Deme László ,,Zsófi és a zoknivadász” című meséje idén jelent meg. Ahogy a címe is sugallja, egy bátor kislányról és egy furcsa vadászról szól a történet.
A könyvből megtudjuk, hogy miért érzik jól magukat a zoknik egymás társaságában, a fiókban vagy éppen a szennyeskosárban, és azt is, hogy mitől félnek. Jobban mondva, kitől. Igen, a zoknivadásztól. De ki is ez a zoknivadász?
A kötet valójában mese a mesében, azaz a könyv végére két történettel leszünk gazdagabbak. Az alaptörténetben megismerkedünk az ovis Zsófival és szüleivel, akiknek az otthonában egyik éjjel eltűnnek az előző este szanaszét hagyott zoknik. A titok nyitjára a kislány barátaitól, Petitől és Palitól kap magyarázatot.
[SPOILER] Megismerkedünk a zoknivadász legendájával, amelyben szó esik egy királyságról, annak a királyáról, a királynéjáról és a fiukról, Kumádóról, akinek mindig fázik a lába. A királyság varázslója siet a segítségére, és egy olyan titkokra is fény derül, mint hogy hogyan készült el az első zokni. :)
Kumádó megbízhatatlan zoknitulajdonosnak bizonyul, ezért a varázsló – miután elege lesz a követelőző királyfiból – elátkozza. Így Kumádó arra kényszerül, hogy fázós lábára zoknikat raboljon. A mesét hallgató/olvasó gyerekek pedig észrevétlenül megtanulják, hogy mik a – mesebeli – következményei annak, ha valaki csak követelőzik és még köszönetet sem mond a segítőjének.
A legenda után visszatérünk Zsófihoz, aki Petivel sürgősen haditervet készít, hogy az otthon még meglévő zoknik segítségével csapdába csalja Kumádót, és visszaszerezze tőle az ellopott zoknikat. A mese végére a kislány – és vele együtt a gyerekek – megtanulja, hogy milyen fontos a rendrakás, és hogy vigyázzon a dolgaira.
A történet természetesen jól végződik, sőt, Zsófi még azt is kitalálja, hogyan segíthetne Kumádónak, hogy többet ne kelljen zoknikra vadásznia. [SPOILER]
Kedves mese, amelyben bőven akad izgulnivaló. Megtanulunk beszélgetni a zoknijainkkal, és talán a könyv elolvasása után másképp tekintünk rájuk. :)
,,[Kumádó] Magával hurcolja a szerencsétlen lábravalót, hogy örökre elszakítsa a zoknik népétől. Begyömöszöli a fal repedéseibe, vagy a szekrény alá kényszeríti, olyan helyre, ahol soha nem találja meg senki. A zokni pedig szép lassan elöregszik, elszürkül a porcicáktól, végül maga is porrá esik szét.” ... hogy azután a következő életében pormanóként szülessen újjá. :)
A kötet szerzőjével és illusztrátorával készült interjúinkat az alábbi linkeken olvashatjátok:
[F. Sz.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése