ.
Szerintem az egyedi fantasy radikálisan más, önálló, nincs áthallás Tolkien vagy ismert író ötleteire. Van már ilyen félkész írásom, de még formálódik a kézirat.
Sokak kedvence Kósza lova, Bo. Te mennyire kedveled a lovakat? Esetleg tartanál egyet?
Ó, a fiktív lovakat jobban szeretem, azok mellett lehet írni… :) Van egy macskám, pontosabban a fiam macskája, aki rabszolgaságban tart, meg a szomszéd néninek van egy teknőse, aki átlóg a mi kertünkbe. Legjobban amúgy a kert végében lakó denevérekkel jövök ki.
Pszichológiai tanulmányokat is folytattál. Ez mennyiben könnyíti meg a szereplőid személyiségének megalkotását? Mennyire látod magad előtt a szereplőidet?
Öt éves korom óta film fut a fejemben, magamnak mesélek, ezért látom a szereplőket. Meg nagyon jó hallgatóság vagyok, ha leülök egy másik emberrel. A pszicho inkább csak rálátást adott a tudományterületre, és egy óvatosságot, ha nekiállok embertársakat elemezni. A jó karakterábrázoláshoz szerintem nem szakkönyv kell, hanem nyitottság minden ember felé. Hallgatni kell megtanulni.
Mennyire fontos a számodra, hogy a humort is belesződd az írásaidba?
Ez egy furcsa dolog, én ugyanis nem veszem észre a humorom, és a barátaim is megszokták. Otthon Peti fiam dumaszínházas jelenetként adja elő, ha rossz jegyet hoz.
A könnyedebb írásaimban simán csak magamat adom, a Calderon regények stílusában írok a legkönnyebben. Viszont a komolyabb írásoknál nagyon figyelnem kell, hogy kiszedjem a humort, és csak némi szarkazmus maradjon. Most az Artúr kötettel vagyok bajban, az első száz oldalon mindenki poénkodik, és hülye helyzetekbe keveredik. Épp most húzom ki, hogy ne okozzon stílustörést a sorozatban, és marháskodás helyett menjen már az egész banda harcolni.
Öt regényed, egy kisregényed és számos novellád jelent már meg. Melyik a kedvenc jeleneted?
Most talán az, amikor a Lucy kötetben bombáznak, és Artúr nőket és gyerekeket ment. De csak mert a napokban belenéztem valamiért. Általában elfelejtem az írásaimat. Amikor írok, hatalmas adatmennyiség van a fejemben, jegyzetek nélkül dolgozom, és ha kész vagyok, még a szerkesztésig emlékszem, a történetben élek, de utána törlődnek a jelenetek. Aztán új regény jön, új világ, és abban lakom. Vicces módon saját régebbi mondataimat se ismerem fel, ha valaki idézi, vagy a neten belefutok. Csak olyan kis szimpatikus, és pár perc, mire leesik, hogy nahát, megvan honnan ismerős.
Amikor elkezdesz egy regényt, tudod előre, hogy egy kötet lesz belőle vagy pedig trilógia? Melyik a könnyebb: ha egy kötet végén le kell zárnod a történetet (pl. ,,Apa, randizhatok egy lovaggal”) vagy ha három köteten át ível a cselekmény (pl. ,,Calderon”)?
A Calderon pont rossz példa, mert azt egyetlen kötetnek írtam. Szerintem teljesen normális befejezés, hogy két tradicionálisan nevelt főhős a végén… izé, olyanokat csinál, amire az olvasó nincs felkészülve… :)
Viccet félretéve, van annak valami bűvölete, amikor a sorozatokban bonyolultabban lehet mesélni. Az egykötetes írásnak meg nagy előnye, hogy nem ragadok bele évekig egy világba, hanem újba tudok kezdeni, ami mindig élvezet.
A különböző blogokon, a moly.hu-n, illetve a goodreads.com-on több olvasói vélemény is megjelent a regényeidről. Mennyire fogadod meg az építő jellegű kritikákat?
Az első két hónap nagyon izgalmas, ilyenkor derül ki, hogy ugyanazt látják-e az olvasók, mint én, vagy elszúrtam valamit. Ha negatív kritika jön, sokszor bólogatok, jegyzetelek, ha kellemesen szarkasztikus stílusban írták, fennhangon röhögök is. Más íróval ellentétben nekem nem a „gyerekem” a könyv, és nem attól érzem magam „valakinek”, hogy író vagyok.
Az is jó, hogy több száz írásos visszajelzést kapok, így sokkal könnyebb rájönni, hogy melyik része volt erős a regénynek.
Hogyan adsz címet a regényeidnek és a novelláidnak?
Ösztönből. Megnézem azt is, hova megy az írás. A sci-fiseknél visszafogottabb címeket adok, például Termékvisszahívás néven futott az a novellám, aminek eredetileg Legyen neked is Edwardod, saját vámpírt minden lánynak munkacíme volt. De ha így küldöm be, biztosan leveri a lécet az újságnál.
A young adult könyvnél hívószavakban gondolkoztam: randi és lovag. Ebből lett az a cím, amiben mind a három szereplő benne van: Apa, randizhatok egy lovaggal?
Ha humoros írásom van, az kretén cím után sóhajtozik, pl. Sose szólj be varázslónak! vagy Jóvágású vérfarkas nősülne.
Több író-olvasó találkozón, dedikáláson vagy túl. Melyik a legkedvesebb élményed? Mit jelent számodra, amikor személyesen is találkozhatsz az olvasóiddal?
Hatalmas öröm látni őket, de idő kellett, mire feloldódtam. Kezdő íróként nem jutott eszembe, hogy bármilyen élő kapcsolat lesz az olvasókkal. Később novellistaként az első dedikálásomon körbenéztem a könyvesboltban, és angolosan távoztam. Ez azért vicces, mert amúgy gyakorlott előadó vagyok, és a szerepléssel nincs gondom, de valahogy az írás egy bensőséges dolog, ahol a kuckómban magányosan ücsörgök a tejeskávémmal.
Később megszoktam, hogy ebbe az élménybe beengedjek idegeneket, főleg amikor rájöttem, hogy minden íróra hasonlít az olvasótábora, nekem fura és antiszoc emberek tömkelegéből áll, és pont ezért jó velük találkozni, valahogy otthonos. Rengeteg jó élményem van, sok nevetést, beszélgetést, apró ajándékot őrzök. És igazán kedves tőlük, hogy hagyják összefirkálni a könyveiket. :)
Köszönöm az interjút!
Képek: Sörösné Éva, konyvmolykepzo.hu
:)
VálaszTörlés