Naplót
vezettél, verseket, novellákat írsz, de – egyelőre - mesekönyveidről ismernek
az olvasók: Marcsi, a kismacska kalandjaival már három megjelent kötetben is
találkozhatnak a gyerekek és a felnőttek. Nyomon követhetik Marcsi kalandjait a
gazdaságban, ahol megszületik, egy kisállatkereskedésben, majd végül egy
szerető családnál. Mennyit változott Marcsi személyisége a három kötet folyamán?
Tulajdonképp
ugyanazokat a folyamatokat járja be, mint egy kisgyerek, csak persze, macska
lévén, sokkal gyorsabban. Az első kötet elején még bizonytalan babamacska,
akinek meg kell ismernie az őt körülvevő világot. Ne felejtsük el: a macskák
csukott szemmel születnek, így a tájékozódásba belejönni nem is olyan egyszerű
dolog. Aztán néhány rossz tapasztalat után a kötet végére eljut oda, hogy végre
biztonságban érezheti magát a gazdija, Borka mellett. A második-harmadik
kötetben pedig már olyan, mint egy vásott gyerek.
Tudatosan
választottál olyan témákat a mesékhez, mint például látogatás az
(állat)orvosnál, a szilveszteri petárdázás hatása a kutyákra vagy a téli
madáretetés fontossága? Előfordult már, hogy egy gyerek vagy egy szülő javasolt
egy témát, amelyről szeretett volna olvasni egy Marcsi könyvben?
Igen, ez fontos és tudatos vonulata a meséimnek. Nem
titkolt célom, hogy ne csak szórakoztassak velük, de tanítsak is, persze nem
didaktikus módon, inkább úgy, hogy a bármikor előfordulható helyzeteken keresztül
világítok rá dolgokra.
Egy esetben előfordult, hogy engedtem a „nyomásnak”
(persze örömmel) és beleírtam olyasmit, amit egy olvasó kért. Rozsonits Judit
költő barátnőm nagyon szerette volna, ha Marcsi még valaha viszontlátja a
szüleit, akik a gazdaságban maradtak, mikor ő az állatkereskedésbe került.
Nekem pedig felkeltette az érdeklődésem a lehetőség, hogy ezt hogy tudnám
megoldani. Már csak azért is, mert a kötetek szerkezetét tudatosan úgy építjük
föl, hogy egymástól függetlenül is olvashatóak legyenek, így a visszautalásokat
bárki számára érthetően kell megírnom. Ugyanakkor nem lehetek körülményes és
túlmagyarázó sem, hiszen gondolnom kell azokra a gyerekekre is, akik
folyamatában olvassák végig a három kötetet. Ezért izgalmas feladat volt visszavezetni
Marcsit kölyökmacska-múltjába. De talán jól sikerült végül, hiszen a jelenet
megrendelője megkönnyezte az újra-találkozást.
Mennyit
változott az írásmódod az első kötet óta? Van rajtad nyomás, hogy a következő könyv
jobb legyen, mint az előző?
Már
az is épp elég nyomás, hogy a következő legyen legalább olyan jó, mint az
előző. :) De persze igyekszem
fejlődni ebben is, hiszen az írás, mint majdnem minden az életben, tanulható.
Részt vettem a Könyvmolyképző Kiadó íróiskolájának oktatásain is, és persze
sokat olvasok. Az évek során kitapasztaltam már, hogy mi az, ami erősségem az
írásban (például a szókincsem és a beleérző képességem határozottan annak
tartom), és mi az, amin nem árt még javítanom.
Kiknek
adsz a véleményére, ha az írásaidról van szó? Megmutatod a kéziratot valakinek,
mielőtt elküldenéd a kiadónak?
Balázs,
a párom véleménye nagyon sokat számít. Egyben ritkán szoktam megmutatni neki,
sajnos arra általában nincs idő (ó, a szeretett határidők, igen :)), de sok esetben kikérem a tanácsát, akár írástechnikai
kérdésben bizonytalankodom, akár Marcsi (és az olvasó gyerekek) lelkéhez
szeretnék közelebb férkőzni.
Hogy
élted át a Marcsi mesék szerkesztésének folyamatát? Mennyire könnyű engedned
egy szerkesztői javaslatnak?
Az
első két kötetet Varga Bea szerkesztette, a harmadikat Moskát Anita.
Mindkettejükkel szerettem dolgozni, mert érezhető volt, hogy a megjegyzéseik és
javaslataik tényleg a mese érdekét szolgálják.
A szerkesztési folyamat számomra egy egybefüggő izgulás. A köteteim
rövidek, így egyben szoktam visszakapni a teljes szöveget, alaposan
telipirosozva. Ez aztán úgy működik, hogy a helyesírási hibákat (ami nálam
szerencsére nagyon ritka, legfeljebb néhány elütés, amin átsiklott a szemem),
és a nyelvi egyenetlenségek javítását kötelező elfogadni, a történeti elemeken
viszont mehet az alkudozás. Szerintem én nem vagyok túl problémás szerkesztési
alany, általában két-három kör alatt végezni szoktunk ezzel a fázissal.
 |
| Az írónő László Mayával |
A
köteteket László Maya illusztrálta, akivel valószínűleg már fél szavakból is
megértitek egymást. :) Mi az, ami a
legjobban tetszik neked Maya rajzaiban? Melyik a kedvenc karaktered az
illusztrációi közül?
Nem
tudnék állandó karaktert kiemelni, inkább egyes rajzai fognak meg nagyon. A
legkedvencebb az, amikor a második kötet elején Marcsi az állatorvos után
lábadozik, egy ágyban fekve, gondosan betakargatva. Azt a rajzolt cicát szívem
szerint óvatosan kiemelném a lapból, és addig simogatnám, míg meg nem gyógyul. :) De nagyon helyesre sikerült a foxikutya karaktere is, és
a különféle macskahaverok rajzait is szeretem. Annak a feladatnak tudom, hogy
örült is Maya, mikor a tépett fülű, vagány macskát rajzolhatta.
Melyik
a legkedvesebb/legemlékezetesebb olvasói visszajelzés, amit eddig kaptál?
Egy
társasutazáson összekerültünk egy pszichiáternővel, aki, mikor rájött, hogy én
vagyok a Marcsi-könyvek szerzője, örömmel mesélte, hogy a köteteimet (főleg az
elsőt) maga is alkalmazza a gyerekgyógyászatban, mert segíteni tud bizonyos
traumák, mint például bántalmazás vagy a szeretett személy elvesztése,
feldolgozásában. Számomra ez volt az egyik legnagyobb dicséret.
Készülsz
a negyedik kötettel, amelyben Marcsi egy vándorcirkuszhoz csatlakozik. Téged mi
nyűgöz le ebben a világban? Gyerekként is kedvelted a cirkuszokat?
Mindig
is szerettem a cirkusz világát. Gyerekkoromban előttünk, a játszótérre
rendszeresen érkezett vándorcirkusz, és engem minden alkalommal elvittek megnézni
a műsort. A Marcsi-történetek helyszíneiből egyébként is a gyerekkorom
Rákoshegye köszön vissza. Mikor Marcsi az utcákon csavarog, vagy Borka után
settenkedik az iskolába, akkor azokat az utcákat látom magam előtt, ahol én
mászkáltam, és persze a saját általános iskolámat. Még az a vendéglő is
valóságos, ahol a harmadik kötetben a macskák farsangi mulatságot rendeznek
maguknak. Így hát úgy érzem, nem maradhat ki ebből a világból a tavaszonként
visszatérő vándorcirkusz sem. Ráadásul szerintem olyan terep ez, ahol bőven van
lehetőség izgalmas kalandokra egy kotnyeles macska számára.
Mikorra
várható ez a könyv?
Jövőre,
2017-ben szeretném megjelentetni. Az idei évet arra szántam, hogy befejezzek
egy másik kéziratot. Most erre koncentrálok, így Marcsi egy kicsit háttérbe
szorult.
Dolgozol
egy ifjúsági regényen is. Milyen érzés egy másik korosztálynak írni?
Nyelvileg,
írástechnikai szempontból nagyon más. Hiszen azok a szófordulatok, amelyek a
gyerekeknek alkalmasak egy helyzet leírására, nem működnek a nagyobbak esetén.
De az írás lényege ugyanaz itt is: motoszkálni kezd bennem egy történet,
először csak úgy piszkálgatja a képzeletem, aztán egyszer csak azon veszem
észre magam, hogy hatalmasra dagadt, és addig feszít, míg el nem kezdem leírni.
Persze nehezebb abból a szempontból is, hogy a Marcsi-történetek rövid mesék,
itt viszont nagyobb szöveget kell egészben átlátnom.
A
regényed fontos alkotóeleme az időutazás. Ha visszamehetnél az időben, mely
történelmi korba szeretnél eljutni és miért?
Szívesen
bebarangolnám az ókori Egyiptomot, aztán egy ugrással átruccannék a középkorba,
valamelyik híres alkimista laboratóriumában segédkeznék, és végül a Monarchia
békés, felvirágzós időszakában pihenném ki magam. Egyébként ebbe az utóbbi
közegbe kalauzol majd el a regényem, ahol a Dunán végighajózva figyelhetjük meg
a XIX. és XX. század fordulóját egy XXI. századi lány szemével.
A blogodon nem csak a
könyveidről, hanem egy másik érdeklődési körödről, a szépségápolásról is
rendszeresen írsz, de fontos számodra a táplálkozás is. Hogy jött a gondolat,
hogy ezekről megoszd a véleményedet?
Nagyon
régóta szerettem volna már blogot írni, mindig úgy tetszett másoké, de soha nem
tudtam elhatározni, mi legyen az az egy téma, ami mellett lecövekelek, és
amiről rendszeresen tudok posztolni. Aztán elkapott a felismerés: de hát miért
ne csaponghatnék a különféle témakörök között? Aki ismer, úgyis tudja rólam,
hogy nagyon összetett az érdeklődési köröm, és ha már ilyen sok mindenről van
véleményem, elég, ha a blogom központi témája én magam vagyok. :)
Nem
csak a nálunk megszokott, hanem például koreai arcápolási termékeket is bemutatsz.
Hogy figyeltél fel ezekre? Mi az, ami a legfontosabb számodra egy termékben
(összetevő, környezetvédő csomagolás, stb.)?
Szeretek
különféle YouTube videókat nézni, és érdekelnek a különböző kultúrák szokásai.
Ráadásul szívesen próbálok ki újdonságokat. Ha természetes összetevőket
tartalmaz, az nálam plusz pontot ér (magam is szívesen kísérletezgetek házi
kencékkel), de a jópofa csomagolás sem elhanyagolható.
Az ask.fm oldalon bárki
kérdezhet tőled. Kapsz nagyon érdekes kérdéseket, de előfordulnak sértő
megjegyzések is. Hogy van türelmed ez utóbbiak megválaszolásához? Szerinted az
internet adta anonimitás miatt az emberek bátrabban nyilvánítanak véleményt?
Ez
az oldal inkább a fiatalok birodalma, csak néhány olyan „vén róka” van fönn,
mint én. De nekem nagyon fontos, hogy kapcsolatot tartsak a tízen-,
huszonévesekkel, hiszen hogy írhatnék nekik, ha nem ismerem őket? Jórészt ők
tartják fiatalon a lelkem. Persze, mivel névtelenül is lehet kérdezni,
előfordulnak trollok is, de ez engem tulajdonképp szórakoztat. Hiszen nekik
elég egy néhány (de jól megválogatott) szavas válasz, és tulajdonképp magukat
járatják le az ostoba kérdéseikkel. :)
Honnan
jött a Parlandorka név?
Meseíró-nevemet,
a Dorkát vontam össze a zenéből ismert „parlando” kifejezéssel, amely azt
jelenti, „elbeszélve”.
Jövő
héten dedikálsz a 87. Ünnepi Könyvhéten. Mikor és hol találkozhatnak veled az
olvasók?
Természetesen az idei Könyvhét sem
múlhat el Marcsi cica nélkül. Aki szeretne találkozni velem és a
mesekönyveimmel, látodasson ki a Vörösmarty térre június 11-én, szombaton, az alábbi időpontokban:
10:00-11:00 81-es stand
12:00-13:00 15-ös stand
18:00-18:30 Színpad
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése