Kérdeztünk: Bud Spencer (Carlo Pedersoli)

English version

Úszóként kezdte a karrierjét, két olimpián is részt vett. Mik a legszebb emlékei azokból az időkből?

Az valóban életem legjobb időszakának számított. A sport nagyon fontos volt a számomra, és szerencsére nagy eredményeket érhettem el. Mindig azt mondom, hogy a sportban elért eredmények mindig a tieid, mert ott nincsenek kifogások: ha nyersz, az a te győzelmed, ha vesztesz, az a te vereséged. Ez lehet egy kisebb verseny, de akár az olimpia is. A sport nagyszerű lecke az életben.

Miért hagyta abba a sportolást? Azért, mert jött valaki, aki fiatalabb volt és túlszárnyalja Önt, vagy a felfelé ívelő filmkarrierje miatt?

A sportban, különösen az egyéni sportokban, mindig van egy meghatározott pillanat, amikor valaki, általában egy fiatalabb sportoló, elkezdi megközelíteni az eredményeidet. Az jó időpont, hogy elgondolkodjunk a visszavonuláson. Az én időmben a pénz nem számított, mert bennünket nem fizettek az úszásért. Ma már minden másképp van.

Miért választotta a színészetet, ha nem érzett különösebb tehetséget iránta?

Nem én választottam. A szerencsének köszönhető, hogy Giuseppe Colizzi, a híres rendező engem akart a filmjében a fizikai adottságaim miatt. Soha nem gondoltam, hogy színész leszek, de az a film nagyon sikeres lett, és a karrierem ott kezdődött el.

Igaz az, hogy Terence Hillel (Mario Girotti) egy jelenet forgatása közben találkoztak? Hogy történt ez pontosan?

Ugyanebben a filmben, az ,,Isten megbocsát, én nem!”-ben, Terence-t választották ki az utolsó pillanatban, hogy helyettesítsen egy másik színészt, akit baleset ért. Terence és én ott találkoztunk a forgatáson, nagyon röviden és nagyon felületesen, de mindjárt jó kapcsolat alakult ki közöttünk.

A filmjeiben küzdött az ellenfeleivel, de ellentétben sok mai alkotással, az Ön filmjei soha nem az erőszakról és a vérontásról szóltak. Ez fontos szempont volt az Ön számára, amikor elfogadott egy szerepet vagy megírt egy forgatókönyvet?

Természetesen, ez alapvető volt. A filmjeink egyértelmű üzenetet közvetítettek az erőszak és a fegyverek ellen. Terence és én csak a rossz fiúk ellen küzdöttünk, akik a felsőbbrendűségüket erőszakkal akarták rákényszeríteni másokra.

Utolsó filmje Terence Hillel a ,,Bunyó karácsonyig” volt. A valóságban is ilyen mozgalmasan tölti a karácsonyt?

Sokkal hagyományosabb módon ünneplünk, de természetesen a család mindig összejön és ez egy jó alkalom arra, hogy együtt legyünk.

A ,,Bunyó karácsonyig” c. filmet az Egyesült Államokban, az 51-es körzet közelében forgatták. Találkoztak valami szokatlan dologgal a forgatás alatt?

Nem igazán, jól éreztük magunkat, és az, hogy Terence volt a rendező, különösen kellemes volt. Nekem csak jó emlékeim vannak az utolsó közös filmünkről.

2010-ben Terence-szel együtt megkapták a David di Donatello-életműdíjat. Milyen érzés volt egy ilyen elismerést átvenni?

Ez azután történt, hogy együtt dolgoztam Ermanno Olmival (olasz filmrendező, forgatókönyvíró, operatőr – a szerk.), és szerintem Ermannonak volt valami köze az elismeréshez. Az olasz kritikusok valamiért mindig is semmibe vettek bennünket. Megértem, hogy a filmjeink egy kicsit felületesnek tűnnek, de ha több évtized után is még mindig ennyire sikeresek, akkor az azt jelenti, hogy a közönség az egész világon többet lát bennük, mint a kritikusok. És számunkra ez a legjobb díj.

Több filmben is szerepelt. Melyek a kedvenc szerepei?

Nagyon élveztem a pilótaszerepet a ,,Mindent bele, fiúk!” c. filmben. Kolumbiában vettük fel Terence-szel, ismét Giuseppe Colizzi rendezésében, aki elindította a karrieremet. Úgy gondolom, ez az egyik legjobb filmünk, és ott jött a szenvedélyem aziránt, hogy pilóta legyek.

Melyik filmforgatás volt a legemlékezetesebb az Ön számára és miért?

A western filmek nagyon mulatságosak és élvezetesek voltak. Képzeljenek el egy átlagos embert, aki reggel elmegy dolgozni, cowboy-nak öltözik és fegyverekkel játszik. Viccesnek hangzik és az is volt, de ez később mégis valami komollyá vált.

Mi volt a legmulatságosabb, legemlékezetesebb esemény, ami a filmforgatások alatt vagy akár az Ön életében történt?

A ,,Piedone, a zsaru” c. film egyik jelenetét egy téren forgattuk. Nagyon meleg nyári éjszaka volt, és minden percben valaki kinyitotta az ablakot friss levegőért. A rendező majdnem beleőrült, mert senkit sem akart a környéken látni. Az éjszaka nagy részét azzal töltöttük, hogy elmagyaráztuk az ott lakóknak, mit csinálunk.

Nagyon sok rangsorolási lista található az interneten a filmjeiről. Ön mit gondol, melyik a legjobb és melyik a legrosszabb filmje?

Talán a két “Az ördög job és bal keze” film és a ,,Mindent bele, fiúk!” a legjobbak, habár ezek mellett sok másikat is kedvelek. A legrosszabb… erre nehéz felelni. Készítettem egy filmet Mexikóban a konkvisztádorokról, de a címére már nem emlékszem. Valószínűleg az volt a legrosszabb, de nem én voltam benne a főszereplő.

Egy filmforgatás alatt a jelenetek hány százaléka megírt és hány százaléka alakult spontán (például a viccek)?

Nagyon, nagyon sok viccet ott helyben találtunk ki és sok geget pedig a bunyós jelenetek közben. Különösen az első filmeknél, amikor még nem tudtuk, a nézők mit szeretnek bennünk.

A ,,Banános Joe” c. film forgatókönyvét Ön írta. Ez milyen volt? Kihívást jelentett Önnek? Írt azóta más forgatókönyveket is?

Több filmem forgatókönyvének megírásában is segédkeztem, de nem hivatalosan. A ,,Banános Joe” teljes egészében az én ötletem volt, és egy nagyszerű rendező, Steno volt mellettem, akivel már a ,,Piedone” filmeken is együtt dolgoztam, és nagyon jól ismertük egymást. Ő volt az egyik legjobb olasz komédia rendező, így elég nagy volt a tapasztalata.

Fontosnak tartja a filmcímeket. Hogy találja ki őket? Van erre valamilyen titok?

A filmcímek nagyon fontosak, akárcsak egy könyvnél vagy egy dalnál, de nincs mögöttük titok. Hirtelen, a legváratlanabb személy dobja fel őket, és aztán ikonná válnak. E. B. Clucker (olasz filmrendező, forgatókönyvíró, producer, operatőr – a szerk.) nagyon profi volt az érdekes címek kitalálásában.

Jónéhány országban beült a mozikba, hogy megtapasztalja a nézők reakcióit a filmjeivel kapcsolatban. Mit várt ettől a módszertől?

Ezt a karrierem kezdetén tettem, mert fogalmam sem volt, hogy mit csináljak. Nem voltam hivatásos színész, soha nem tanultam ezt a szakmát, úgyhogy meg kellett értenem, mit csinálok, és hogy a nézők mit szeretnek benne.

Az Egyesült Államokban is forgatott, ehhez angol szövegkönyveket kellett megtanulnia. Gondolt arra, hogy tökéletesen elsajátítsa a nyelvet?

Alapszinten beszéltem angolul, és egy beszédtanár segítségével sajátítottam el a szövegeket, de valójában soha nem tanultam angolul. A többi nyelvet, amelyeket beszélek, azokban az országokban tanultam meg, amelyekben éltem, így azok egyszerűbbek voltak.

Sok országban megfordult. Találkozott olyan kultúrával, amelyik hatással volt az életszemléletére?

Brazíliát nagyon élveztem. Egész fiatalon jártam ott, de sok jó emlékem van onnan. Nagyon szerettem a zenét és az ételeket. Úgy gondolom, a brazil életfilozófia nagyon hasonlít a nápolyihoz és az enyémhez.

Sok mindent kipróbált az élete során (úszás, vízilabda, jog, repülés, színészet, producerkedés, politika, stb.). Kíváncsiságból próbálta ki ezeket, vagy mert egy idő után egy bizonyos szerep/pozíció már nem motiválta?

Kizárólag kíváncsiságból. Mindig szeretek új dolgokat kipróbálni, de nem azért, mert az előzőt megunnám. Csak szeretek minél többet megtudni. De valószínűleg ez az oka annak is, hogy nem tudok elmélyedni egy bizonyos dologban.

Szeret dalokat írni és énekelni is. Mi jelenti Önnek az inspirációt? Honnan jött a zene iránti szeretete?

Igen, a zene nagy szenvedélyem, de sajnálom, hogy soha nem tanultam. Így minden, amit csináltam, inspiráció hatására született. Az inspiráció az élettapasztalatainkból születik, és szerencsére nekem jó életem volt. A zene nagyszerű, mert ez az egyedüli nyelv, amelynek nincsenek kultúrális akadályai, és egy szabad kifejezési eszköz.

Megjelentek már önéletrajzi művei, sőt, egy filozófikus szakácskönyve is. Jelenleg min dolgozik?

Épp most jelent meg a negyedik könyvem Németországban, amit ősszel több más országban is kiadjnak, de már most gondolkodom a következőn. Vannak ötleteim, de még egyikhez sincs meg a teljes koncepció.

Szeret főzni? Ha igen, mi a specialitása?

Szeretek főzni, habár nem túl gyakran teszem. Sokféle étel van, amit szeretek, de a jó paradicsomos és bazsalikomos spagetti a kedvencem. Terence-nek is ezt szoktam főzni, amikor Rómában jár.

Mivel foglalkozik, amióta abbahagyta a filmezést?

Most a könyvírásnak és a dalszerzésnek szentelem az időmet. Ezeket bármelyik életkorban, bárhol megtehetjük.

Feltalálónak tartja magát. Melyik csoportba tartozik: abba, akik új dolgokat találnak fel, vagy abba, amelyek a már meglévőket tökéletesítik? Hány szabadalma van, és melyekre a legbüszkébb?

Azt nem mondanám, hogy feltaláló vagyok, mert nem ez a foglalkozásom. Voltak találmányaim a messzi múltban. Amelyikre a legbüszkébb vagyok, az az akkumulátorral működő autó. De akkoriban az túl nehéz volt ahhoz, hogy néhány percnél tovább lehessen működtetni. Nagyon örülök neki, hogy az elektromos autók megvalósulnak.

Megalapította a Spencer Ösztöndíj Alapot. Kiken segít ezzel és hogyan?

Nem, ez nem igaz. Hol találták ezt az információt? Amúgy a terveim közt szerepel, hogy valami hasonlót létrehozzak, de még nem kezdtem el a megszervezését.

45 évesen rosszindulatú daganattal diagnosztizálták. Mi volt az első gondolata, amikor meghallotta a rossz híreket? Hogy reagált? Összeírt egy ,,bakancslistát” vagy “fütyült rá”, és biztos volt abban, hogy ez nem a világ vége?

Őszintén szólva nem csináltam tragédiát belőle, és akkor még a családomnak sem mondtam el. Éppen Kolumbiában forgattam, és a producer rögtön elküldött egy New York-i kórházba, ahol megoperáltak, de néhány nappal később már vissza is tértem dolgozni. Nagyon szerencsés voltam, mert soha nem fejlődött ki újra, és még mindig itt vagyok. Nyilvánvalóan nem a legveszélyesebb stádiumban volt.

Hisz a sorsban?

Természetesen hiszek benne. Nézzék meg az életemet. Boldog életem volt, amely szerencsés véletlenekre épült. Igen, természetesen én is tettem valamit, hogy mindezt elérjem, de tényleg nagyon szerencsés voltam.

Mi segített abban, hogy megtalálja önmagát?

Az, hogy távol voltam minden komforttól, távol a családtól, amely megoldja a problémáimat, távol a barátoktól, akik mindig ott vannak. Így értettem meg, hogy erős vagyok vagy gyenge, és hogy el tudom látni magam. Fiatal voltam, és szükségem volt erre a bizonyítékra.

Nagyon szoros a kapcsolata a rajongóival. Mit jelentenek ők az Ön számára?

A rajongóim mindig is nagy szeretetet mutattak irántam, és manapság az új technológiáknak és az internetnek köszönhetően ez megtöbbszöröződött. A legnagyszerűbb az, hogy sokuk fiatal, és még meg sem született, amikor én elkezdtem a karrieremet. Ez nagyszerű, fiatalon tart.

Magyarországon ,,Országos Bud Spencer és Terence Hill Rajongói Fesztivált” rendeznek minden évben (idén a tizediket). Hallott már róla? Ellátogatna rá?

Igen, tudok róla, mert folyamatosan kapcsolatban állok a magyar rajongóimmal. Eddig még nem tudtam elmenni rá, de remélem, egy napon sikerül.

Gondolt arra, hogy visszaköltözzön Nápolyba?

Nem igazán. Nagyon szeretem Nápolyt, és sokszor visszatértem oda, hogy filmet forgassak, de jól érzem magam Rómában, és ezen nem változtatnék.

Ha vissza tudna menni az időben, életének melyik szakaszát szeretné újraélni?

Határozottan a sportólói éveimet. Fiatal voltam és erős, és a csapatunk menedzsere szerint, ha többet edzettem volna és abbahagytam volna a dohányzást, akár világbajnok is válhatott volna  belőlem. Jó erről elfantáziálni, de ezt már soha nem fogjuk megtudni.

Ön kicsoda inkább: Bud Spencer vagy Carlo Pedersoli?

Most már mindkettő egyszerre. Amúgy nem nagyon különböznek egymástól. Valószínűleg Bud Spencer tovább fog élni.

Bud Spencer hivatalos oldala
Bud Spencer hivatalos facebook oldala