Nem könnyű Elekes Dóra kötetéről írni. Az – amúgy meglehetősen rövid – regény, amely az alkoholizmust mutatja be, kiskamaszoknak íródott, bár felmerül a kérdés, hogy tényleg nekik való-e.
Feltételezem, hogy a könyv nem kerül az érintettek – tehát alkoholista szülők gyermekeinek – kezébe, de ha mégis, ők valószínűleg nem erről a témáról szeretnének még többet olvasni. Különösen, hogy a regény nem mutat számukra kiutat ebből a helyzetből. Azt nem tudom, hogy egy ,,átlagos'' családban felnövő tizenévest mennyire érdekli ez a téma. Szerintem mindenkinél más életkorban ,,üthet'' nagyot ez a könyv.
Feltételezem, hogy a könyv nem kerül az érintettek – tehát alkoholista szülők gyermekeinek – kezébe, de ha mégis, ők valószínűleg nem erről a témáról szeretnének még többet olvasni. Különösen, hogy a regény nem mutat számukra kiutat ebből a helyzetből. Azt nem tudom, hogy egy ,,átlagos'' családban felnövő tizenévest mennyire érdekli ez a téma. Szerintem mindenkinél más életkorban ,,üthet'' nagyot ez a könyv.
(csimota.hu)
A történet egy alkoholista anyával együtt élő gyerekről szól, aki dzsinnek (idődzsinn, térdzsinn, álomdzsinn) nevezi az alkoholizmust.
,,Elrabolták a dzsinnek a mutert. Ott laknak az ágya alatt a palackban, és mindig hallani lehet, amikor kijönnek..."
(csimota.hu)
A regény egyik legmegrázóbb bekezdése szerintem az, amelyik a fiatalkori szexualitás vagy bántalmazás lehetőségét veti fel:
,,...és azt mondták, hogy ekkora kislánynak ilyenkor már ágyban volna a helye, és a bácsik nevettek, a nénik meg azt mondták nekik, hogy hékás, fejbe csaplak...''
A gyerek sok mindenen keresztülmegy az anyja mellett, és a kiutat abban találja meg, ha megsebzi, hibáztatja magát, ha csavarog, illetve álmodozik arról, hogy milyen érzés lehet máshová hazamenni.
Elekes Dóra regénye nem egy ,,elolvastam, ennyi volt'' típusú könyv, hanem olyan, amelyik sokáig elkíséri az olvasót. Kun Fruzsina illusztrációi, a tipográfia és a tördelés pedig tökéletesek ehhez a témához.
(F.Sz.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése