A sárkány almába harapott - Norbert Winney interjú

Régóta írsz, novelláid több antológiában is szerepelnek. Ezek milyen típusú történetek?

Alapvetően fantasy és sci-fi, de ezeken belül, pont azért, mert régóta írok, többfelé irányt is kipróbáltam. Akadnak vicces, akadnak elgondolkodtató, és akadnak komor hangulatú történeteim is. Ami közös volt bennük, hogy mindegyiknél úgy éreztem, újat tudok mondani és adni, vagy legalább új szemszögből tudok megmutatni valamit. Arra sosem éreztem késztetést, hogy csupán mennyiségileg növeljem az emberiség olvasmánykészletét, mindig volt valami belső motivációm az írással.

De blogoltam is, újságcikkeket is írtam… szóval sok minden szárad már a tollamon.

Tim Morgannal írtatok egy humoros fantasyt, a ,,Manonymust”, amely a gennymanókról szól. Honnan jött ez az ötlet? Hogy zajlott a közös írás folyamata?

Honnan jött az ötlet, hogy közösen írjunk? Timmel egy pályázat kapcsán kezdtünk levelezni, ahol ő második lett, én pedig harmadik. Ő írt nekem, hogy gratuláljon a novellámhoz, mert tetszett neki. Nekem akkorra már jó néhány írásom megjelent, Tim pedig csak álmodozott erről. Javasoltam neki, hogy írjunk együtt, így társszerzőként ő is megjelenhet.

Honnan jött az ötlet, hogy gennymanókról írjunk? A gennymanók a Káosz világának létező, ám méltatlanul alulfoglalkoztatott faja. Olvasva róluk számtalan humorforrás jutott eszembe… és mivel villanásnyi időre már szerepeltek egy korábbi novellámban, arra gondoltam, jó ötlet lenne tovább szőni az ott szereplő névtelen manócskák történetét.

Eleinte novellában gondolkodtunk, majd, amikor az elkészült, és egy ideig nem jelent meg, felvetettem, hogy írjuk tovább regénnyé. Eleinte az volt a terv, hogy én leszállítom a karaktereket és a történet vázlatát, Tim pedig ez alapján megírja a szöveget, de ezt azért én még átgyúrtam, és a könyv második felét is jórészt én írtam.

A május 16-án megjelenő „Sárkányok, farkasok és almák” egy ifjúsági fantasy történet, meseelemmekkel teleszőve. Kiknek ajánlanád ezt a regényt?

Mindenkinek. :) 

Leginkább persze azoknak, akik unják a sablonokat, unják a fantáziátlanságot, és szívesen kalandoznának egy eredeti ötletekben gazdag világon. Azoknak, akik szeretik, ha az ismerős motívumokat valaki eddig ismeretlen szemszögből mutatja meg nekik.

A fantasy műfaj iránti rajongás nem elvárás; történeteim sosem azt ecsetelik, hogy a barbár a kétkezes kardjával hogyan csapja le az arra járó orkok fejét. Loson semmilyen szempontból sem sablonos hős, olyasvalaki, aki az eszével, ügyességével és a talpraesettségével oldja meg a problémáit. Még csak kardja sincs.

Tervezel folytatást?

Igen; ha minden jól megy, a második kötet még idén megjelenik, három újabb résszel. Az egyik annyira friss lesz, hogy éppen most írom…

A 13 éves Loson történetével részt vettél az Aranymosás pályázaton is. Mit tanultál azalatt a néhány hónap alatt? Megfogadtál valamit a hozzászólásokból, amiket az olvasóktól kaptál?

Röviden: semmit. A pályázat bíráitól összesen 4 szót kaptam visszajelzésként, ebből nem lehetett tanulni. A hozzászólók véleményét szívesen fogadtam – főleg, mert alapvetően pozitívak voltak –, de meg kell tanulni helyükön kezelni a magánvéleményeket. Nekem is megvan a sajátom, és az én műveimben azt szeretném érvényesíteni. Természetesen nyitott vagyok a véleményekre, és megfontolom őket, azt azonban nem ígérem, hogy maradéktalanul meg is fogadom őket. Elég régóta írok már, nem is teljesen eredménytelenül: elég jól tudom, mit és hogyan akarok. Ha pedig elbizonytalanodom – mert előfordul –, olyanok véleményét kérem ki, akiket ismerek, akiknek adok a véleményére.

A rajzolás, a grafika is érdekel. Milyen technikákat alkalmazol? Milyen témák állnak hozzád közel?

Vegyes technikát használok: ceruzarajz, vízfestés, olajpasztell, digitális festés, fotóalapok felhasználása – mind szerepel a repertoáromban. Sok könyvborítót készítettem, és a fent felsoroltak mindegyikét alkalmaztam egy-egy képemnél (ha nem is mindnél az összest). Fekete-fehér illusztrációt is készítettem tonnaszám, ezek ceruzarajz+filc, vagy újabban ceruzarajz+digitális rajz kombinációval készülnek.

Te készítetted a „Sárkányok, farkasok és almák” borítótervét. Milyen elképzeléseid voltak?

Szerettem volna elrugaszkodni a hagyományos fantasy borítók világától, már csak azért is, mert ez a könyvem nem (csak) a fantasy rajongóknak íródott. Azt szerettem volna, hogy az is kíváncsian vegye kézbe, aki kedveli a fantasyt, és az is, aki még nemigen olvasott ilyesmit. Azt szerettem volna, hogy legyen benne ötlet, hogy eredeti, egyéni és egyedi legyen, és annyira szembetűnő, hogy szinte leugorjon a polcról.

Földi Andi nagyon jó munkát végzett az elképzeléseim alapján. A kötet facebook oldalára egyébként hamarosan kiteszek egy képgyűjteményt a borító evolúciójáról… szóval érdemes belájkolni.

Írtál egy játékkönyvet  ,,Démonok honában” címmel. Miben különbözik egy hagyományos regény és egy játékkönyv megírása?

Ez már az ötödik játékkönyvem volt – az elsőt még ’92-93 táján írtam, ez nem került kiadásra, bár sokat házaltam vele. Aztán írtam három másikat (Őserők ura, Eleven falak, Fejtörők erdeje), melyek megjelentek nyomtatásban is, és végül ott a Démonok honában, mely weben játszható.

Egy játékkönyv megírása számomra egész más, mint egy novella vagy regény megírása. Itt ténylegesen több verzióját írja meg az ember ugyanannak a történetnek, az irodalmiságnál és a szereplők kidolgozásánál pedig nagyobb hangsúlyt kap a játékélmény és az agyafúrt csapdák, amiket a játékosaim számára tervezek.

Valamikor réges-régen, egy messzi-messzi évezredben írtam néhány szöveges kalandjátékot számítógépre – a lapozgatós játékok írása erre emlékeztetett. Összekötötte a szakmámat, a programozást a hobbijaimmal, az írással és a rajzolással (merthogy a játékkönyveim borítóit és illusztrációit is én rajzoltam).

Démonok honában

Az Amazonon kapható egy angol nyelvű novellád ,,Dragon Job” címmel. Mennyiben különbözik ez a történet a hagyományos ,,a szegény legény megmenti a szép királylányt a gonosz sárkánytól” típusú történetektől? Miért vágtál bele angol nyelvű publikálásba is?

Ha elmondanám, miben különbözik a hagyományos történetektől, lelőném a poént – úgyhogy maradjunk annyiban, hogy egyszer csak olyasmi történik, amire az olvasó nem számít, és a szituáció magával hoz jó néhány poént. Rövid kis novella ez, hirtelen felindulásból íródott kb. egy hétvége alatt. Mellesleg ez volt az, amivel harmadik lettem azon a pályázaton, amin Tim második – továbbgondolva részben ennek köszönhetjük, hogy megszületett a Manonymus.

Az angol nyelvű publikálásba azért vágtam bele, mert egyrészt volt egy barátnőm, aki angoltanárként végzett, és vállalta, hogy lefordítja valamelyik rövidebb novellám, másrészt kíváncsi voltam, mire juthat az ember egy rövid, egydolláros novellával az Amazonon. Hát, semmire. Tudtommal még nem vásárolta meg senki.

Műveidre jellemző a humor. Tervezed, hogy egyszer egy igazán komoly történet írásába is belevágsz? :)

Igen, amint kész az időgépem. Elég előrehaladott állapotban vagyok a masinával, úgyhogy szerintem 2017-ben visszautazok 2008-ba, megírom a Veszett lelkek című dark fantasy regényt, ami aztán a 2013-ban megjelenő Rastith – Egy démonvilág krónikái című antológia gerincét adja majd.

Hoppá, most látom, hogy ez a könyv már ott pihen a polcomon, szóval erős az érzésem, hogy sikerülni fog az időutazás…

Viccet félretéve, írtam már komoly műveket is. Ha minden kedvezően alakul, hamarosan egy történelmi regény is olvasható lesz majd tőlem, az első világháború idejéből… ami azért nem annyira vicces időszak.

Milyen írások hatották rád a leginkább?

Gyerekként Karl May indiántörténetei, a Csillagok háborújának köszönhetően a sci-fi történetek, aztán átnyergeltem a humorra, és faltam Rejtőt, Douglas Adamst és Terry Pratchettet. Az elmúlt évtized felfedezettjei pedig George R. R. Martin, Joe Abercrombie és Christopher Moore.

Az interneten több fényképed is megtalálható különböző országokban tett utazásaidról. Ezeket a tapasztalataidat felhasználod a történeteidben is vagy az utazás inkább egy hobbi a számodra?

Alapvetően hobbi, de az, hogy járom a világot, hogy olyan tapasztalatokat gyűjtök, amiket itthon lehetetlen lenne, szélesítik a perspektívámat és az érdeklődésemet, ez pedig egészen biztosan kihat az írásaimra is. Az utazásaimról szóló blogjaimra egészen biztosan… :)

De Loson egyik történetében (mely majd a második kötetben lesz olvasható) konkrétan felhasználtam egyiptomi benyomásokat, élményeket.

Manonymus borítóterv

Honnan jött az írói álneved? Miért akartál álnevet?

A ’90-es években természetes volt, hogy egy író álnevet választ magának – Leslie L. Lawrence, Vavyan Fable, John Caldwell, Wayne Chapman, annak a kornak a titánjai mind magyarok. Mivel én is akkoriban kezdtem kacérkodni az írással, én is választottam magamnak egyet.

Hogy miért éppen Norbert Winney?

A Norbertet talán nem kell sokat magyarázni – ez a keresztnevem. A Winney pedig becenevem, sokan szólítanak és szólítottak így – kézenfekvő volt ezt választanom.

De hogy honnan jön a Winney, egyelőre maradjon titok. Annyit elárulok, hogy köze van hozzá indiánoknak, nindzsáknak, számítógépeknek és hagymáknak. (Micimackónak viszont szemernyi se.)

Hogy kerültél az Athenaeum Kiadóhoz?

Az Athenaeum 2015-ben kiírt egy pályázatot, afféle írói X-faktort. Szerveztek egy egynapos rendezvényt, amelyre olyan írópalánták jelentkezhettek, akinek lapul legalább egy regény a fiókjukban. Az írók öt percet kaptak, hogy meggyőzzék a zsűrit, művük érdemes a kiadásra – s ha az első körben jól szerepeltek, kaptak még tíz percet. Gondoltam, felszerelkezek egy kevés hamuba’ sült pogácsával, vállamra veszem a batyum, és szerencsét próbálok… és a győztesek egyike lettem.