Kérdeztünk: Szaszkó Gabriella

Szaszkó Gabriella több blogon is tevékenykedik, illetve novellákat és regényeket is ír. Ezekről kérdeztük most őt. ☺ 

Egy ideje már Krakkóban élsz. Mit gondolsz, hatással van a történeteidre, hogy egy másik kultúrát is közelebbről megismerhettél?

Mindenképpen. Krakkó előtt dolgoztam két hónapig Kanadában is, akkor lettem szerelmes igazán a külföldi létbe. Szívesen ismerkedek mindenféle nemzetiségű emberekkel. Krakkó után Angliába tervezünk költözni a vőlegényemmel. 

A  többi kultúra megismerése szerintem nagyban segít a karakteralkotásban, abban, hogy kiszakadjunk a saját nézőpontunkból. A lengyelek mentalitása mondjuk igencsak hasonlítanak a magyarokéra, de vannak amerikai, kanadai és brit ismerőseink is. Általában külföldi környezetben játszódnak az írásaim, ezzel fejezem ki az elvágyódás iránti vágyaimat.

Mennyire ismered a lengyel könyvkiadást? Milyen lehetőségeik vannak azottani íróknak?

A lengyel könyvkiadást nem igazán ismerem, bár a NaNoWriMo kereteiben belül megismerkedtem pár lengyel íróval, akik hasonló dolgokat mondtak el a lengyel könyvpiacról, mint a magyarról. Bár annyit sejtek, hogy szélesebbek kicsit a lehetőségeik publikálás terén, mivel egy nagyobb piacról beszélünk, de konkrétan kiadott íróval még nem beszélgettem a nehézségeiről. A NaNosok inkább hobbiírók voltak, a mostani írókörömben pedig főleg amerikaiakkal vagyok, akik a saját piacukra írnak.

Alapítója vagy a ,,Bizzarium” nevű internetes oldalnak , de a ,,Tales fromthe Blog” nevű blogon is tevékenykedsz. Mind a kettőnek köze van a horrorhoz, a hátborzongató tartalmakhoz. Kedveled ezt a témát? ☺

Kiskorom óta nagyon szeretem a horrort. Először a Scooby Doo-val és Libabőr történetekkel kezdtem, aztán nagyon hamar elkezdtem Stephen Kinget olvasni (tizenkét éves lehettem J). A horrorfilmeket és a thrillereket is nagyon korán megszerettem, ami furán hangozhat, hogyha azt mondom, hogy nagyon félős gyerek voltam. J Ez nálam egy megküzdési forma. A saját fejemben élő félelmekkel szerintem így számolok le, addig sem azokkal foglalkozok legalább. De szegény legjobb barátnőmnek már idejekorán horrorfilmeket kellett néznie velem, ő azóta is tartózkodik az ilyen történetektől ☺.

A ,,Bizzarium” oldala – többek között – paranormális történeteket, legendákat, mitológiákat tartalmaz, de megtalálhatók rajta gyilkossági történetek, pszichiátriai esetek, de például a karmáról is szó esik. Hogy jutott az eszedbe az oldal ötlete?

Az oldalt egy egyetemi csoporttársammal, Sereg Margittal alapítottam, ő is rajongott az ilyen morbid témákért, ezért gondoltuk, hogy kellene egy oldal, ami összefogja ezeket. A pszichiátriához a tanulmányainkból kötődtünk (mindketten pszichológiát tanultunk), ő a mitológiai részhez értett nagyon, én pedig vonzódom a paranormális történetekhez. Azóta minden ehhez hasonló témát feldobunk. Először csak az ismerősök olvastak bennünket, de szerencsére az oldal egyre szélesebb olvasóközönséget vonz.

A ,,Corn&Soda” és a ,,Hír.ma” oldalakon is tevékenykedsz. Ezekről mit lehet tudni?

A ,,Corn&Sodán” egy nagyszerű csapattal dolgozom együtt, én is a tulajdonosok között vagyok. Három éve kezdtünk el egy másik filmes és sorozatos oldalon dolgozni, de utána közösen alapítottunk egy újat, ahol kulturális témákkal, könyvekkel és filmekkel foglalkozunk. Szerencsére egyre szélesedik az oldal, már a képzőművészeti és koncerthíreket is lehet olvasni nálunk. Rengeteg tervünk van a jövőre nézve. A ,,hír.ma” nevű oldalon csak cikkfordításaim jelennek meg, ide semmi kreatívat nem írok.

Több novellád is megjelent már nyomtatásban, pályázatokon is részt vettél. Melyikre vagy a legbüszkébb?

Leginkább talán kettőt emelnék ki. Az ,,Új világ” című novellámmal nyertem egy országos pályázaton (a Humanitas Alapítvány pályázatán), ez volt az első sikerem és ez nagyon a szívemhez nőtt. A második nagy élmény a 6. Sea of Words pályázat volt, ahol bekerültem a tíz döntős közé, és kijutottam Barcelonába a díjátadóra. Nagyszerű volt megismerkedni különböző nemzetiségű írókkal.

Íróként, a ,,Bizzárium” szerkesztőjeként Te is szembesülsz a kritikákkal. Hogyan fogadod ezeket?

Igyekszem őket beépíteni. Van, amikor alapvető hibákra hívják fel a figyelmeket, ilyenkor elszégyellem magam, hogy nem gyúrtam bele annyi időt a cikkbe vagy írásba, és azonnal bocsánatot kérek. Próbálok különbséget tenni az építő kritika és a belekötés között, általában ez nem annyira nehéz. De persze, amikor rossz hangulatomban ér egy-egy rossz megjegyzés, akkor én is el tudok keseredni rajta, de utána folytatom tovább a munkát.

A novellák mellett regényeket (,,Maradj velem”, ,,Beszélj hozzám”, ,,Vigyázz rám”) is írsz.Mesélnél ezekről?

Nagyon rajongok a regényírásért. A három regény egy fiú testvérpár viszontagságos sorsáról szól, akiket kisebb korukban bántalmazott az anyjuk és ez az egész életükre rányomja a bélyegét. A regények a nehéz gyerekkorral való megküzdésről szólnak, amibe keveredik egy szerelmi háromszög is, mivel mindkét fiú ugyanabba a lányba lesz szerelmes. Annyira megszerettem a három karaktert, hogy a történetük hosszan ívelt. Remélem, hogy hamarosan több olvasó is élvezheti majd a történetüket.

A ,,Bizzarium” oldalon novellapályázatokat is szoktatok hirdetni, majd a jobbakból antológiát készítetek. Általában mi az, amit ilyenkor elvártok egy írástól? Milyen szempontok alapján  válogatjátok be őket?

Alapvetően nagyon fontos számomra, hogy jó legyen a novella nyelvi szintje, ne hemzsegjen a helyesírási hibáktól. Hogyha ezek a szempontok nem teljesültek, nálam mínuszról kezd a novella. De általában igaz, hogy a jó helyesírású, nyelvi szintű műveknek lesz rendben a dramaturgiája is. Ha a történeteket emlegetjük, akkor szeretem az okos, fordulatos, ötletes és ez esetben kissé borzongató írásokat. Ebben a zsánerben nagyon sok a klisés novella, hogyha valaki csavart hoz ezekbe a klisékbe, akkor igazán jó írások születhetnek belőle.

Horrornovella pályázatokon voltál már zsűritag is. Milyen tapasztalataid vannak ezen a téren? Vannak-e általános, visszatérő hibák az írásokban?

Itt is hasonlót tudok elmondani, mint az előzőnél. Problémás, hogy nagyon sokan nem veszik figyelembe a pályázati kiírást, nem tartják be a követelményeket, rossz helyesírású, egyszer se átolvasott művet adnak be. A horror tényleg nehéz ügy, a horrorfilmekkel kapcsolatban is örülök, hogyha sikerül nagyon jót látnom. A klisés írások a megszokottak. Szeretem, hogyha a novella hangulata él bennem hosszabb időn keresztül, hogyha a sztori kicsit furcsább, érdekesebb a többinél. De mindenképpen ajánlom a pályázati kiírás figyelmes elolvasását, azzal rengeteg hiba elkerülhető.

Azt írtad a blogodon, hogy ,,látszik az írásoknál, hogy ki az, aki sokat olvas”. Miből lehet észrevenni egy történeten, hogy keveset olvas az írója?

A helyesíráson például nagyon és a nyelvi szinten is általában. De az olvasás kitűnően fejleszti a dramaturgiai érzéket is. Emellett egy szélesen olvasott író a klisés történeteknél sem érzi, hogy feltalálta vele a spanyolviaszt. ☺

Sütő Fannival közösen írtatok egy kisregényt, „Amit a tenger adott” címmel, ami online elolvasható, illetve belevágtatok a ,,Felejtő” című folytatásos történetbe.  Honnan jött a közös írás ötlete? Mik az előnyei és a hátrányai?

Fannival már régebben is voltak írós játékaink, Dixit kártyákra írtunk történeteket. Az íróiskolás képzésen egyszer kaptam egy olyan feladatot, hogy kezdőmondatokat kellett adnunk egymásnak. Megkértem Fannit, hogy adjon nekem egy mondatot , és én is adtam neki. Aztán mind a ketten lusták voltunk megcsinálni a feladatot J. De tavaly elhatároztuk, hogy jó lenne folyamatosan írni valamit az internetre, innen jött az „Amit a tenger adott”, ami Fanni első mondatával kezdődött. Azt a történetet annyira megszerettük, hogy idén elkezdtük kidolgozni az én kezdőmondatomat. ☺ Fannival szöges ellentétei vagyunk egymásnak írásban, ő színes-szépséges fantasy-jellegű dolgokat ír, én pedig a legtöbbször keményen realista vagyok. Ez előnyt és hátrányt is jelent. Most a ,,Felejtőnél” Fanni első írásánál csak néztem, hogy „jó ég, ezt én nem tudom folytatni”. ☺ Aztán egy csavarral behoztam a reális világot, és azonnal megnyugodott a lelkem. Nagyon szeretünk együtt dolgozni, sokat tanulunk egymástól.

Mik az „írói szokásaid”? Van-e kedvenc időpontod, zenéd stb., ami mellett könnyebb az írás?

A napszakjaim folyamatosan ingadoznak, mostanság délután szeretek írni. Alapvető, hogy minden regényhez van egy Pinterest-táblám, mindig képeket gyűjtök az inspirációhoz, kikeresem a szereplőhöz illő színészeket. Emellett van Spotify listám is, ahol az éppen adott kézirathoz gyűjtöm a zenéket. Teázni és kávézni szoktam írás közben, a kávé beszédesebbé tesz, és ez az írásban is segít.

Könyv- és filmajánlókat is szoktál írni. Az utóbbi időben mi volt a legjobb könyv és film, amit olvastál, láttál? Miért ajánlanád másoknak?

Most éppen Oscar-szezon van, úgyhogy lelkesen végignézegettem majdnem az összes Oscar-filmet. A listából bőven lehet szemezgetni, de leginkább ,,A szobát” (Room) emelném ki, amit olvastam is. Nagyon szeretem az ilyen filmeket és könyveket, amelyek személyes drámákat mutatnak be szuper karakterekkel. A könyveknél idén talán John Williams ,,Stoner”-je tetszett, ami egy egyetemi tanár élettörténetét meséli el.

Részt vettél már a NaNoWriMo-ban (National Novel Writing Month) is. Milyen élményeid vannak? Kiknek ajánlanád?

Mindenkinek ajánlom! ☺ Nagyon szeretem a NaNoWriMot, igazi közösségi élmény mellett bemutatja milyen is határidőre dolgozni. Ilyenkor érzem a nyomást, hogy minden nap leüljek a gépem mellé és leírjak 1667 szót, ilyenkor a regényt teljesen máshogy látja az ember, nem veszíti el a fonalat, a karakterek élni kezdenek. Számomra igazi élmény. Emellett más írókkal is meg lehet ismerkedni a fórumokon. Nem hiszek abban, hogy ez összecsapott regényt eredményez. Az első vázlat mindenképpen rossz, akkor sem lesz jobb, ha az ember két évig írja. Persze általában én se fejezek be egy regényt egy NaNo alatt, általában a középső 50 ezer szót szoktam megírni.

Egyik példaképed Stephen King, akinek még nyílt levelet is írtál. Mit tanultál tőle íróként?

King mellett nőttem fel, mondhatjuk azt is. Folyamatosan olvastam a könyveit, az ő hatására írtam le az első regényvázlatomat is, nála szerettem bele a történetírásba. Később elolvastam ,,Az írásról” című könyvét is. Abban rengeteg nagyon hasznos tanács van az író léttel kapcsolatban. Hasonlóan módszerrel írok, mint ő. Nem vázlatolok, szeretem a meglepetéseket. Általában egy-egy regényem egyetlen képpel vagy kérdéssel kezdődik, onnan pedig hagyom, hogy munkálkodjon a fantáziám. A mai napig folyamatosan olvasom a regényeit, mesterien alkot karaktereket és írásai széles körben mozognak. Aki azt hiszi, hogy csak horrort ír, annak ajánlom a ,,Remény rabjai” kötetét. ☺

Andy Weir interview

magyar verzió

(andyweirauthor.com)

You started to publish your novel ,,The Martian” on Amazon in 2012. Two years later your novel won the Goodreads Choice Award for Best Science Fiction. What does it mean to you to get such a feedback from your readers?

It’s awesome! I feel great to have that honor.

What does a man, like Mark Watney, who gets left behind alone on Mars but does not give up hope, look like?

Mark is based on my own personality. Though he’s smarter and braver than I am and he doesn’t have my flaws. I guess he’s what I wish I were like.

Many scenes of ,,The Martian” movie were shot in Hungary. Have you seen any footages from the shooting?

I didn’t get to see any of the dailies. I wasn’t a big part of the film production.

(andyweirauthor.com)

You don’t like flying. Isn’t it a contradiction that you are interested in manned spaceflight? J If NASA were to ever accomplish the ARES program, would you apply for such a journey? J

I have general anxiety problems, but I’m getting better at it with therapy and meds. But I would never go to space. I write about brave people, I’m not one of them.

On 11th April 2016 you will receive the Douglas S.Morrow Public Outreach Award. How does it feel to receive it?

It’s fantastic! I’m very excited.

What will your next novel be about?

I'm working on my next book now. It’s about a city on the Moon. It’s another hard sci-fi novel where everything is accurate to real-world physics. I hope to have it out by mid 2017.

You have taken part in making of the „Warcraft II: Tides of Darkness” video game. What was your role in it? What are the biggest challenges in making video games?

I was one of the software engineers on the project. My main job was to write the installer, but we all ended up working on the game codebase as well. The biggest challenge to video game programming is the company culture that tends to surround it. So many programmers want to get into game programming, it drives the income down. The hours are long and the work is grueling.

(Esquire.com)

Kérdeztünk: Andy Weir interjú

English version

(andyweirauthor.com)

2012-ben az Amazonon kezdte el publikálni ,,A marsi” c. regényét. Két évvel később a regény megnyerte a Goodreads közönségdíját ,,A legjobb science fiction regény” kategóriában. Mit jelent az Ön számára a közönség visszajelzése?

Nagyszerű érzés, hogy ez a megtiszteltetés ért 

Milyen Mark Watney? Az az ember, aki egyedül marad a Marson, de ennek ellenére nem adja fel a reményt?

Mark személyisége az enyémen alapszik. Habár ő okosabb és bátrabb, mint én, ezen kívül nincsenek olyan hibái, mint nekem. Úgy gondolom, ő olyan, amilyen én szeretnék lenni.

A ,,Mentőexpedíció” jeleneteinek egy részét Magyarországon forgatták. Látott felvételeket a forgatásról?

Nem láttam a napi anyagokat. Nem vettem részt a forgatáson.

(moly.hu)

Nem szereti a repülést. Nem ellentmondásos, hogy mégis az űrrepülés érdekli? J Ha a NASA valóban megvalósítaná az ARES-programot, jelentkezne?

Szorongásos problémáim vannak, de a terápiának és az orvosi kezeléseknek köszönhetően egyre jobban érzem magam. De soha nem mennék ki az űrbe. Bátor emberekről írok, én nem az vagyok.

2016. április 11-én adják át a Douglas S. Morrow Public Outreach Díjat.  Milyen érzés, hogy az idén Ön fogja ezt megkapni?

Fantasztikus! Nagyon izgatott vagyok!

Miről fog szólni a következő regénye?

Jelenleg a következő könyvemen dolgozom. Egy városról fog szólni, a Holdon. Ez egy újabb hard sci-fi regény, ahol minden megfelel a fizika törvényeinek. Remélem, 2017. közepére meg is fog jelenni.

Közreműködött a  ,,Warcraft II: Tides of Darkness” videojátékának elkészítésében. Mi volt az Ön szerepe? Mik a legnagyobb kihívások egy videojáték elkészítésében?

Én voltam az egyik szofterfejlesztő a projektben. A fő feladatom a telepítő megírása volt, de végül mindannyian a játék kódbázisán dolgoztunk. A legnagyobb kihívás a videojáték programozásban a cég kultúrája, ami hajlamos körbevenni. Olyan sok programozó szeretne bekerülni a játékprogramozásba, hogy ez lecsökkenti a fizetéseket. A munkaórák hosszúak, a munka pedig fárasztó.

(moly.hu)

Horváth Zoltánnal, a Mentőexpedíció c. film egyik berendezőjével készült interjúnkat itt olvashatjátok. 

Kérdeztünk: Bessenyei Gábor

Bessenyei Gábor a III. Aranymosás regénypályázat egyik nyertese. ,,A jövő harcosai – Az Olimposz legyőzése I.” című regényének bemutatójára tavaly decemberben került sor.

Mi történt ezalatt a közel két hónap alatt? Milyen érzés a könyvesboltokban viszontlátni a könyved, olvasni a visszajelzéseket, kritikákat?

A regény egy héttel a könyvbemutató előtt jelent meg, így először egy könyvesboltban találkoztam vele. Tudtam, hogy ott kell lennie, bementem megnézni, megfogdostam, ha jól emlékszem még képet is készítettem róla, a találkozás mégsem volt elemi erejű. Természetesen örültem, de a megjelenést elég hosszú előkészület előzte meg, így inkább csak konstatáltam, hogy ez is megtörtént, kiadták az első regényem. ☺

Azóta, ha könyvesboltban járok, mindig leellenőrzöm, hogy kapható-e az adott helyen a regény, de nem csinálok belőle különösebb ügyet, legfeljebb bosszankodom egy kicsit, ha azt látom, hogy gerinccel kifelé suvasztották be a polcra, és nem látni a jó kis borítóját.

Szerencsére eddig elég jó visszajelzések érkeztek, a legintenzívebb élményem mégis még a könyvbemutatóhoz köthető. Egy héttel voltunk a megjelenés után, nem számítottam arra, hogy bárki is olvasta a regényt, de ott voltak a Blogturné klub bloggerrei, akik közül többen is lelkesen meséltek arról, hogy mennyire szerették a történetben szereplő halálistennőt, a Kéert. Meglepett ez a szemtől szembe érkező dicséret, hirtelen nem is igazán tudtam mit kezdeni vele.

Milyen volt a szerkesztés folyamata? Mennyit változott a regény?

A szerkesztőm Bartos Zsuzsa volt, akinek a szerkesztői munkáin túl idén megjelenik az első regénye is a Könyvmolyképző Kiadónál. Nagyon élveztem a közös munkát, ami lényegében súrlódásmentes volt. A cselekményen, magán a történeten nem igazán változtattunk, a felesleges dolgokat pedig Zsuzsa magabiztosan gyomlálta ki a szövegből. Néha egy-két anakronisztikusságon őrlődtünk, illetve a legtöbb gondolkodnivalót a Kéer neve adta, akit az eredeti fordítás szerint Kérnek kellene írni és hívni. Azt viszont nem akartuk, hogy egy értelmes magyar szó legyen a neve, mert az csak bonyodalmakat okozott volna, főleg, ha mondjuk „kér a Kér”. Végül Kae Westa ötlete segített ki minket (de inkább engem), és az ő javaslatára toldottuk meg az eredeti nevet egy olyan magánhangzóval, ami csak kicsit torzít az eredeti kiejtésen.

A szerkesztés teljes képéhez hozzátartozik, hogy miután megkaptam a második pozitív lektorimat az Aranymosás regénypályázatán, és vártam a végső döntést, még nem mertem hozzáfogni a folytatáshoz, de tétlenkedni sem akartam, ezért nekiültem az első rész javításának. A cselekményt nem piszkáltam, de a szövegen sokat csiszoltam. Szóval, mire szerkesztésre került a sor, jobb anyagból dolgozhattunk, mint amivel a pályázaton nyertem.

A történet konkrét helyszíneken játszódik vagy ezek csak a Te képzeletedben léteznek?

Az események a jelenből indulnak, egy meg nem nevezett városból, de azt hiszem, az írásból kiérződik, hogy magyarországi helyszínen járunk. Mivel a történet nagyrészt a múltban játszódik, nem volt meg a kényszer, hogy megnevezzem a várost, de erre a második részben már sor kerül. Egy képzeletbeli magyar városról van szó. Azért képzeletbeli, hogy a város arculatát, történelmét, felépítését, helyszíneit könnyen beépíthessem a történetbe.

A múltbéli helyszíneket két részre bontanám. Vannak konkrét helyek, mint például Phrügia, illetve a történelemhűség kedvéért az egész történet viszonylag jól elhelyezhető időben, mert fontos szerepet játszik benne a thermopülai csata, pontosabban, hogy már túl vagyunk rajta. Aztán ott vannak a mitikus helyszínek, amik ugye alapból képzeletbeliek, mint például Poszeidón palotája, Héphaisztosz műhelye, a Boldogok szigete, az alvilág stb., de azért találni róluk ókori elképzeléseket, leírásokat. Az utóbbiakat figyelembe is vettem, de azért itt már elengedhettem a fantáziámat, és igyekeztem a nekem megfelelő képre formálni a legtöbb mitikus helyszínt.

A regényben fontos szerepet játszik az időutazás és a sors megváltoztatásának lehetősége. Szerinted az embereknek vagy a világnak van egy előre meghatározott sorsa?

Elég frusztráló lenne ezzel a tudattal élni. Az ember így is elég kevés dologra van hatással, az eleve elrendeltség csak még inkább fokozná a tehetetlenség érzését. Szóval, nem, nem hiszek az előre meghatározott sorsban. Ha mégis így lenne, nem akarnék tudni róla. ☺

A regény egy sorozat első kötete. Hány részesre tervezed? Mikor várható a következő?

Ez még elég képlékeny. ☺ Persze, nem azért mert nem tudom, mit szeretnék, vagy mert egy végeláthatatlan sorozatra készülnék. Pontosan tudom, hol és hogyan ér véget a történet, a legfőbb események és fordulatok is megvannak. Amit még nem látok, hogy ez hány regényre való anyag.

Most épp azon dolgozom, hogy a második rész még idén megjelenhessen. Remélem sikerül összehozni, de ez csak nyáron dől el.

Néhány mondatban elmondanád, miről fog szólni?

Nem tehetem. ☺ Az első részben a főszereplők egy isten után nyomoznak, az ő leleplezése a történet csúcspontja, és mivel a második rész közvetlen az első folytatása, ahhoz, hogy beszélhessek róla, meg kellene neveznem ezt az istent. El sem tudok képzelni nagyobb poéngyilkosságot. ☺

Annyit elárulhatok, hogy a legfontosabb szereplők, köztük sokak kedvence, a Kéer is visszatér majd.

Ha meghívhatnál kávézni egy görög istent, ki lenne az? Miről kérdeznéd? ☺

Aphrodité biztos jó társaság lenne… ☺ De talán nem ilyen fősodorbeli istent választanék. Az Olimposz legyőzése történetek írása közben elég mélyre ástam magam a mitológiában, és számos kevésbé ismert vagy méltánytalanul elhanyagolt istennel ismerkedtem meg. Az egyik kedvencem Nüx, az éjszaka istennője, aki az Ős-Khaoszból származik, és maga is számtalan sötét gyermeket szült, akik magukban rejtik az élet és a halál titkait, például Kharónt, az alvilág  révészét, a halálisten Thanatoszt, a Moirákat, a Kéereket, Eriszt, a viszály istennőjét, Nemeziszt és a sort még hosszan lehetne folytatni. Homérosz szerint hatalmasabb a többi istennél, de csak ritkán avatkozik a dolgaikba.

Szóval őt hívnám el, és elsőként azt kérdezném, hogy miért fogadta el a meghívásom? ☺ De Nüx olyan ősi és annyi titok birtokában van, hogy azt hiszem, bőven lenne miről beszélgetni a továbbiakban. Abban viszont nem hiszek, hogy válaszolna is. ☺

A könyv borítója a Te elképzeléseid szerint, Nagy Gergely festménye alapján készült. Mesélj erről a folyamatról! Milyen koncepcióid voltak a borítóról?

Egyetlen ötletem volt, ebből egyetlen vázlat készült, majd a kész borító szerencsére elnyerte Katona Ildikó, a kiadóvezető tetszését is. A terv az volt, hogy kicsit megidézzük az ókori görög vázafestészet hangulatát, ami narancssárga-fekete színeket használ. Ezért szerepel a borítón egy hatalmas fekete küklopsz, miközben ráborul a lemenő naptól narancs színűvé vált ég.

A másik fontos szempont az volt, hogy a borító ne konkrét akciót ábrázoljon, a szereplők mégis dinamikusnak tűnjenek, ne csak mozdulatlan báboknak, akiket épp odatettek. Illetve, mivel a történet a görög mitológiára épül, elkerülhetetlen, hogy az olvasók összehasonlítsák a nemzetközi sikerű Percy Jackson sorozattal. Ezért szerettem volna, ha már a borító is felveszi a versenyt a Percy-sorozat borítóival. Úgy érzem, ez sikerült is.

Ez a sorozat a görög mitológia világára épít. Milyen más témák érdekelnek még, amelyekről a jövőben írni szeretnél?

Hosszú távon szeretnék berendezkedni az ifjúsági irodalomban, azonban belül is az urban fantasyben, ami szerintem idővel elkerülhetetlenül magával hozza, hogy foglalkozom majd az iskolai atrocitásokkal, bántalmazásokkal, és egyéb, a célközönségemet érintő problémákkal.

De érdekes lenne egy olyan romantikus szállal átszőtt urban fantasyt írni, amiben a szerelem nem söpör el mindent, a szenvedélyek nem perzselnek, hanem realisztikusan mutatná be, hogy tizenévesen milyen nehéz ismerkedni, próbálkozni, mennyi félelemmel jár megszólítani valakit, ráadásul, össze sem jön mindig. Igen, egy ilyesmi ötlet érlelődik a fejemben, de hogy lesz-e belőle valami, azt sohasem lehet tudni. Ha csak azokat a regényötleteket írnám meg, amikhez az előző években jegyzeteket készítettem, évtizedekre elég írni valóm lenne. Persze ezek az ötletek mindig cserélődnek, mert az ember gyakran elveszti az érdeklődését egy-egy korábbi kedves téma iránt, más esetben pedig hosszú éveken át dédelgeti azokat. Nekem is van olyan regénytervem, amire egyszerűen nem érzem késznek magam, hiába jegyzetelek már öt éve hozzá.

Szereted a képregényeket is. Mennyire hat a történeteidre ez a világ?

Ez egy jó kérdés. Hat éves koromtól olvasok képregényeket, lényegében akkor voltam gyerek, amikor az amerikai szuperhősképregények hódítani kezdtek Magyarországon, de még nem igazán gondolkodtam ezen. Több ezer képregény van már mögöttem, és kizárt, hogy ez ne legyen hatással az írói stílusomra. Úgyhogy, ha mégis mondanom kellene valamit, ami ebből a műfajból ragadt rám, akkor talán az, hogy a történeteim tempósak, dinamikusak és nem szeretem húzni az időt.

Ki tervezte a blogod háttérképét? Miért pont ezt választottad?

Szintén Nagy Gergely. Csakúgy, mint a facebook borítóképemet. Nagyon kedvelem a munkáit. Ő az a rajzoló, akinek ha elmondom, mit szeretnék, szinte látja a fejemben lévő képet, és képes is arra, hogy megalkossa.

A borító és a facebook borítókép is egy-egy mozgalmas jelenetet ábrázol, a blogon viszont szerettem volna egy kis nyugalmat, ezért egy békés táborozást találtam ki. A legfontosabb szempont mégis az volt, hogy végre a Kéerről is készüljön rajz. Őt nem nevezném főszereplőnek (habár vannak saját fejezetei), de több, mint egy mellékszereplő, és végig a három halandó főszereplő mellett van. Kijárt neki, hogy őt is megörökítsük. ☺

A kedvenc könyved a ,,Száz év magány”. Elárulod, miért? ☺

A ,,Száz év magány” nekem nem egy történet, hanem A Történet, azon belül pedig még ezer másik történet is. Hihetetlen, hogy Márquez szinte minden megemlített szereplőnek sorsot fest, és ehhez elég neki akár néhány mondat, vagy bekezdés is.

A Buendíák magánya, és az, ahogy az életük nemzedékeken át körbe-körbe forog, letaglózó. Nincs még egy ilyen család, akinek ennyi lehetősége lett volna a boldogságra, mégis mind magányosan és elidegenedve végzik.

Még soha nem találkoztam olyan regénnyel, amiből ennyire áradna a hangulat. A színek, a szagok, a dzsungelmélyi kis falu fülledtsége, mind élő és beszippant. Leginkább mégis a mágikus realizmusával nem tudok betelni. Nem hiába tartják a stílus legjobbjának. Az emberben fel sem merül, hogy rákérdezzen, miként lehetséges, hogy szép Remedios egyik nap felszáll az égbe és soha nem tér vissza, hogy Rebeka halott szüleinek folyton kotyognak a csontjai, hogy van egy szoba, ahol megállt az idő és a sort még hosszan lehetne folytatni. Ezek annyira belesimulnak a történetbe, hogy az olvasó talán azt is elhiszi, hogy ez akár az ő életében is megtörténhetne. Nincs kérdés, nincs válasz, csak a realista csodák, mintha egy realista isten szeretett volna elmesélni nekünk egy képtelen történetet.

Olvastunk: Öld meg Jana Robinst! (Ellopott élet 1.)

Demi Kirschner regénye szintén egy Aranymosás Pályázat nyertes mű, és nagyon kíváncsi voltam rá. Úgy gondolom, ez a regény a hibáival együtt is egy olyan alkotás, ami külföldön is megállná a helyét. Ettől függetlenül be kell vallanom, hogy az én ízlésemnek valahogy túlságosan lányos volt, ám a célközönségnek nem igazán lehet panasza, minden van itt, amiért szeretik a misztikus-romantikus történeteket. ☺

Elhiszem, hogy a fiatalok lányok az olyan mondatok olvastán, mint „…mosolyodott el Oliver, és olyan nézést produkált, amit jobb helyeken egyszerűen betiltanak, mert életveszélyesen helyes”, nem hallják, amint egy szöget vernek a koporsójukba. Elhiszem. (Csak érdekességképpen, ez nem is olyan hamvába holt öltet, Szaúd Arábiában valóban előfordult hasonló eset. ☺)

Viccet félre téve, ezzel azt akartam bevezetni, hogy a történet inkább romantikus, semmint misztikus. Tapasztalataim szerint e műfaj kedvelői valóban inkább a kibontakozó szerelemre kíváncsiak. Ebben a regényben ennek a szálnak a lényege: Jana és egy Oliver Deaton nevű fiú egymásba szeret, míg Jana gyerekkori barátja, Griffin Wymar szintén szerelmes a lányba. És senkinek sem kell megijedni: mind a két fiú nagyon jóképű (részletesen róluk lejjebb).☺

A szex is helyet kap a történetben, nem túl tolakodóan, de nem is csak egy-két szó erejéig.  Ami furcsa egy ilyen szinte állandóan jelenlévő, a történetet átható szexualitás mellett, hogy mindenki irulva-pirulva, virágnyelven beszél erről a témáról. Ezzel valójában nincs baj, de egy helyen azért nagyon megütköztem: Jana gondol arra, hogy „amikor pedig a fiú bevallotta, hogy épp olyan tapasztalatlan és tiszta, mint ő…”. Ezzel a gondolatkörrel azért kell vigyázni, mert a másik fele az, hogy aki tapasztalt, az tisztátalan, és nem hinném, hogy a dolog ilyen egyszerű lenne.

A misztikus szál elég érdekesnek ígérkezett, és épp ezért sajnálom, hogy szinte teljesen háttérbe szorult, nem alkottak egységes egészet a sok csókkal és „odáig vagyok érted”-del. A történet szerint több értelmes faj él még az emberek mellett. Ilyenek például a zerkanok, akik állati jegyeket hordoznak magukon, és vigyáznak a rendtagok gyerekeire; vagy a sikoltók, a vak és néma asszonyok, akik eredetileg megjósolták a jövőt, manapság azonban már csak afféle bejárónőként alkalmazzák őket. Róluk azonban az emberek jelentős része nem tud.

Az emberek és ezen lények mindegyike rendelkezik sorskulccsal, ám csak a Claviatus Rend tagjai ismerhetik meg a sajátjukét (Jana családja is a Rendbe tartozik). Jana azonban nem tud minderről, csak később ismerkedik meg ezzel a világgal, és saját kulcsával. Míg a Rend azon igyekszik, hogy mindenki beteljesítse a sorsát, a Constitutio, egy másik rend, épp azt szeretné elérni, hogy azok, akiknek valami szörnyűség áll a kulcsában, ne tudják mindazt véghezvinni.

A sors, a sors megváltoztatása, vagy a kérdés, hogy egyáltalán megáltozthatható-e, mindig érdekes téma, ám ettől ez a történet nem tűnik elcsépeltnek. Viszont úgy gondolom, hogy többet is ki lehetett volna hozni ebből, bár úgy sejtem, a regény folytatásában ez majd megvalósul. ☺

A történet leggyengébb összetevője maga Jana Robins. Gyakran fordul elő ebben a zsánerben, hogy a főhősnőnek nincs „valódi” személyisége, így bárki bele tudja képzelni magát a helyébe. Itt nem is ez a legnagyobb gond, hanem hogy másnak kellene látnunk őt, mint amilyen valójában a tettei és gondolatai alapján. Több olyan dolog is előfordult vele kapcsolatban, ami végül igazán ellenszenvessé tette, hiába próbáltam eleinte kibúvókat keresni neki. Az apja felhívja, háttérben sikolyok, kiabálás, végül meg is szakad a vonal, Jana pedig elintézi annyival, hogy apa biztos utazik vagy moziban van, majd monologizál egyet a magányáról. Nem baj, talán csak én vagyok túl aggodalmaskodó.

A lány legjobb, és egyetlen barátja Griffin, aki elrabolja őt, valahogy egy másik országba viszi. Amikor Jana ezt megtudja, természetesen megijed. Amikor pedig a fiú elmegy, és még az ajtót is nyitva hagyja neki, mert azt állítja, bízik Janában, a lány megszökik. Pénz, iratok és mobil nélkül egy olyan országban, ahol nem tudja megértetni magát, mert nem ismeri a nyelvet. Persze, szegény kislány pánikba esett, egyértelmű, hogy így viselkedett.

Hamar megtalálja őt az ellenség: egy Virginia nevű nő elrabolja, és cseppet sem bánik finoman vele. Jana riadt kislányként meg sem mer moccanni, nem ellenkezik – ez teljesen hihető. De miért kellett épp akkor vadmacskává válnia, amikor megmenteni akarják? Itt egyszerűen feladtam, és végre bevallottam magamnak: Jana karaktere sajnos számomra meglehetősen antipatikus.

Jana a mentőakció után kerül a Rend főhadiszállására. Itt megismerkedik az új lényekkel, a Rend műkődésével, a sorskulcsokkal és hát ugye ott vannak kínzásának kellemetlen emlékei is. Ám nincs gond. Jana nem csak reziliens, ő „A” reziliens. Gondolatai jobbára csak Oliver körül forognak. Pedig van benne utalás arról, hogy baj történt vele, például megretten, amikor az apja felemeli a hangját. És mégsem. Valahogy mégsem működik igazán. A viselkedése rácáfol, hogy bármi baja lenne.

Jana karaktere nekem nem állt össze egységes egésszé, és ahogy mondtam, nem az a baj vele, hogy olyan, amilyen, hanem hogy mást kellene hinnünk róla. Észrevettem már más regényben is, ahol hasonló a női karakter, hogy az író megpróbálja különféle módszerekkel elhitetni az olvasóval, hogy jófej az a bizonyos szereplő. Ezért más karakterek istenítik, és ezzel el van intézve a dolog. Axon, Oliver Zerkanja elmondja nekünk, hogy Jana okos (és azt is, hogy tiszta...), de ettől én még nem láttam annak. Jana apja sajnálja, hogy megijed a kislánya a hangos szótól, én mégsem vettem észre, hogy valóban gond lenne vele.

Érdekes, hogy Janán kívül kevés női szereplő tűnik fel, akik pedig igen, nem lehetnek vetélytársai a tökéletesnek ábrázolni próbált Janának. Még legjobb barátja is fiú (nekem valahogy nem egészen egyértelmű, miért ilyen magányos Jana, miért csak egyetlen barátja van). Az elején Jana és Griffin elmegy egy buliba, ahol a „többi lány” arról ábrándozik, hogy lelépnek a városból és keresnek egy gazdag férjet. Nekem ez egy picit erőltetett jelentnek tűnt, kizárólag azt a célt szolgálta, hogy lássuk, Jana mennyire más, mint a „tömeg”. 

Arla, a házvezetőnőjük, jófejnek tűnik, ám hamar kilép a történetből. Mellesleg Jana egyszer sem hiányolta, pedig úgy vettem ki az elején, hogy elég közel állnak egymáshoz. Virginia egy (egyébként igen érdekes) negatív karakter. Ott van még Oliver húga, Kathy, akivel szintén nincs különösebb probléma. Viszont számos utalás van a történetben, mely szerint gyanítható, hogy Jana és Kathy között rokoni kapcsolat lehet (hasonlítanak egymásra, mint két tojás), szóval Kathy „normálissága” is mintha csak Jana érdemeit erősítené. Egy kissé elkanyarodok az eredeti témától, de a kettejük közötti hasonlóságra túl sok utalás volt, eredmény nélkül, mert senkinek nem esett le (Axonon kívül.) Ez nem a kíváncsiságomat fokozta, inkább idegesített.

Visszatérve Jana és lányok különbözőségéhez: még azoktól a lányoktól is különb, akik meg sem jelennek a történetben. Kathy említi, hogy Oliver „mindig szép lányokkal barátkozott, de mind buta volt, mint a tök.”

A fiúk karaktere ennél jóval kidolgozottabb, viszont a háromféle „jóképűség” nekem a túlzott szerkesztettség érzetét adja: legyenek benne különböző fiútípusok, hogy aztán az olvasó lánykák kiválogathassák maguknak, melyik tetszik neki.

Griffin csak szimplán jóképű. ☺ Ám nagyon érdekes karakter! Odavan Janáért, és ezért féltékeny Oliverre. A végére mintha már túlzásokba esne a beszólásokkal, és csak azért küldözgetné őket, hogy az olvasó minél többet idegeskedjen, de ez már csak apróság. Néha-néha, csak úgy váratlanul benyög egy kis titkot, hogy legyen valami dráma, de bocsássunk meg neki. ☺

Oliver már különlegesen jóképű a fura vörös hajával. ☺ Szintén odavan Janáért. Sanyarú gyermekkora volt, lehet őt babusgatni, nagyon cuki, és igazi vad oroszlánként harcol az ő szerelméért. 

Clifford fehér-szőke hajú, kissé lányos. Éééés: odavan Janáért (déjá vum van, írtam már ilyet? ☺), bár ő csak azért, mert a lány zerkanja, és mint védencét kedveli. Ő egy nyúl-zerkan, kissé félős.

A mellékszereplők pedig tényleg vérbeli, valódi karakterek, és amiért a legcsodálatosabbak: hogy valóban a történet részei. Ilyen például Virginia, a titokzatos kém, Oliver anyja. Érdekesnek tűnt a motivációja, hogy mi hajta őt valójában, valamint a fiával való kapcsolata is remekül kidolgozott. Vagy Mr. Loran, a Rend egy magas rangú tagja a furcsa babaházával. Ez a babaház fogott meg engem, amikor először találkoztam ezzel a történettel. ☺  De még Oliver zerkanját, Axont is ide tudom sorolni. Remélem, hogy folytatásban esetleg nagyobb szerepet is kapnak (főleg Mr. Loran és a babaháza ☺), mert kíváncsi vagyok rájuk.

Sokat gondolkoztam azon, miért lett Jana karaktere olyan, hogy egyszerűen nem tudom elhinni a reakcióit, a viselkedését. A regény 416 oldal, úgyhogy bőven lett volna idő arra, hogy szépen előjöjjön a személyisége. És mégsem. Mintha a regény túl sokat akarna megmutatni, ám a részletek csak elfedik egymást, és egyiket sem lehet tisztán látni. Több szempontkarakter is felbukkan. Amikor a szempontkarakterek (többnyire Jana, Griffin és Oliver) együtt szerepelnek a jelenetben, ugrálunk a szemszögek között, és néha nem egészen világos, hogy az adott történést miért pont azon karakter szemén át látjuk. Ez szerintem egy kicsit eltávolította a karaktereket, Janát, és valahogy nem éreztem a regény hangulatát.

Bár úgy tűnik, nagyon elégedetlen vagyok a regénnnyel, valójában olvastatta magát a szöveg, és a kötet utolsó negyedétől már letenni sem tudtam a könyvet, annyira izgalmas volt.  Ahogy mondtam, a stílus kedvelői mindent megtalálhatnak benne, amiért szerethetik a könyvet. Szóval, misztikus-romantikus YA-rajongó lányok, irány a könyvesbolt! ☺

-S.Melinda-

Kérdeztünk: Sass András (Maxin10sity)

Projection mapping - a fényfestők különleges világa, ahol a 3D vetítes és a zene találkozik egymással. Ilyen projection mapping cég a magyar Maxin10sity is, amely már nemzetközi hírnévre tett szert. Ezen a héten a cég kreatív igazgatójával, Sass Andrással beszélgettünk.

A ,,Maxin10sity” nevű projection mapping cég kreatív igazgatója vagy. Honnan jött a ,,Maxin10sity” elnevezés?

Sokat gondolkodtunk a cégnéven, mivel azt akartuk, hogy szorosan köthető legyen ahhoz a tevékenységhez, amelyet végzünk. Ezért mindenképpen egy a szakmából kölcsönzött kifejezést szerettünk volna használni anélkül, hogy elcsépelt legyen, így az összes olyan név kiesett, amelyben benne van a „Light” szó. A vetítéses produkcióknál kivétel nélkül meghatározó tényező a fényerő, e nélkül ugyanis nem lehet olyan műsort létrehozni, ami jól látszik. Így az egyik brainstorming alkalmával kiindultunk az angol „intensity” (intenzitás) szóból, amelyet tovább fokoztunk a „max” jelzővel, így alakult ki a jelentése a névnek: maximális intenzitás. Hogy jól felismerhető legyen a nevünk, és ne felejtsék el, a nevünkben a „ten” szócskát (angolul tízet jelent) kicseréltük számra. És így született meg a Maxin10sity név.

A projection mapping ,,fényfestészetet” jelent, amely során különböző épületekre, de akár színpadra, autókra, különböző tárgyakra is vetítetek. Ezek közül melyik a legnépszerűbb, melyikre kapjátok alegtöbb megrendelést?

A referenciáink között többnyire épület vetítések vannak, emiatt a legtöbb megrendelésünk szintén épületre szól. De volt már alkalmunk színházi  produkciókban is részt venni, illetve színpadi díszletre vetíteni.

Mi az előnye a 3D vetítésnek a hagyományos 2D vetítéssel szemben? Milyen nehézségek merülhetnek fel egy 3D vetítés során?

A mozigép feltalálása óta létezik 2D vetítés, amelynek során egy vászonra vagy sima falfelületre lehet vetíteni. Ez már annyira a hétköznapjaink részévé vált, hogy különösebben el sem csodálkozunk rajta. Ebből egy kicsit talán 3D mozifilmek zökkentettek ki az embereket, mert 3D teret ad a képi világnak, viszont ehhez szemüvegre van szükség.

A 3D vetítés során egy olyan új fajta élmény jött létre, amelyben nincs semmi csalás. Azok a trükkök, amelyeket a felvételen láthatsz, azok olyanok élőben is. Ezért tud hatalmas élmény lenni, mikor előtted a szemed láttára kel életre egy hatalmas épület, hullik darabokra vagy éppen épül fel.

Éppen ezért, mivel térbeli felületekre vetítünk, nagyon precíz előkészületet és tervezést igényel minden projekt. Mivel szeretünk mély perspektívákat használni, ehhez nagyon meg kell határoznunk, hogy honnan fogja a legtöbb ember nézni a produkciót, hogy a 3D látvány minél jobban érvényesüljön. Nagyon fontos a rendelkezésre álló technika, hogy megfelelő fényerejű és felbontású projektorok álljanak rendelkezésre, illetve a műsor során a környezeti adottságok is ideálisak legyenek. (pl.: épületvetítés esetén  környező köztéri világítás kikapcsolása)

Egy 5-10 perces vetítés több ember több hónapon át tartó, összehangolt munkáját igényli. Hogy készül egy ilyen ,,mapping”? Hogyan dolgozzátok ki a műsor elemeit?

Ez minden projektnél egyedi. Attól függ mi a cél, amelyet meg akarunk valósítani, mindig azt a módszer választjuk, ami a legjobban segíti a végső cél elérését.

Egy épület vetítés készítésénél először szükség van egy nagyon pontos és részletes 3D modell elkészítésére. Ez történhet fényképek, tervrajzok alapján is, egy bizonyos méreten túl viszont laser scan-t szoktunk használni. Ez egy pont felhőt készít az épületről és az alapján készül el a végleges modell. Ezzel párhuzamosan elindul a kreatív koncepció kidolgozása a megrendelővel közösen, amely alapján készül egy storyboard. Következő kulcslépés a zene kiválasztása/készítése, mivel a produkcióink egy lelke a zene, erre nagyon odafigyelünk. Ezek után a lépések után lehet ténylegesen elkezdeni készíteni az egyes jeleneteket, amelyekből a végére összeáll kész produkció.

Berlintől Prágán át Moszkváig több történelmi épületre is vetítettek már. Ilyenkor figyelembe veszitek az ország vagy az épület funckióját, történelmi hátterét vagy ilyenkor csak építészeti szempontok számítanak?

Elsősorban a megrendelői igényeknek próbálunk megfelelni, de szerencsére sokan szeretik a stílusunkat, emiatt többször kapunk szabad kezet. Ezekben az esetekben mindig figyelembe vesszük a helyi ízlést, hangzás világot a zenéhez, színek használatát és a stílust is. Próbálunk olyan elemeket bele csempészni a művekbe, amelyektől az emberek kicsit a sajátjuknak érezhetik műsort.

A vetítésekhez zene is társul, sőt, a karlsruhe-i projektnél úgy irattátok meg a zenét. Milyen szempontokat vesztek figyelembe a zene kiválasztásánál?

A zenének mindig olyat keresünk vagy iratunk, amely önmagába is működőképes, nem csak képpel együtt. A populáris vonalat kerüljük, így igyekszünk egyedibb, kevésbé kommersz hangzásvilágot nyújtani. Nagyon fontos egy zenénél a megfelelő dinamika, elég változatos legyen és izgalmas.

2014-ben a bukaresti parlamentre vetítettek, a város 555. évfordulója alkalmából. Ezzel a projekttel megdöntöttétek a videomapping világrekordját: a világ legnagyobb videomapping vetítése középületen. Mesélnél erről a projektről?

Ez így önmagában sajnos nem teljesen igaz. Ha a megvetített felület méretét nézzük, akkor Moszkvában már volt egy nagyobb vetítés. Abban a tekintetben, hogy 104 projektor vetített egy időben egy épületre, úgy tényleg Bukarest volt akkor legnagyobb.

Sok szempontból érdekes és óriási kihívás volt. Érdekessége az épületnek, hogy a második legnagyobb adminisztratív épület a Pentagon után. A mi feladatunk a főhomlokzat megvetítése volt, amely 270 m széles, 86 m magas, így nagyjából 23000 m²-es felületet kellet bevetíteni. A hatalmas méret magával hordozza azt is, hogy rendkívül magas felbontású animációt kell készíteni, hogy az épület falán is részlet gazdag képet láthassunk és ne gigantikus pixeleket. Így igazából akkora méretű és felbontású animációval kellett dolgoznunk, hogy ha azt az ember boltban is kapható nagy felbontású (FULL HD 1920x1080) tévén(tévéken) szeretné megnézni, akkor 8db-ra lenne szüksége.

A show megvalósításához 104 db 20K Ansi Lumen fényerejű magas felbontású projektorra volt szükség. Erre egy elég komplex hálózatot alakítottak ki, amelynek az összerakására a technikai csapatnak egy hétre volt szüksége.

A rendezvényre nem mi voltunk az egyetlen csapat, akik produkciót készítettek, ott volt még velünk további a négy csapat is: The Macula (CZ), Damien Fontaine (FR), SiedemZero (PL), Les Alteiers Nomad (RO). Ugyanakkor mi voltunk a rendezvény Art Kurátora, így mi választottuk az előbb felsorolt 4 csapatot is, valamint felügyeltük az összes animáció készülését.

2014-ben az iMapp 555 hatalmas siker lett, így város úgy döntött, hogy 2015-ben is megrendezi, ahol saját műsort ugyan nem készítettünk, de újra mi voltunk a rendezvény Art Kurátora.

Dolgoztok együtt tánccsoportokkal is. Mennyivel más módszereket, technikákat kell követnetek náluk?

Mindegyik tánc show a maga szempontjából egyedi és önmagában is jól működik, akár vetítünk mögé, akár nem.

Melyik volt a legelső munkátok? Hogy látjátok ezt ma? Mit tanultatok belőle?

Mindannyiunknak voltak korábbi munkái, de Maxin10sity-kén az első munkánk, amit elkészítettünk, az a Chartres en lumières 2014 versenyre készül pályamű volt, a "Hanté". Bár ez volt az első, amelyet elkészítettünk, ez csak hetekkel később került bemutatásra, amellyel egyébként első helyezést értünk el. A Bukarest 555-öt a Hanté után készítettük, de el előbb lett bemutatva. 

Több nemzetközi díjat is elnyertetek az évek során. Melyekre vagytok a legbüszkébbek?

Természetesen mindegyikre, hiszen minden egyes díj megszerzéséhez más és más kihívásokkal néztünk szembe, ezért mindegyik díjat egy fajta diadalként élhettünk meg.

Mik a terveitek erre az évre? Van-e olyan felület – a világon bárhol –, amelyre nagyon szeretnétek vetíteni?

Nagyon sok tervünk van erre az évre, sőt már a 2017-es programnaptárunk is telik, ezek közül sok már előkészületi fázisban van, de sajnos egyelőre ezeket a projekteket még titok övezi, így ezekről nem mesélhetek.

Egyik személyes nagy álmom, hogy a magyar parlamentet is bevetíthessük.

A Maxin10sity elérhető a www.maxin10sity.com oldalon, a Facebookon, a Youtube-on  és a Twitteren is.