Lovecraftról elnevezett suli? Egy
démon tanár? Szörnyek és rejtélyek? Mindezek mellett különleges könyvborító?
Naná, hogy azonnal érdeklődni kezdtem Charles
Gilman ifjúsági regénye iránt. :) Az elolvasása során pedig kiderült, hogy még több titok és érdekesség bújik meg
a suliban, mint elsőre gondoltam.
A történet főszereplője a
tizenkét éves Robert Arthur, aki némi városrendezést követően az újonnan épült
Lovecraft Általános Iskolába került. Legnagyobb pechjére egyetlen ismerős arcot
fedez fel az első napon: Glenn Torkellsét, egyik legnagyobb ellenségét, aki itt
is ugyanúgy piszkálja, mint korábban. Ráadásul különös események is történnek
az iskolában: patkányok jelennek meg a folyosókon; gyerekek tűnnek el; Robert egy
olyan helyiséget talál a könyvtárban, amiről mások nem tudnak; ráadásul még a
biológiatánár is különösen viselkedik…
Robert számomra egy nagyon
szerethető karakter volt. Tipikus szereplő, akinek kevés barátja van, legalább
egy társa bántalmazza, a könyvekbe menekül, és szeretne olyan lenni, mint az
ezekben olvasott, különleges képességgekkel rendelkező szereplők – mégis, épp
emiatt lesz kedvelt, mert – sajnos vagy sem –, de sokan azonosulhatnak vele.
Glenn, bár eleinte rosszfiúnak
tűnik, megismerkedhetünk a jó tulajdonságaival is.
Robert egy Karina nevű lánnyal is
barátságot köt, aki segít majd a kalandjaiban.
Számomra a történet egyik nagy
előnye – a horrorelemek mellett :) –, hogy az író nem nézi hülyének a gyerekeket. A gyerekeknek megvan a magukhoz
való eszük, nem zsenik, de nem csinálnak olyanokat, ami teljesen irreális, és
meglátják az összefüggéseket. (Valójában egyértelmű, hogy ez így működik, de
akadt már a kezembe néhány olyan ifjúsági regény, amiben a fiatalok „lebutított
felnőttekként” viselkedtek.) És nem csak a szereplőkre értendő mindez, hanem az
olvasókra is. Egy magának való fiúcska, egy „bűnöző” fiúcska, ki lepődne meg
azon, hogy csonka családból származnak? Persze mindez nincs kimondva a
regényben, csak néhány elejtett utalásból tudjuk meg, hogy valami probléma van
a családdal.
A családi témakörön túl egyéb más
is felmerül a regényben, szintén csak burkoltan, amiről úgy vélem, nagyon is
helyénvaló beszélni a fiataloknak. Például nagyon érdekes Robert egyik
gondolata: „A fiúknak meg kell védeniük magukat.” Ez miatt nem kér segítséget a
tanárától. A barátság meghatározása a regényben azon kívül, hogy mérhetetlenül
aranyos, belegondolva nagyon is helyes. :)
Mindenképpen meg kell említenem a különleges, "olvasócsalogató" borítót, és Eugene Smith illusztrációit, amelyek még színesebbé és érdekesebbé teszik a kötetet. :)
A történet inkább „fiús” regény,
na meg a rémségeket kedvelő lányoké. :) Bár legjobban a horrorkedvelő, körülbelül a 11-13 éves korosztály élvezheti, bátran
ajánlom idősebbeknek és felnőtteknek is. Szerencsére nem csak ijesztő regényt
kapunk, ennél többet is kínál a regény. ;)
A Lovecraft Általános Iskolának
honlapja van, ahol nem csak magáról a suliról és a szereplőkről olvashattok,
hanem a különleges borító elkészítési módját is megismerhetitek, és azt is
megtudhatjátok, hogyan kell gondoskodni egy kétfejű patkányról. :) Az oldalt ide
kattintva nézhetitek meg.
Gondolatok a fiókból (kizárólag erős idegzetűeknek :):
Úgy vélem, a megijesztett
gyerekeknél csak az ijesztő gyerekek rosszabbak. :) Bár a kicsikről az általános vélemény az, hogy aranyosak és ártatlanok, bizony,
akadnak kivételek.
A fekete szemű gyerekekről néhány évtizede tettek először említést. Legelőször
egy újságíró, Brian Bethel találkozott velük 1998. január 16-án este. Két 10-14
év közötti fiú kopogtatott be hozzá az autóablakon egy mozi parkolójában.
Szerették volna, ha a férfi hazaviszi őket, hogy pénzt hozzanak a mozira. Ám
Bethel rájött, hogy már az utolsó vetítés is elkezdődött. A találkozás alatt végig kellemetlen érzése
volt, de csak akkor ijedt meg igazán, amikor észrevette, hogy a gyerekek szeme
teljesen fekete, szemfehérje nélküli. Természetesen nem vette fel a két srácot,
inkább gyorsan kitolatott a parkolóból. Amikor belenézett a visszapillantó
tükörbe, már nem látta őket.
 |
| (forrás: eszmeletlen.com) |
Az újságíró, ha találkozott a
fekete szemű gyerekekkel, ha nem, az biztos, hogy azóta is érkeznek beszámolók
ezekről a lényekről, bár bizonyítékot nem sikerült felmutatni róluk. Nincsenek
sem képek, sem videók. Állítólag egy idős úr együtt liftezett egy ilyen
gyerekkel, de a lift kameráján csak a férfi látszódott. A találkozások elemei
általában megegyeznek: 10-16 év közötti gyerekek (elsősorban fiúk) egyedül vagy
többedmagukkal bekopognak egy autóba vagy házba és bebocsáttatást kérnek. Igaz,
hogy fiatalok, de magabiztosak. Sápadtak, ruházatuk lehet modern vagy régebbi,
szakadt. Hangoztatják, hogy senkit sem akarnak bántani, csak be szeretnének
menni vagy el szeretnének jutni valahová. Olyan is előfordult, hogy a gyerek
meg sem szólalt, csak bámulta az embereket. A témával foglalkozó cikkekben
földönkívülieknek, démonoknak vagy vámpíroknak nevezték őket.
Igaz vagy sem a létezésük, kevés
hátborzongatóbb lényről olvastam korábban. És ti? :)
források:
S.Melinda
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése