Egy hűvös, novemberi csütörtök estén végigsétáltunk Budapest
sötét utcáin, hogy aztán este hat órára betérjünk egy kávézóba, ahol vérszomjas
macskák üdvözöltek és nyávogva adták tudtunkra, hogy itt bizony mi leszünk a vacsora.
És akkor váratlanul megszólaltak, vicsorogva, nyáltól csöpögő, éhes szájjal. De
emberi hangon. Igen, kiderült, hogy tudnak beszélni! És akkor tűnt fel, hogy
emberi ruhát hordanak.
Viccet félretéve, nézzük meg, mi történt valójában. 🙂
