Dániel András: A világ első kuflizenekara

Nem gondoltuk volna, hogy eljön az a nap, amikor a kuflikat ,,lecsillagozzuk'', de megtörtént. Amennyire vártuk az új könyvet, akkora csalódás lett. Az illusztrációk, az oda beszúrt megjegyzések hozták a szokásos színvonalat, de a mesékből most hiányzott az a plusz, ami miatt a kuflik kuflik. 

A befalazott ajtó mögött - Coraline könyvajánló

Neil Gaiman történetével első körben a Coraline és a titkos ajtó c. bábfilmben találkoztam. Akkor még nem is tudtam, hogy ez a különleges mese egy könyv alapján készült, aztán persze alig vártam, hogy elolvashassam. Mégis csak most, hogy az Agave Könyveknél újra megjelent, jutottam el odáig, hogy belevessem magam.

Dániel András: És most elmondom, hogyan lifteztem

Nem vagyok nagy rajongója a lifteknek, de ha egy olyanba szállhatnék be, mint amilyet Dániel András teremtett, valószínűleg állandóan azt használnám. Alig várnám, hogy a falra kihelyezett, állandóan változó feliratokat olvashassam (pl. ,,A liftről mesét írni szigorúan tilos és életveszélyes!") vagy a furcsa, liftet használókkal találkozhassak (pl. Doktor Tsontfogászy Kazuárddal). 

Legendák a Pannónia gőzhajó fedélzetéről - interjú Szimonidesz Hajnalkával

Egy évvel ezelőtt jelent meg Fodor Veronika ,,Legendák a Pannónia gőzhajó fedélzetéről” c. könyve, amely Anton Aulinger legendagyűjtő 12 történetét öleli fel. Anton, cserébe az utazásért és az ellátásért elmeséli a hajóslegénynek, Leopold Edelmannak és a hajó kapitányának a legendákat. Ezek nem akármilyen történetek, hiszen többek között megismerkedhetünk az élőkép vetítés, a mechanikus ember és egy különleges varázsnyomda legendájával. A kötet érdekessége, hogy minden fejezet után egy szókincstárat találunk, amely megmagyarázza a fejezetben felbukkanó kevésbé ismert szavakat, kifejezéseket. A könyvből az is kiderül, miért volt szüksége Antonnak ezekre a legendákra, és eléri-e célját az út végén.

A kötet Szimonidesz Hajnalka gyönyörű illusztrációival jelent meg, az alábbiakban vele olvashattok egy interjút.

A hazavezető út minden reggel egyre hosszabb - könyvajánló

Fredrik Backman kisregénye az egyik legcsodálatosabb történet, amit az utóbbi időben olvastam. (A többi pedig Az ember, akit Ove-nak hívnak, valamint A nagymamám azt üzeni, bocs, amelyek szintén Backman művei, és ezek is igazi kedvesen szomorkás, szívet melengető olvasmányok. 😊) A kötetben egy idős férfit ismerhetünk meg, akinek azzal kell szembesülnie, hogy az emlékei lassan szétgurulnak, és ezért a világa minden nap egyre kisebb és kisebb lesz.

Nagyapó azonban nem marad egyedül ebben a szűkülő térben. Noah, imádott unokája ott van vele, hogy hallgassa őt és emlékezzen helyette; valamint a fia, Ted is segít az ápolásában.

Ez a néhány oldal az élet története: amikor a halál közeledtével, egy betegség felbukkanásával a legfontosabb dolgokat veszíti el Nagyapó, amelyeket születésétől kezdve gyűjtögetett – az emlékeit. Az író igazán megrázóan adja át annak az élményét, hogy valaki így veszíti el önmaga kicsi darabkáit, és ráadásul tudatában is van annak, hogy elveszít valamit, még ha sokszor azt sem tudja, mi az. Mégis egy szép gondolatokkal és érzésekkel teli regény, mert Nagyapónak ezt nem kell egyedül átélnie, és bár a fiának és az unokájának is nehéz, igazi türelemmel és szeretettel viselik gondját neki. 

Nem kérdés, hogy ezt a regényt mindenkinek ajánlom, mert olyasmivel foglalkozik csodálatos képekkel és tanulságosan, melynek előbb-utóbb, ha nem is pontosan ilyen formában, de mindannyian részesei leszünk.

 

(Josephine Wall)

-S.Melinda-

Lesi Zoltán: Karton és Matild - A zombimentők

Nem tartozom a zombirajongók közé, így meglepő lehet, hogy mit keres ez a mesekönyv az oldalunkon,  de a kötet a moly.hu-n futó Merítés díj (ifjúsági kategória) kapcsán került a kezembe.

Sajnos a mese elolvasása után sem kerültek a zombik a kedvenceim közé, függetlenül attól, hogy a könyvben felbukkanó példányok kistermetűek és barátságosak.