2016. szeptember 20., kedd

Fejre állt világ - Állatok maszkabálja ajánló


Amíg nem találkoztam Jandácsik Pál regényével, sosem hallottam a „furry” szót. Ekkor megtanultam, hogy ez olyan művészeti ágakat (pl.: grafika, regény, cosplay stb.) foglal össze, melyben az állatok emberi tulajdonsággal rendelkeznek, „emberi” társadalomban élnek . Ez már önmagában is elég érdekes volt ahhoz, hogy kíváncsi legyek a történetre, de még inkább érdekelt, hogy a regény „csak” egy furry, vagy ezen felül is nyújt valami érdekeset.


A történetet igen egyszerűen le lehet írni: egy sorozatgyilkos szedi az áldozatait, aki után hiába nyomoz a rendőrség, semmiféle nyomot nem hagy maga után. Végül egy halloweeni partin bukkan fel, ahol fény derül a titkára. Na, ez a rövid, unalmas, száraz bemutatása a történéseknek éles ellentétben áll a regény izgalmasságával és különlegességével. 😃

A történet alaphangulatát maga a világ adja. Kétlábon járó, beszélő állatok, akik a miénkhez nagyon is hasonló társadalomban élnek – számomra ez egyfajta idegenségérzetet társított a történethez. Remekül illett mindez a gyilkosságok és rejtély miatti sötét hangulathoz, és különös élményt nyújtott, amikor mindezek ellenére izgultam, szurkoltam (és... na jó, bevallom, sírtam) a szereplőkért.

Érdekes, hogy a rejtély nem az, ki a gyilkos, mert ez elég hamar nyilvánvalóvá válik, mint ahogy az is, ki lehet még benne a gyilkosságokban. Ettől mégsem lesz kevésbé izgalmas a regény, ráadásul a végén megdöbbentő információk derülnek ki. Más meglepetések is értek az olvasás folyamán, például egy kulcsfontosságúnak hitt szereplő kilépése a történetből, vagy egy állatian drámaira sikeredett halál. 😊

Különféle alkotásokban már többször is bevetett, hatásvadász elemeket nehezen állom meg szemforgatás nélkül. (Példa: Valaki eljegyzést, közelgő házasságot említ? Rendelhetjük is a koszorút, hamarosan temetik.) Itt is felbukkant egy-kettő, mégsem tudtam haragudni értük. Beépültek a történetbe, és szinte észrevétlenek maradtak, így könnyedén túlléptem rajtuk. 😊



Ha mégis szeretnék belekötni valamibe, akkor a gyilkosságok formáját venném elő. Először az indítékkal sem békültem ki, de végül „kimagyaráztam”, ám arra nem találtam indokot, miért maradtak közszemlére téve az áldozatok, miért nem lehetett elrejteni őket? Miért volt fontos, hogy a többi állat is tudomást szerezzen a gyilkosságokról?

Összegzésként elmondhatom, hogy ez volt a legkülönlegesebb regény, amit az utóbbi években olvastam, és ez dicséreteim egyik legmagasabb fokozata. 😃 A hangulat, egyes megoldások, gondolatok az előítéletekről, életről és halálról, mind hozzájárultak ahhoz, hogy a könyv befejeztével úgy érezzem, érdemes volt a kezembe vennem, és várjam a folytatást. Mindenkinek ajánlom ezt a regényt, aki szereti a „sötétebb” műfajokat, és szeretne valami igazán különlegeset olvasni.

Gondolatok a fiókból:
(forrás:www.dailymail.co.uk)
Vannak olyan dolgok, amelyek bár gyönyörűek és különlegesek, mégis annyira monumentálisak vagy szokatlanok, hogy mindemellett különös, nem evilági hangulatuk van, és egyfajta idegenségérzetet keltenek bennem. Ilyen például a fantasztikus víz alatti szobor, az Ocean Atlas, vagy az Avatar Na’vi-jai (amikor a filmben először jelent meg egy három méter magas Na’vi az emberek mellett, be kellett csuknom a szemem, annyira hátborzongató volt 😃).

Az Állatok maszkabáljában nem egyszer szóba kerülnek a kihalt állatok, és nekem azonnal a tasmán tigris jutott az eszembe. Ez a faj Auszráliában, Új-Guineában és Tasmániában volt honos, utolsó ismert példánya 1936. szeptember 7-én múlt ki, ám csak 1986-ban nyilvánították kihaltnak. Igaz, 1936 óta néhány esetben előfordult, hogy látni vélték, ám igazi bizonyíték sosem maradt fent a létezéséről. 

Ahogy az alábbi videóban is láthatjátok, a tasmán tigris egy csodaszép állat volt, és van valami igazán szomorú abban, ahogy mit sem tudva arról, hogy ő fajtája utolsó képviselője, fel-alá sétálgat a ketrecében. Múltunk egy valaha élő darabkája – de az akár  120 fokos szögben kinyitható állkapcsa miatt nekem olyan, mintha egy idegen bolygón filmezték volna. 😊
És bennetek mi kelt ilyen idegenségérzetet? 😊




forrás: wikipédia

-S.Melinda-


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése