Hogy éppen miért kezd el érdekelni egy regény, változó, de ha
valami különlegeset és szokatlant sejtek a történetben, szívesen vetem rá
magam. :) Körmöndy Tímea kisregénye mesés
környezetben játszódik, ám felnőtteknek szól, ezért kíváncsi voltam, miként
mutat együtt ez a párosítás.
A történet röviden: A darazsak elfoglalták a méhek
birodalmát. Pempő hercegé a feladat, hogy eljusson a fabulák (az elfeledett, színüket vesztett mesehősök) földjére, és rávegye a darázspókokat, hogy segítsenek rajtuk. A
herceg küzdelmeit követhetjük nyomon a történetben.
A regény a leigázott birodalma felett kesergő Miranda
hercegnő szenvedéseivel kezdődik. Úgy vélem, ez megfelelő jelent volt a
kezdéshez. A történetben vannak szép, mesés elemek (a légtenger a kedvencem :)), kellemes hangulatú mondatok.
Azonban úgy vélem, hogy ezen a történeten még nagyon sokat
kellett volna dolgozni. A karakterek – főleg az elején – személyisége nem
egységes, és gyakran volt az az érzésem, mintha egy pocsék színészekkel
eljátszott előadást néznék. Az információadagolással is problémák vannak, és
egy-két logikai baki is előfordul. Ezen kívül a regény hemzseg a
vesszőhibáktól, elírásoktól, helyesírási hibáktól.
Bár elvileg felnőtteknek szól a történet, mégsem lett belőle
„felnőtt mese”. Akadnak olyan elemek, amik inkább gyerekeknek lennének
izgalmasak (vagy nekik sem): ilyen például Bóra kapitány saját költésű dala,
ami indokolatlanul sokszor fordul elő teljes terjedelmében a regényben. Ezen
kívül nincs igazi izgalom, ha felmerül egy probléma, az gyorsan megoldódik
(általában nem kell más, csak egy kis pityergés…).
 |
| (http://www.clipartpanda.com) |
A didaktikusság nagyon erőteljesen jelen van, amit
gyerekeknek szóló mesékben sem szeretnek, egy felnőttnek pedig különösen
zavaró. Ebben a történetben nem kell levonnunk a tanulságot, elgondolkodni a
mondanivalón: minden egyes ilyen jelenetnél az írónő leírja nekünk.
A regényben vannak olyan elemek, amik arról árulkodnak, az
írónőnek megvan a fantáziája egy jó meséhez, de a megvalósításban akadtak
problémák, és bizony volt egy pont, amikor azon gondolkodtam, inkább nem
folytatom tovább az olvasást. Nem bántam meg, hogy tovább haladtam, de nem
került fel a „Többször is elolvasandó” listámra.
Gondolatok a fiókból:
A mesék régóta nyújtanak szórakozást minden korosztálynak,
ezért most rendhagyó módon egy tanulsásog tibeti
mesét osztok meg veletek.
A telhetetlen kismajom[1]
 |
| (www.vtibet.com) |
Egyszer egy kismajom kimerészkedett az erdőből, és
meglátogatta az árpaföldet. Jó sok árpát szedett magának, az ölében volt már
vagy két kéve, amikor egyszer csak meglátta, hogy a közelben barackfák állnak,
s az ágaikon hatalmas gyümölcsök piroslanak, sárgállanak. Gyorsan ledobta a
kévéket, és szedett magának egy ölnyi barackot.
Amikor ezzel megvolt, észrevette, hogy a közelben egy
dinnyeföld van, ahol hatalmas dinnyék zöldellnek. Gyorsan ledobta a barackokat,
és szerzett magának egy jókora dinnyét.
Amikor ezzel is megvolt, hirtelen egy nyúl szaladt keresztül
a mezőn. A kismajom elhatározta, hogy elfogja a fülest. Gyorsan eldobta a
dinnyét, és a nyúl után futott.
A nyúl beszaladt a fák közé és eltűnt. A kismajom úgy tért
vissza az erdőbe, ahogy elindult: üres kézzel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése