Amíg nem találkoztam Jandácsik Pál regényével, sosem
hallottam a „furry” szót. Ekkor megtanultam, hogy ez olyan művészeti ágakat (pl.: grafika, regény, cosplay stb.) foglal össze, melyben az állatok emberi tulajdonsággal rendelkeznek, „emberi”
társadalomban élnek . Ez már önmagában is
elég érdekes volt ahhoz, hogy kíváncsi legyek a történetre, de még inkább
érdekelt, hogy a regény „csak” egy furry, vagy ezen felül is nyújt valami
érdekeset.
A történetet igen egyszerűen le
lehet írni: egy sorozatgyilkos szedi az áldozatait, aki után hiába nyomoz a
rendőrség, semmiféle nyomot nem hagy maga után. Végül egy halloweeni partin
bukkan fel, ahol fény derül a titkára. Na, ez a rövid, unalmas, száraz
bemutatása a történéseknek éles ellentétben áll a regény izgalmasságával és
különlegességével. 😃
A történet alaphangulatát maga a világ adja. Kétlábon járó, beszélő
állatok, akik a miénkhez nagyon is hasonló társadalomban élnek – számomra ez
egyfajta idegenségérzetet társított a
történethez. Remekül illett mindez a gyilkosságok és rejtély miatti sötét
hangulathoz, és különös élményt nyújtott, amikor mindezek ellenére izgultam,
szurkoltam (és... na jó, bevallom, sírtam) a szereplőkért.
Érdekes, hogy a rejtély nem az,
ki a gyilkos, mert ez elég hamar nyilvánvalóvá válik, mint ahogy az is, ki
lehet még benne a gyilkosságokban. Ettől mégsem lesz kevésbé izgalmas a regény,
ráadásul a végén megdöbbentő információk derülnek ki. Más meglepetések is értek
az olvasás folyamán, például egy kulcsfontosságúnak hitt szereplő kilépése a
történetből, vagy egy állatian drámaira sikeredett halál.
Különféle alkotásokban már
többször is bevetett, hatásvadász elemeket nehezen állom meg szemforgatás
nélkül. (Példa: Valaki eljegyzést, közelgő házasságot említ? Rendelhetjük is a
koszorút, hamarosan temetik.) Itt is felbukkant egy-kettő, mégsem tudtam
haragudni értük. Beépültek a történetbe, és szinte észrevétlenek maradtak, így
könnyedén túlléptem rajtuk.
Ha mégis szeretnék belekötni
valamibe, akkor a gyilkosságok formáját venném elő. Először az indítékkal sem
békültem ki, de végül „kimagyaráztam”, ám arra nem találtam indokot, miért
maradtak közszemlére téve az áldozatok, miért nem lehetett elrejteni őket?
Miért volt fontos, hogy a többi állat is tudomást szerezzen a gyilkosságokról?
Összegzésként elmondhatom, hogy
ez volt a legkülönlegesebb regény, amit az utóbbi években olvastam, és ez
dicséreteim egyik legmagasabb fokozata. 😃 A hangulat, egyes megoldások,
gondolatok az előítéletekről, életről és halálról, mind hozzájárultak ahhoz,
hogy a könyv befejeztével úgy érezzem, érdemes volt a kezembe vennem, és várjam
a folytatást. Mindenkinek ajánlom ezt a regényt, aki szereti a „sötétebb”
műfajokat, és szeretne valami igazán különlegeset olvasni.
Gondolatok a fiókból:
 |
| (forrás:www.dailymail.co.uk) |
Vannak olyan dolgok, amelyek bár
gyönyörűek és különlegesek, mégis annyira monumentálisak vagy szokatlanok, hogy
mindemellett különös, nem evilági
hangulatuk van, és egyfajta idegenségérzetet keltenek bennem. Ilyen például a
fantasztikus víz alatti szobor, az Ocean Atlas,
vagy az Avatar Na’vi-jai (amikor a filmben először jelent meg egy három méter
magas Na’vi az emberek mellett, be kellett csuknom a szemem, annyira
hátborzongató volt 😃).
Az Állatok maszkabáljában nem egyszer szóba kerülnek a kihalt állatok, és nekem azonnal a tasmán tigris jutott az eszembe. Ez a faj Auszráliában,
Új-Guineában és Tasmániában volt honos, utolsó ismert példánya 1936. szeptember
7-én múlt ki, ám csak 1986-ban nyilvánították kihaltnak. Igaz, 1936 óta néhány
esetben előfordult, hogy látni vélték, ám igazi bizonyíték sosem maradt fent a
létezéséről.
Ahogy az alábbi videóban is
láthatjátok, a tasmán tigris egy csodaszép állat volt, és van valami igazán
szomorú abban, ahogy mit sem tudva arról, hogy ő fajtája utolsó képviselője,
fel-alá sétálgat a ketrecében. Múltunk egy valaha élő darabkája – de az akár 120 fokos szögben kinyitható állkapcsa miatt
nekem olyan, mintha egy idegen bolygón filmezték volna. 😊
És bennetek mi kelt ilyen idegenségérzetet?
forrás: wikipédia
-S.Melinda-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése