A Játékszín nemrégiben tűzte műsorára Chazz Palminteri A hűtlenség ára című darabját, melyben különös háromszög alakul ki. Megismerünk egy feleséget (Pikali Gerda), egy maffiózó bérgyilkost (Nagy Sándor) és egy férjet (Németh Kristóf).
Az eredeti forgatókönyvet Chazz Palminteri írta még az 1990-es években, és a bérgyilkos szerepét önmagára szabta. Később filmet is forgattak belőle. Most pedig a Játékszín felvállalta, hogy elsőként hozza el ezt a művet a magyar közönségnek, és egyáltalán Európába.
A hűtlenség ára műfaját tekintve krimi vígjáték, de nem nevezném igazán sem kriminek, sem vígjátéknak. Valódi bűntény nem történik benne, a humor pedig… Erre rövidesen rátérünk.
A nyitány nagyon jól sikerült. Kellően megdöbbenti és elgondolkodtatja a nézőt. Kár, hogy a későbbiekben ez a kezdeti zsenialitás elveszett.
A műben főszerepet élveznek a trágár szavak, amire a színház fel is hívja a figyelmet, és a darabot tizenhat éven aluliaknak nem ajánlják. Én úgy éreztem, hogy a durva szavak használatát még így is túlzásba vitték, különösen az első felvonásban. A másodikban ez lecsökken, azonban sajnos a poénokat is viszi magával, amikben amúgy sem bővelkedett. Helyette az addigiaknál is több ordítozásban lesz részünk, mintha csak egy túlzásba vitt szappanoperát néznénk.
Az előadást két, jól elhatárolható részre lehet osztani, amit a szünettel is érzékelhetően jeleznek. Hozzáteszem, az első felvonás végén a függöny leengedését kissé mintha elhúzták volna. A közönség már-már azt hihette, több is fog történni a színpadon, mint amire befizetett – bár ez a színészek remek játékát dicséri. Mert az egyetlen, amire nem lehet panasz ennél az előadásnál, az a színészi játék.
Pikali Gerda annyira hitelesen alakítja a megcsalt, reményvesztett feleséget, hogy minden bánatát átérezzük.
Nagy Sándor a tőle megszokott nagyszerű játékkal kápráztatja el a közönséget. Kiválóan alakítja a kegyetlen, ugyanakkor kissé esetlen bérgyilkost.
Németh Kristóf pedig olyan remekül játssza el a férj szerepét, hogy a néző a legkritikusabb pillanatokban is elhiszi neki még azt is, ami nem úgy van, és ezzel némi izgalmat csempész az előadásba.
Összességében a darab nem nyerte el a tetszésemet. Több izgalomra, furfangra, váratlan meglepetésre számítottam, és legfőképpen, több humorra. Valamelyest azt az érzést hagyta maga után, mint a Madách Színház egykori előadása, a Kézről kézre: semmilyent.
De nem akarok lebeszélni senkit arról, hogy megnézze az előadást, mert ha másért nem, a színészek nagyszerű alakításáért megéri.
-Adry-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése