2017. október 15., vasárnap

Egy country koncert margójára



Azt hiszem, ha megkérdeznénk a magyar embereket, nem túl sok country rajongót találnánk köztük. Sőt, sokakban a country még mindig akként a klasszikus redneck stílusú cowboy zeneként él, amilyet például Johnny Cash, Merle Haggard vagy éppen Alan Jackson játszott (de említhetnénk akár a Rednex Cotton Eye Joe-ját is, bár ez a zenekar azért kilóg a sorból ☺). A mostani népszerű country zenekarok többsége azonban már közel sem azt a stílust képviseli, sokkal inkább egy modernebb vonalat, melyek többségéről, ha nem tudnánk, meg sem mondanánk, hogy country. Mondhatni, elment a poposabb, akár kissé rockos stílus irányába.

Személy szerint nagy rajongója vagyok ennek a zenének, de sajnálatomra ezek a zenekarok, énekesek hazánkba nem jönnek koncertezni, esetleg az Egyesült Királyságba, de azt hiszem, oda sem olyan nagy számban. Épp ezért használtuk ki az alkalmat, amikor nagy kedvencem, Kip Moore október első hetében a Country Music Week keretén belül tett egy négynapos koncerttúrát Birmingham, Manchester, Glasgow és London városaiba. Mi a londonit céloztuk meg az O2 Shepherd’s Bush Empire-ben.


Májusban kezdték el árusítani a belépőket, aminél meglepetésemre már első nap elfogyott minden, viszont mázlink volt, mert napokkal később megnyitottak még néhány helyet az emeleten, így sikerült vennünk két jegyet az első emelet ülő részére. Ez nekem kicsit szívfájdalom volt, mert állójegyet szerettem volna, a színpad előtt tombolni. Milyen már egy koncertet ülve hallgatni? Ráadásul az énekesnek egy hónappal előtte jött ki az új albuma, a Slowheart, ami fantasztikus lett.
Lényeg a lényeg, átugrottunk egy napra Londonba a koncert miatt. A koncertterem teltházas volt (a Shepherd’s Bush Empire 2000 férőhelyes). Egy előfellépőről, Drake White and the Big Fire-ről tudtunk, így meglepetésként ért, hogy előttük is volt még egy, Jillian Jacqueline, akiről ezelőtt mi még csak nem is hallottunk. Mindkét énekes/zenekar jó koncertet adott, kb. fél-fél órában. Aztán következett Kip Moore egy legalább másfél órás előadással (közben az O2-sök már így is többször szóltak neki, hogy jó lenne abbahagyni, mert idő van, zárnának). Mindhárom lemezéről adott elő számokat. A második, Wild Ones című album címadó dalával nyitott és egy, az első albumáról lévővel, a Fly Again-nel zárta a koncertet miután a közönség visszahívta. Persze nem maradhattak el a legújabb slágerei sem, a The Bull, ami egy rendkívül intenzív dal, az egész közönség tombolt rá. Egyik személyes kedvencem, a More Girls Like You, ami jelenleg a Billboard Top100-as country listáján tör felfelé. És persze a Guitar man, amiről elmondhatjuk, hogy az új album talán legjobban várt dala – szerintem minden rajongó évek óta áhítozott, hogy felvételről is hallgathassa végre.


A saját számain kívül előadta a U2-tól az I still haven't found what i'm looking for-t Drake White-tal közösen, valamint a zenekar tagjai is valamennyien elénekelték a refrént. Illetve a most októberben meghalt Tom Petty Learning to fly című számát, amit szólóban gitározott el a színpadon – az ilyen szólóknál a közönség szinte elnémult, ami egészen varázslatos volt. Ráadásul ennél a produkciónál a mikrofonja is leesett, de Kip nagyon lazán vette a gikszert, nem zavart be az előadásba (sikerült is felvennünk az esetet, amit lejjebb megnézhettek).
Közben az ülőhelyünket lecseréltük egy nem hivatalos állóhelyre, mert mint kiderült, egy koncert tényleg nem az igazi ülve. Így közvetlenül oldalról ráláttunk mindenre, mégsem kellett lenn nyomorognunk a tömegben. Szóval tökéletesre sikerült! ☺


A hab a tortán az volt, amikor koncert után közel száz másik rajongóval megvártuk az énekest, aki ahelyett, hogy odaintett és elment volna, mindenkivel készített egy közös fotót, ha már ennyit várakoztunk rá, illetve dedikálta a jegyeket (hozzá kell tenni, hogy ő nagyon közvetlen és jó fej: máskor is adott már extra koncertet az utcán vagy a stage doornál). Ez olyan élmény, hogy még most is alig hiszem el, hogy megtörtént.
Készítettünk néhány pár másodperces videót, amit a YouTubecsatornánkon megnézhettek, hátha valaki kedvet kap ehhez a zenéhez.


– Adry –

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése