Kell egy pszichológus, mondta Isten könyvajánló

(fotó: Petőházi Emese)

Kell egy jó könyv, mondtam én, és láss csodát, megadatott! Hans Rath regénye a Kell egy pszichológus, mondta Isten már a címével könyörgött, hogy vegyem meg. Aztán megláttam a borítót, és teljesen elolvadtam, a fülszöveg pedig csak ráerősített, hogy nekem ez kell! Persze, ha nagyon várok egy könyvet, általában az a vége, hogy egy hatalmasat csalódom a történetben – ám most, Isten akarata szerint, nem így történt.

A történet szerint Jakob Jakobi pszichológus magánéleti, szakmai és pénzügyi válsággal küzd, ráadásul az orrát is folyton beleüti valamibe, mármint szó szerint. Az első ilyen alkalom után, a kórház várótermében találkozik Abel Baumannal, azaz Istennel, aki történetesen épp pszichológust keres, és mellesleg nagy arc, egyszerűen imádtam. :D Jakob ezután segíteni próbál neki, míg Abel azon igyekezik, hogy meggyőzze őt, ő valóban Isten.

Nos… A regény könnyed, vicces, szórakoztató, elgondolkodtató, lelkesítő, megható, többször is elolvasandó, reményt adó, zseniális, evilági, nem evilági, hétköznapi, csodákkal teli – szóval, nem tagadom, én imádom, és azért persze bővebben is kifejtem, hogy miért is tartom ennyire fantasztikusnak.  

Úgy gondolom, hogy a legtöbb embernek szüksége van Istenre, vagy legalábbis valami „Felsőbb Hatalomra”, akitől segítséget kérhet élete kisebb-nagyobb bajaira, és biztonsággal szidhatja, ha valami nem jól sül el. És bár a történet „istene” a keresztény kultúrából lépett elő, a regényt egyáltalán nem sorolnám a vallásos irodalmak közé. Azt gondolom, mindenkinek szól, aki úgy érzi, létezik egy transzcendens hatalom, és ehhez nincs köze a vallásnak. Na meg kit ne érdekelne, hogy mit csinálhat maga a Teremtő az emberek világában?! :)

Isten jelenléte egy alkotásban, véleményen szerint, kétféle lehet: vagy vicces, kicsit abszurd, bohókás; vagy komoly és filozófiai. Rath az előbbit választotta, de ez nem azt jelenti, hogy nincsenek benne elgondolkodtató kijelentések. Ez az ötvözet számomra kifejezetten élvezhetővé tette a művet.

(fotó: Petőházi Emese)

Isten, a mindenható, a világunk teremtője komoly gondokkal küzd, és egy ember, egy pszichológus segítségét kéri. Ennek valójában lehangolónak kellene lennie – ha már Isten is depressziós, mi remény maradhat az emberiség számára? Nos, én nem így éreztem. Az emberi gondokkal küzdő Isten szimpatikusnak, kézzelfoghatónak és közelinek tűnt. Ha már a saját képére formált minket, nem egyértelmű, hogy végül „megfertőztük” őt, és ugyanolyan gondjai vannak, mint nekünk? :) Ki hallott már olyat, hogy Isten fél a haláltól? :)

Baumann és Jakobi kalandjai nem csak viccesek, de elgondolkodtatóak is. Kinek segít Isten, és miért csak neki? Milyen lenne a világ, ha meg sem születünk? Vajon ha egyszer senki sem hisz már benne, azért még létezni fog? (A regénybeli Isten azért gyengül, mert egyre kevesebben hisznek benne. De mi volt vele az idő alatt, míg nem éltek az emberek? Mi adott neki addig erőt? Vagy a saját energiáját használta fel a teremtésünkre, és így vagyunk hatással rá? :))

A regény lezárása illő volt a történethez, és egy kis szomorúság meg könnyhullatás után rádöbbenhetünk: a remény tényleg soha nem hal meg. :)

Az ajánlót pedig egy idézettel zárom:

„ – De ha mégis kellene soron kívül egy kis pénz, bemegyek a legközelebbi játékterembe, és elhozom.

 – Szóval Isten hazárdjátékot játszik? Érdekes. Einstein meg pont azt mondta magáról, hogy nem szerencsejátékos.”

Gondolatok a fiókból:

Azt hiszem, nem létezik olyan könyv, ami nem ébreszt fel különféle gondolatokat az olvasójában – ezek hol szorosan kapcsolódnak a történethez, hol egy kissé (vagy nagyon) eltávolodnak tőle. A továbbiakban az ajánlóink végén ilyen „elmefiókból” előhúzott, a regényekhez többé-kevésbé kapcsolódó gondolatokat olvashattok majd.

Mint a gyógynövények kedvelője, Abel Baumann rossz kedélyállapota olvastán akaratlanul is eszembe jutott, hogy talán jót tenne neki egy kis hangulatjavító tea. Nem is értettem, ez neki miért nem jutott eszébe, hiszen ő Isten, ő teremtette a növényeket, minden csodálatos hatásukkal együtt, nem igaz? Na, de mit ajánlanék én Abelnek? Nos, természetesen nem mást, mint az én szememben a virágok virágát, a gyógynövények gyógynövényét, az oldalt látható kép után igazi meglepetésként: a levendulát.

Nem is lehetne mást, mert mindjárt bebizonyítom, hogy a levendula pontosan olyan, mint Isten (ha-ha!). Tudvalevő, hogy Isten minden pillanatban mellettünk van.

(forrás: nemkutya.com)

A levenduláról mindezt szintén el lehet mondani. Már persze, ha valaki úgy dönt, hogy ezentúl levendula-teljes életmódot folytat. Ebből a növényből lehet készíteni ételeket (pl. szörpöt, fagyit), ihatjuk teaként, szárítva betehetjük a ruhásszekrényünkbe, készíthetünk belőle levendulakoszorút is stb. Kozmetikumokban, parfümökben is gyakran találkozhatunk vele, és illóolaját is felhasználhatjuk. További bizonyíték a növény istenközeli mivoltára, hogy még a Bibliában is szerepel, pl. Mária ezzel kente be Jézus lábát. Egyes hiedelmek szerint a levendula az Édenkertből származik (én ebben biztos vagyok. :)).

A levendula számos bajra gyógyír (idegesség, fejfájás, szédülés stb.), és még halhatatlanná is tesz: az ókoriak mumifikálásra használták a növényből készült olajat. :)

Ha szeretnéd, hozzászólásban (itt a blogon, vagy a facebook oldalunkon) akár meg is oszthatod velünk, hogy egyetértesz-e, valóban a levendula a „legistenibb” gyógynövény, vagy esetleg más? :) 

források:

http://www.levendulafarm.hu

http://levendarium.hu

- S. Melinda -