Kérdeztünk: Jandácsik Pál

Jandácsik Pál az Athenaeum Kiadó Gyöngyhalász Szerzőválogató pályázatának egyik nyertese. Többek között április elején megjelenő kötetéről, az "Állatok maszkabálja" című furry regényről kérdeztük. 

A Bihari Színkör tagja vagy, olyan szerepekben láthatnak a nézők, mint Ká (,,A dzsungel könyve”) vagy Pilátus (,,Jézus Krisztus Szupersztár”). Milyen szerepeket kedvelsz elsősorban? Mit nyújt neked a színház?

Tudni kell, hogy Abony községben – 1993 óta város – országosan másodikként alakult színjátszó kör már a 19. században. Az abonyi amatőr színjátszók 1850-ben adták elő első darabjukat Pártütők címmel, lázadva az erőszakos germanizáció ellen. Ezzel kezdetét vette a településen az a színjátszó tevékenység, amely kisebb-nagyobb hullámvölgyekkel, de már 166 éve tart. Nem túlzás a kijelentés, hogy Abonyban egész színjátszós családok élnek, és alig akad olyan ember a városban, akinek valamelyik rokona, de legalább ismerőse ne lenne, vagy lett volna érintett valamilyen művészeti tevékenységben. A 166 évben rengeteg amatőr társulat tevékenykedett Abonyban. Jelenleg három is működik: a Bihari Színkör, amelynek egyik ága a Bihari Gyerekszínház, illetve a Nagyabonyi Színkör. A Bihari Színkör és Gyerekszínház arculatát a zenés-táncos darabok adják, a Nagyabonyi Színkör profilja elsősorban a népi színművek. Kedvelem az izgalmas szerepeket, a szélsőséges karaktereket.  A színház világa, amatőr szinten is, nagy élményt nyújt. Polgár Ernő szavaival élve: „a csodák világa”, ahol meghalhat és újjászülethet az ember, illetve megtapasztalhat olyan dolgokat is, amiket civilként nem feltétlenül.

Ha már színészkedsz és írsz is, szeretnél egyszer forgatókönyvet/színdarabot is írni?

A Bihari Gyerekszínház egyik darabjában közreműködtem dramaturgként. Lehet, hogy egyszer a jövőben írok egy teljesen önálló színdarabot is.

A színpadi darabjaitokhoz maszkokat is készítesz. Mesélnél erről bővebben?

A 2011-es Pinokkió óta én készítem el a színdarabjaink plakátjait, szóróanyagait és a maszkok megtervezésében, elkészítésében is részt veszek. A Dzsungel könyvében például a sajátom (Ká) mellett én feleltem Balu, Bagira, Sír Kán és négy majom maszkjáért is, ami nem kis munka volt. Ezt mind egy-egy előadás előtt kellett megcsinálnom. Nagyon szeretem csinálni.

Az ,,Állatok maszkabálja” az Athenaeum Kiadó gondozásában jelent meg. A kiadóhoz egy pályázaton át kerültél. Hogy zajlott a válogatás?

Az Athenaeum ötlete páratlan volt. Afféle írói X-faktor. A pályázók már előzetesen elküldték a kéziratukat a szinopszissal, majd élőben prezentálniuk kellett egy zsűri előtt a művüket. A zsűri tiszteletbeli elnöke Fonyódi Tibor író, forgatókönyvíró volt. Öt percben kellett meggyőzni őket a többi pályázó előtt, akár prezentáció segítségével, hogy miért az adott történet érdemli meg a kiadást. A zsűri nagyon kedves volt, mert valamennyi pályamunkát értékelt, gondolatokat és párhuzamokat fűztek hozzá, további munkára bíztatva a jelentkezőt. A három legjobb pályamunka szerzője a nap második fordulójában újabb tíz percben folytathatta a kézirat bemutatását. A sors úgy hozta, hogy én lehettem a negyedik, aki újra a zsűri elé léphetett.

A kiadás folyamata – legalábbis kívülről nézve – elég gyorsan zajlott: januárban a kiadó meghozta a végleges döntést, februárban lezajlott a szerkesztés, márciusban elkészült a borítóterv, áprilisban pedig megjelent a könyv. Milyen érzés a kezeid között tartani a kötetet?

Április 8-án, pénteken jött a telefonhívás Szabó Tibortól, az Athenaeum főszerkesztőjétől, hogy megérkezett a könyvem a nyomdából, és „nem hogy jól néz ki, de kifejezetten gyönyörű lett”. Már hetekkel ezelőtt láttam a belívet, a munkahelyemen jóformán kitapétáztam a falakat a borítójával, de az élő, kézzel fogható látvány felülmúlt mindent. A fiókomban hever a regény valamennyi nyers kézirata. Az eredeti, 2010-es, sután megszerkesztett, „calibris” változat, a 2014-es újraszerkesztett, finomított verzió a másfél sorközös Times New Romannel, ami egy spirálos szakdolgozatnak tűnik, és annak valamennyi utánnyomott, bővített változata. Látni azt, hogy a kézirat többé nem kézirat, hanem valódi, gyönyörűen kötött, profi, dombornyomott borítós regény, már-már mesébe illő. Nem mindennapi.  Az érzés különlegességéről talán a következő írói kép adhatja a legpontosabb meghatározást: "Keresem a szavakat... És nem találom őket..."

Hogyan készült a borító?

Földi Andrea tervezte a borítót, amely gyönyörű lett. Teljes mértékben a kiadó munkája, amivel nagyon elégedett vagyok.

Milyen volt a szerkesztés?

Nagyon pozitív élmény. A gyors és gördülékeny szerkesztéshez elengedhetetlen az, hogy a szerző „elengedje a művét”. A szerkesztő dolga, hogy a lehető legjobbat és legtöbbet hozza ki a kéziratból. Igazi csapatmunka. A szerkesztőmmel, Lilivel két hétig dolgoztunk együtt rajta. Nagyon precíz, lelkiismeretes és gyors, még hétvégén is küldte nekem a részleteket, megesett, hogy este 10 után. A kézirat befejezése és a kötet nyomdába küldése után tőle kaptam talán a legszebb elismerést: örül, hogy megszületett ez a történet. Imádtam a közös munkát, mert valóban sokat fejlődött a kézirat a segítségével. Regénnyé érett.

A könyv Magyarország első ,,furry regénye”, amelyben emberi tulajdonságokkal felruházott állatok élnek. Hogy tudtad elérni, hogy a szereplők emberinek hassanak? Milyen ,,állati” tulajdonságokat tartottál meg?

Ezt a kijelentést úgy pontosítanám, hogy az első, direkt idősebb korosztálynak szóló furry regény.  A művészeti stílus alatt antropomorfizált, vagyis emberi gondolatokkal, viselkedéssel és fizikummal – két lábon járó, emberi felsőtesttel, de állati fejjel, mancsokkal, lábakkal, farokkal rendelkező – felruházott állatokat értünk. Számtalan film, képregény, regény foglalkozik ezzel. Ha a magyar viszonylatokat nézzük, gondoljunk csak a Macskafogóra, vagy Az erdő kapitányára. Bár a „furry” napjainkban leginkább egy interneten alapuló szubkultúrára épül, valójában a gyökerei az ókori Egyiptomra vezethetőek vissza, gondoljunk csak az állatfejű istenekre: Básztetre (macska) vagy Anubiszra (sakál). Sok-sok mese foglalkozik az emberien viselkedő állatokkal, de a stílus nem feltétlenül gyermekekhez szól. Juan Díaz Canales és Juanjo Guarnido spanyol képregény szerző Blacksad nevű fekete macskájának például a hidegháború Amerikájában meggyűlik a baja a fehér bundájú állatokból álló klu-klux-klánnal és az egyik ismerőséről kiderül, hogy valójában náci tudós.  Ebből is látszik, hogy a furry nem feltétlen könnyed műfaj, annak ellenére, hogy antropomorf állatok szerepelnek benne. Ez a regény is ilyen. Az állati szereplők valójában emberi sztereotípiákat testesítenek meg, és komoly társadalmi problémákat állítanak a középpontba.

Blacksad

Miről szól röviden a könyv? Kinek ajánlanád?

A regény egy olyan alternatív világban játszódik, ahol antropomorf állatok élnek egy miénkhez hasonló, modern társadalmat kialakítva. Ebben az univerzumban ered egy német juhász nyomozó, egy róka és egy fekete párduc egy titokzatos sorozatgyilkos nyomába, aki megnyúzza az áldozatait. Azonban ahogy egyre több dolog derül ki az elkövetőről, úgy merül fel a nyugtalanító kérdés: talán nem is állat a gyilkos? Ez egy újszerű krimi, amit elsősorban a műfaj szerelmeseinek ajánlok, illetve mindenkinek, aki szereti a szokatlan dolgokat. Bár számtalan ismerős elemből táplálkozik a regény, a krimi és horror szálat egy kifordított világba helyezi, ami különleges élményt ad.

A nyomozó az ,,Állatok maszkabáljában” miért pont egy pszichopatával működik együtt? Jól látjuk, hogy némi ,,Bárányok hallgatnak” érzés van a regényben? Kedveled ezt a filmet?

Nagyon szeretem Thomas Harris regényeit és a belőlük készült filmeket is. A börtönjelenetet valóban „A bárányok hallgatnak” ihlette. Úgy gondoltam, mulatságos lehet egy ilyen kis kitérő a regényben. Egyébként emellett számos utalás található a könyvben, például Arthur (róka) és Christie (fekete párduc) a tévében látja a Jégvarázs állatos verzióját, Cesar Darlington (német juhász) pedig szereti a „Trónok harcát”, de nem akarom mindegyiket lelőni. Szeretném, ha az olvasók fedeznék fel a könyvben ezeket az apró meglepetéseket, utalásokat és az egyes jelenetek, nevek mögötti plusz jelentéstartalmat. Bár a történetem Lex Siegfriedje (pszichopata szfinx macska) hasonló Hannibal Lecterhez, a karakter története, motivációja teljesen más. Bár számottevően nincs hatással a cselekményre, így nem „bárányosítja” el a regényt, de a történet háttere, mitológiája szempontjából kulcsfontosságú. Ezzel kapcsolatban sem szeretnék sok mindent lelőni. A lényeg: Lex egy nagyon emlékezetes és lényeges mellékszereplője a könyvnek, aki az egyik legmeglepőbb jelenet központi karaktere.

Az író Ká szerepében

Április 24-én, a Könyvfesztiválon lesz a könyv bemutatója, ahol Szurovecz Kittivel fogsz beszélgetni a regényről. Mivel készültök?

Kittinek nagyon tetszett a regény. Ez Tőle különösen megtisztelő. Nagyon izgalmas lesz a Könyvfesztivál. Rendhagyó. Egy kis meglepetés fogja várni az érdeklődőket. Valami olyasmi, ami Könyvfesztiválon még nem volt (sejtelmes mosoly).

Az első regényed egy romantikus fantasy volt, a második pedig egy pszichothriller. Az ,,Állatok maszkabálja” szintén a thriller felé hajlik krimivel fűszerezve. Szeretnél kipróbálni más műfajokat is a későbbiekben?

Most egy hagyományos állatregényen dolgozom.

Kedveled a szokatlan témákat és megoldásokat. A következő regényedre is ez lesz a jellemző?

Igen. Bár a történet szereplői nem „furryk”, de a megvilágítás ugyanúgy szokatlan lesz.

Első két regényed magánkiadásban jelent meg. Milyen különbségeket látsz a magán- és a ,,hagyományos” kiadás között?

Rengeteget. Erről hosszan lehetne írni. A magánkiadás esetében a szerző egy személyben szerkesztője, marketingese és terjesztője a saját könyvének. Persze van pozitív példa rá, szerencsére, hogy a magánkiadással is szép sikereket el lehet érni. Ha az illetőnek van érzéke, üzleti affinitása hozzá, egy magánkiadás is lehet olyan sikeres, mint egy hagyományos kiadás. Személy szerint nekem a magánkiadás nem azt adta, amit vártam tőle, amiben reménykedtem. Ráadásul nem elhanyagolható tény, hogy 6-7 év eltelt azóta, vagyis zöldfülű voltam még, bár most sem vagyok még idősebb (nevet). Nem volt még elég tapasztalatom, hátországom egy jó magánkiadáshoz. Ezzel szemben az Athenaeum Kiadó egy csomó olyan dologgal szembesített, ami nem elhanyagolható, bár egy „nagyratörő” szerző számára semmiségnek tűnik. Ilyen a szerkesztő személye, aki gondozza a kéziratot. Hiába olvasta el több előolvasó az Állatok maszkabálját, szép számmal maradtak a véglegesnek szánt kéziratban mondattani, nyelvtani hibák, amiket javítani kellett. Voltak apróbb logikai problémák, amiket senki más nem vett észre. Ezek a dolgok egy-egy regény élvezhetőségének a kárára mehetnek. A magánkiadás esetében ez a minőségi ellenőrzés nincs meg, bármennyire is szeretné az ember. Persze előfordul, hogy egy-egy kötetben marad hiba, hiszen mindannyian emberekből vagyunk, de egy hagyományos kiadásban megjelenő regény „átmegy” néhány szakemberen, mielőtt a polcokra kerülne, akiknek az a dolga, hogy az minden szempontból professzionális legyen.

Az író Pilátus szerepében

Az írók egy része – akárcsak Te – tesztolvasókkal (bétákkal) is átnézeti a regényét. Neked ők miben segítettek elsősorban?

Miután túl voltam egy sikertelen pályázaton, rádöbbentem, hogy egy kézirat csak úgy léphet túl a hibáin, ha azt minél többen elolvassák, hiszen több szem többet lát. Az előolvasóim kritikái, meglátásai alapján nagyon sok kisebb, nagyobb logikai hibát kijavítottam a történetben, így az Athenaeumhoz egy olyan tökéletesített verzió jutott el, amihez jóformán csak nyelvtani szempontból kellett hozzányúlni. Nem kellett teljesen átírnom történetszálakat, jeleneteket, csak lenyesegetni a vadhajtásokat. Ezért ment olyan gyorsan a szerkesztői munka. Ez a lelkiismeretes előolvasóim érdeme volt, akik nagyon jó kritikai érzékkel vették górcső alá a kéziratot.

Van blogod, ahol az olvasók tarthatják veled a kapcsolatot?

Van egy írói facebook oldalam, ahol szívesen várom a feliratkozókat.