(fotó: Petőházi Emese) |
A történet szerint Jakob Jakobi
pszichológus magánéleti, szakmai és pénzügyi válsággal küzd, ráadásul az orrát
is folyton beleüti valamibe, mármint szó szerint. Az első ilyen alkalom után, a
kórház várótermében találkozik Abel Baumannal, azaz Istennel, aki történetesen
épp pszichológust keres, és mellesleg nagy arc, egyszerűen imádtam. :D Jakob
ezután segíteni próbál neki, míg Abel azon igyekezik, hogy meggyőzze őt, ő
valóban Isten.
Nos… A regény könnyed, vicces,
szórakoztató, elgondolkodtató, lelkesítő, megható, többször is elolvasandó,
reményt adó, zseniális, evilági, nem evilági, hétköznapi, csodákkal teli –
szóval, nem tagadom, én imádom, és azért persze bővebben is kifejtem, hogy
miért is tartom ennyire fantasztikusnak.
Úgy gondolom, hogy a legtöbb
embernek szüksége van Istenre, vagy legalábbis valami „Felsőbb Hatalomra”,
akitől segítséget kérhet élete kisebb-nagyobb bajaira, és biztonsággal
szidhatja, ha valami nem jól sül el. És bár a történet „istene” a keresztény
kultúrából lépett elő, a regényt egyáltalán nem sorolnám a vallásos irodalmak
közé. Azt gondolom, mindenkinek szól, aki úgy érzi, létezik egy transzcendens
hatalom, és ehhez nincs köze a vallásnak. Na meg kit ne érdekelne, hogy mit
csinálhat maga a Teremtő az emberek világában?! :)
Isten jelenléte egy alkotásban,
véleményen szerint, kétféle lehet: vagy vicces, kicsit abszurd, bohókás; vagy komoly
és filozófiai. Rath az előbbit választotta, de ez nem azt jelenti, hogy
nincsenek benne elgondolkodtató kijelentések. Ez az ötvözet számomra
kifejezetten élvezhetővé tette a művet.
(fotó: Petőházi Emese) |
Isten, a mindenható, a világunk
teremtője komoly gondokkal küzd, és egy ember, egy pszichológus segítségét
kéri. Ennek valójában lehangolónak kellene lennie – ha már Isten is depressziós,
mi remény maradhat az emberiség számára? Nos, én nem így éreztem. Az emberi
gondokkal küzdő Isten szimpatikusnak, kézzelfoghatónak és közelinek tűnt. Ha
már a saját képére formált minket, nem egyértelmű, hogy végül „megfertőztük”
őt, és ugyanolyan gondjai vannak, mint nekünk? :)
Ki hallott már olyat, hogy Isten fél a haláltól? :)
Baumann és Jakobi kalandjai nem
csak viccesek, de elgondolkodtatóak is. Kinek segít Isten, és miért csak neki?
Milyen lenne a világ, ha meg sem születünk? Vajon ha egyszer senki sem hisz már
benne, azért még létezni fog? (A regénybeli Isten azért gyengül, mert egyre
kevesebben hisznek benne. De mi volt vele az idő alatt, míg nem éltek az
emberek? Mi adott neki addig erőt? Vagy a saját energiáját használta fel a
teremtésünkre, és így vagyunk hatással rá? :))
A regény lezárása illő volt a
történethez, és egy kis szomorúság meg könnyhullatás után rádöbbenhetünk: a
remény tényleg soha nem hal meg. :)
Az ajánlót pedig egy idézettel
zárom:
„ – De ha mégis kellene soron
kívül egy kis pénz, bemegyek a legközelebbi játékterembe, és elhozom.
– Szóval Isten hazárdjátékot játszik? Érdekes.
Einstein meg pont azt mondta magáról, hogy nem szerencsejátékos.”
Gondolatok a fiókból:
Azt hiszem, nem létezik olyan
könyv, ami nem ébreszt fel különféle gondolatokat az olvasójában – ezek hol
szorosan kapcsolódnak a történethez, hol egy kissé (vagy nagyon) eltávolodnak tőle.
A továbbiakban az ajánlóink végén ilyen „elmefiókból” előhúzott, a regényekhez
többé-kevésbé kapcsolódó gondolatokat olvashattok majd.
Mint a gyógynövények kedvelője,
Abel Baumann rossz kedélyállapota olvastán akaratlanul is eszembe jutott, hogy
talán jót tenne neki egy kis hangulatjavító tea. Nem is értettem, ez neki miért
nem jutott eszébe, hiszen ő Isten, ő teremtette a növényeket, minden csodálatos
hatásukkal együtt, nem igaz? Na, de mit ajánlanék én Abelnek? Nos,
természetesen nem mást, mint az én szememben a virágok virágát, a gyógynövények
gyógynövényét, az oldalt látható kép után igazi meglepetésként: a levendulát.
Nem is lehetne mást, mert
mindjárt bebizonyítom, hogy a levendula pontosan olyan, mint Isten (ha-ha!).
Tudvalevő, hogy Isten minden pillanatban mellettünk van.
(forrás: nemkutya.com) |
A levenduláról mindezt szintén el
lehet mondani. Már persze, ha valaki úgy dönt, hogy ezentúl levendula-teljes
életmódot folytat. Ebből a növényből lehet készíteni ételeket (pl. szörpöt,
fagyit), ihatjuk teaként, szárítva betehetjük a ruhásszekrényünkbe,
készíthetünk belőle levendulakoszorút is stb. Kozmetikumokban, parfümökben is
gyakran találkozhatunk vele, és illóolaját is felhasználhatjuk. További
bizonyíték a növény istenközeli mivoltára, hogy még a Bibliában is szerepel,
pl. Mária ezzel kente be Jézus lábát. Egyes hiedelmek szerint a levendula az
Édenkertből származik (én ebben biztos vagyok. :)).
A levendula számos bajra gyógyír
(idegesség, fejfájás, szédülés stb.), és még halhatatlanná is tesz: az ókoriak
mumifikálásra használták a növényből készült olajat. :)
Ha szeretnéd, hozzászólásban (itt
a blogon, vagy a facebook oldalunkon)
akár meg is oszthatod velünk, hogy egyetértesz-e, valóban a levendula a
„legistenibb” gyógynövény, vagy esetleg más? :)
források:
http://levendarium.hu
- S. Melinda -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése