Meseautó - Musical ajánló

Szent Vajknak kellene rendeznie minden darabot! Komolyan! Mostanra már számos színdarabot, musicalt láttunk az ő rendezésében, és ezek egytől egyig a kedvenceink közé tartoznak. A legutóbbi a Meseautó, amit a Madách Színház idén, november 18-án mutatott be.

A két főszereplőt Nagy Sándor és Nagy Balázs, valamint Simon Boglárka és Molnár Nikolett váltásában láthatjuk. Mi előbbiek, azaz Simon Boglárka és Nagy Sándor alakításában tekintettük meg. De mellettük még számos tehetséges színész is szerepel a darabban. Ám most nem kezdenék a színészek játékának dicsőítésébe, mivel mindannyian egytől egyig nagyszerűen játszottak, senkire nem lehetett panasz. (Azt azért megjegyezném, hogy Nagy Sándort jó volt ismét egy remek előadásban és szerepben látni, mert a legutóbbi kettő – számunkra legalábbis – csalódás volt.)

A musical komédia a klasszikus Meseautó című film forgatókönyve alapján készült, korhű jelmezekkel, gyönyörű díszletek közé rendezve a színpadra.  Egy igazi vidám, színes darab. Mivel a filmet ezidáig még nem láttuk (az előadás után ezt a hiányosságunkat sürgősen pótolni fogjuk!), ezért nincs összehasonlítási alapunk. Ez egyfelől talán jó is, mert így kizárólag a most látott előadást tudjuk értékelni anélkül, hogy bármi mással összevetnénk.

Mivel musical, ezért számítanunk kell jó pár remek dalra. És mivel komédia, ezért humorra is – nem kevésre. A klasszikusnak mondható dalok mellett, amik ismerősen csengenek a fülünknek, az előadás humora volt, ami minket különösen megfogott. Nem a szokványos vígjátéki fogásokat, stílust tartalmazta. Én inkább különlegesnek mondanám. Olyan nevetésre ösztönző elemek bukkannak fel, amire a néző nem számít, vagy olykor-olykor akár azt is mondhatnám, hogy nem passzol egy színpadi darabba, vagy legalábbis nem egy Madách darabba. És mégis! Igenis passzol. Passzol, mert ezáltal lesz más, mint a többi. Passzol, mert ez adja meg neki azt a különlegességet, amit én eddig főleg Szente Vajk rendezéseiben fedeztem fel. Mert váratlan. Mert meglepő. Mert vicces. Pont attól vicces, mert a néző nem számít ilyesmire. Szente Vajk kuflikat tesz a színdarabokba (ezt senki se értse szó szerint)! És most itt az egekig tudnám magasztalni a darabnak eme tulajdonságát, amivel az olvasó így, látatlanban nem sokra menne. Csak annyit mondhatok: ezt a darabot meg kell nézni! Ez valami fantasztikus! :)

 – Adry –