Sam Taylor regénye már egy jó ideje a polcomon állt, mégis
halogattam az olvasását. Nem volt rá különösebb okom, csak nem voltam
„ifjúsági-regény” hangulatban. 😊 Most már persze tudom, hogy nem is kellett volna hozzá, ugyanis az Erdő
Köztársaság a maga nyersességével és vadságával cseppet sem egy megszokott
ifjúsági regény.
Egyetértesz a francia forradalom eszméivel? Vágyódsz a természetbe, kedveled
a szabad fürdőzést? Szívesen megtanulnál egy új, mesterséges nyelvet?
Csábít a vadászat és a nyaktiló?
Nos, akkor semmiképpen sem ajánlom úticélnak a francia Erdő
Köztarsaságot – inkább olvass róla, ha nem egy guillotine alatt teszed, még
biztonságos is. 😉
A történetet Michael meséli el
nekünk, aki épp elballagott az általános iskolából. Néhány évvel idősebb
bátyja, Louis és annak barátja, Alex, elhatározzák, hogy elhagyják a felnőttek
álságos világát, hogy létrehozzák saját köztársaságukat a természetben. Michael
és Alex testvére, Isobel is velük tart.
A karakterek mind megelevenednek
előttünk, és közülük számomra az álmodozó(nak tűnő) Michael a legérdekesebb; de
Louis vonzalma a francia forradalomhoz, vagy Isobel hiúsága is remekül
megjelenik. A vadászni szerető Alex kissé háttérbe szorult, egy kicsit nagyobb
szerepet is kaphatott volna, hogy a végén a választása érthetőbb legyen – ám
ezt bocsánatos bűnnek tartom.
Mégpedig azért, mert a történet
felépítése, az elbeszélés módja véleményem szerint valami zseniális. 😊 Az szinte csak mellékes,
hogy kezdettől fogva leköti az olvasót, hogy a szereplőkben mindvégig
érzékelhető egyfajta állati vadság – de ami szerintem a legfantasztikusabb a
könyvben, hogy sok mindent NEM tudunk biztosan.
A sejtetés ugyanis végigvonul az
egész művön. Már az elején sem tudjuk meg pontosan, mi történt Michaelék
szüleivel, és a szereplőkkel kapcsolatban vannak titokzatos motívumok, pl. hogy
Alex esetleg homoszexuális. Ez persze nem derül ki egyértelműen, mint ahogy
nagyon sok minden más sem, ami nekem kimondottan tetszett. Sejtjük, persze,
hogy miről lehet szó – és ez épp elég.
Ami viszont egyértelműen kiderül,
hogy nem eszmék és államok az ember ellenségei, hanem az emberben rejlő gonosz.
Nem árulok el nagy titkot, ha
elmondom, nem egy kedves, könnyed nyári kalandról olvashatunk. Így inkább a
„durvább” vonalat kedvelőknek ajánlom, nem fognak csalódni.
Gondolatok a fiókból:
Imádom a rejtélyes eseteket, épp
ezért tetszett annyira, hogy ebben a regényben ennyire titkolózott az író. 😊 Így megosztom veletek
kedvenc talányos történetemet, amiben csak sejthetjük, hogy mi történt
pontosan: ez pedig a Thaman Shud
(vagy Somerton man) esete.
 |
| (http://www.dailymail.co.uk) |
1948. decemberében, az
ausztráliai Somerton beachen egy halott férfit találtak. Egy cigaretta volt a
füle mögött, egy pedig a szájában. A ruháiból eltávolították a címkéket. Cipője
tiszta volt. Később a bőröndjét is előkerült, címke nélkül. A zsebébe varrva
pedig egy cédula árválkodott, Thamam Shud felirattal. A perzsa szavak
jelentése: „vége” vagy „bevégeztetett”. Azt a kötetet is megtalálták, amiből
ezt a két szót kitépték (Omar Khayyam: Rubaya). A könyvben pedig egy ötsoros
kód lapult.
A nyomok elvezettek egy ápolónőhöz,
ám az ő segítségével sem sikerült azonosítani a férfit (bár felmerült a gyanú,
hogy a nő többet tud, mint amennyit elárult).
Somerton man még ma is csak „A
Somerton man”, ugyanis azóta sem azonosították, mint ahogy a halála
körülményeire és halálának okára sem derült fény. Gyanítják, hogy kém lehetett
– de talán sosem fog kiderülni, hogy mi az igazság.
Talán Stephen King is hallhatott
erről az esetről, mert A coloradói
kölyök című kisregényében hasonló eset kerül terítékre. Mellesleg az írótól
ez az egyik kedvenc könyvem – éppen azért, mert maga a rejtély a főszereplő
benne.
Források:
kripto.blog.hu
bizzarium.com
-S.Melinda-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése