Egyre
inkább úgy látom, hogy a YA irodalom korszakát éljük, így az ebben a műfajban
alkotóknak igencsak oda kell figyelniük, mi jön ki a billentyűzet alól, ha
valami igazán jót és különlegeset (=a mai történet kulcsszava) akarnak alkotni.
Ransom Riggsnek félig sikerült
elvarázsolnia, másrészt elaltatnia, legfőképp a harmadik rész iránti
érdeklődésemet…
Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei
A
történetről röviden: Jacob Portman imádja nagyapja izgalmas, szörnyekről és
különleges gyermekekről szóló történeteit, melyekről az öreg azt állítja, mind
igazak. A nagypapa tragikus körülmények között meghal, és Jacob úgy dönt,
utánajár a múltjának. Nem árulok el nagy titkot, hogy Jacob végül megtalálja
Vándorsólyom kisasszonyt és különleges gyermekeit.
Nekem
nagyon tetszett, ahogy szépen lassan feltárult az ymbryne-k világa. Az ymbryne-k olyan emberek, akik madárrá tudnak
változni (lásd Vándorsólyom kisasszony) és időhurkokat létrehozni, melyben egy
bizonyos, rövid időszak ismétlődik, ezáltal a benne élő különlegesek nem
öregednek. A világ bemutatása, lassú kibontakozása szerintem zseniális volt, és
ami igazán nagyot dobott az egészen: a fényképek. Ransom Riggs gyűjti a régi
fotókat, és remek ötlet volt tőle, hogy ezekkel illusztrálja a regényét. :)
Szóval,
a világ érdekes, a körítés is jó. A karakterek közül leginkább Jacobot
ismerhetjük meg, az ő alakja a leginkább kidolgozott. Igaz, az elején jóval idősebbnek éreztem őt a koránál.
Az
első részben kicsit sok volt a szereplő, legalábbis abból a szempontból, hogy
néha nem tudtam a nevekhez a hozzájuk tartozó képességet is társítani. :) Ez néha megakasztott az olvasásban. Pedig egyébként érdekes
képességek mutatkoztak meg: láthatalanság, túlzott fizikai erő, az egyik fiúnak
méhek éltek a gyomrában stb. A legfontosabb közülük Emma, a tűzgyújtó lány,
akibe Jacob szerelmes lesz. Ennek ellenére Emma karaktere szerintem nem lett
egységes egész.
A
regény első fele nagyon érdekes és izgalmas volt – amíg mindent meg nem tudtunk
erről a világról. (És most egy kis
spoiler!) Aztán jöttek az üresek meg
a lidércek és egy „unalmas”, megszokott harcról olvashatunk, amiben ezek a
csúnya szörnyek meg akarják ölni a különlegeseket és még az ymbryne-jüket is
elrabolják. (Spoiler vége).
Üresek városa:
Történet
(ha még nem olvastad az első részt, ezt most inkább hagyd ki :)):
Kicsi
hőseink megmentik ugyan Vándorsólyom kisasszonyt, ám az nem tud visszaváltozni,
így a biztonságos huroknak is vége. Ezért a gyerekek elindulnak, hogy gyógyírt
találjanak a bajára. És… hát ezután mennek, és keresik a gyógyírt, amit végül
meg is találnak. Igazából a történtetről mást nem is lehet mondani: nekem az
egész második rész erőltetettnek tűnt. Történt itt minden, de mintha csak azért
lenne mindez, hogy növekedjen a karakterszám, és végre eljussunk ahhoz, hogy
kiderüljön, ami mindaddig is elég gyanús volt, na meg valami új Jacob
képességével kapcsolatban.
Ebben
a részben jobban kibontakoznak a karakterek, csak Emma marad meg minden
konkrétság nélkül, és kizárólag abban történt változás, hogy egyre
ellenszenvesebb lett… Vándorsólyom kisasszony rendhagyó állapota miatt Emmát
választották vezetőjüknek a gyerekek, de hogy miért, az számomra nem egészen
lett egyértelmű. Kicsit együgyűnek is tűnnek, amikor döntéshelyzetben arra
jutnak, hogy majd Emma választ, ők pedig jó birka módjára követik őt.
A
könyvet minél hamarabb ki akartam olvasni, de csak azért, hogy minél hamarabb
túl legyek rajta. Nem feltétlenül a regény hibája, de nekem a történet csak
céltalan, lapokat kitöltő bolyongásnak tűnt, néha-néha időtöltésnek pedig
felbukkant egy-egy szereplő, hogy aztán hamar ki is lépjenek a történetből.
Bizonyos helyzetek, amelyek egyébként más történetben működnek, itt elég nevetségesnek hatottak. Például hogy a főszereplő rájön, kommunikálni tud olyan nyelven, amiről addig tudomása sem volt, és egyetlen rövidke mondattal megállít egy támadásra készülő szörnyet.
A
második rész végére már bizonyossá vált, hogy nem áll szándékomban elolvasni a
folytatást, legalábbis egyelőre biztosan nem. Vándorsólyom kisasszony elzárt
világa és a különlegesek érdekesnek tűntek az elején, ám végül számomra kissé
ellaposodott a történet, amin a második rész rendezetlensége csak rontott.
Régóta szerettem volna elolvasni ezt a könyvet, így kicsit sajnáltam, hogy
végül nem tudta fenntartani az érdeklődésemet. Ám a negatív élmények ellenére
mégis csak ajánlani tudom ezt a regényt a fantasy YA kedvelőknek – az első
részt legalábbis biztosan :) – , mert e történetnek megvan a maga
különlegessége, ami miatt viszont vétek lenne kihagyni. :)
-S.Melinda-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése