Amit röviden el lehet mondani Ermanno Cavazzoni regényéről, hogy
pontosan az, amit állít: a holdkórosok eposza. A jelző itt inkább a pszichés
betegségben szenvedőkre vonatkozik. És hát valóban nagy terjedelmű, és még
hősök is felbukkannak benne, akik igaz, hogy csak képzelt hőstetteket hajtanak
végre, de azokat nagyon körültekintő és szervezett módon teszik. 😊
A regény hatása már korán
megmutatkozott. Amint a kezembe vettem és feljegyeztem a jegyzetfüzetembe a
címet, az így sikerült: A hóldkorosok eposza. 😊
Savini kalandja a kutakkal
kezdődik. Bejárja a Pó-síkságot, hogy rájöjjön a kutakban fellelhető üzenetek
rejtélyére, a helyiek szerint ugyanis náluk szinte mindennapos, hogy találnak
valami effélét. Aztán Savinit a Sors megismerteti egy férfival, aki egy
gőzmozdonyt vett feleségül, és észrevette, hogy a házak csak kartonból vannak,
az emberek pedig színészek; és Savini arra is rájön, hogy a vízvezetékcsövekben
is élnek lények.
Hamarosan találkozik a
prefektussal, akivel jól megértik egymást. A prefektus megbízza őt, hogy
kutassa fel ezeket a különös lényeket, és együtt kell feltérképezniük az ő
prefektúráját, ami láthatatlan.
Eme két jó barát sok kalandba
keveredik, melyek valóban egy egészen... sajátos világba kalauzolnak el minket.
Az elejétől kezdve tetszett a
regény, de néhány tíz oldal után már túlságosan töménynek találtam a sok
„őrültséget”. Végül ez az állapot sem tartott sokáig, és teljesen beleszerettem
a történetbe. 😊 Hisz’
milyen különös egy olyan történet, amiben az emberek maguk gyártják a
problémáikat! 😄 Bár egy ideig kissé idegenkedtem Savinitól és a prefektustól,
végül igazán megkedveltem őket. Persze, a sok „holdkóros” megjegyzéshez hozzá
kell szokni. Elvégre micsoda feltételezés, hogy a világ mást is nyújt, mint
amit első látásra észreveszünk belőle; vagy hogy az emberek folyamatosan
színészkednek és szerepeket játszanak! Nem igaz?
Mindenkinek ajánlom ezt a
könyvet, aki szeretne modern, szórakoztató szépirodalmat olvasni.
-S.Melinda-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése